10.rész (Part II.)

                                     ~Viktória szemszöge~
Kinyitottam az ajtót....
-Yoyo!Te meg mit keresel itt?
-Meg se látogathatlak?
-De..de miért?
-Ez volt az utolsó választásom,ha már a telefont se veszed fel...
-Jaj,tényleg....-el kezdtem magam tapizni,de nem sok sikerrel,mert nem volt nálam-hol az F-ben van a telóm?-gondoltam egyet és felrohantam érte a szobába.Leérve láttam,hogy a fiúk ott ülnek a kanapén....csendben.....
-Veletek meg mi van?-kérdeztem gúnyosan.
-S-semmi...-mondta Kookie ,hangja olyan volt mintha félne.
-Yoyo,sokáig voltam?
-Nem,dehogy!
-Akkor jó,jah majd nem elfelejtettem...fiúk ő itt Yoyo!
-Tudjuk....ismerjük.-V válasza elhalkult,vajon bánják,hogy ismerik?
-Aha,és mégis honnan?
-Onnan,hogy az a cég ahol ők dolgoznak a mostoha bátyámé és ezért volt már szerencsénk találkozni...főleg Jungkook-val,igaz?
-Igen.-válaszolta nagyon halkan.
-Nah,akkor,mivel nem kell bemutatnom titeket egymásnak így időt spóroltok nekem...Yeah.
-Na..én amúgy azért jöttem,hogy megkérdezem,hogy esetleg nincs-e kedved vagy nem-e szeretnél nálunk aludni hétvégén,mert sajna senki nem lesz otthon és én meg biztos,hogy nem leszek egyedül abban a bazi nagy házban,így arra gondoltam,hogy át jöhetnél,de nyugi nem akarok tőled semmi rosszat csak...na...-közelebb hajolt és a fülembe súgta-félek egyedül.  
-Oké!-a fiúknak kikerekedett a szemük ennek hallatán,majd rá néztem V-re akinek inkább a féltés volt látható-de csak akkor,hogy ha.....-hatásszünet-..a fiúk is jöhetnek...
-Hát...na..-hatásszünet-jó..rendben!-a nyakába ugrottam,mert nem igazán gondoltam,hogy bele fog menni ebbe sz egészbe.
-NA NE EZT MOST KOMOLYAN MONDTA?-üvöltöztek egymással és velem is.
-Mi baj van fiúk?-gúnyolódott Yoyo.
-SEMmi!-vágták rá hangosan,majd a végére elhalkulva.
-Akkor jó..-felém fordult-kettő nap múlva jövök érted..-homlokom puszilt és köszönés nélkül távozott.
-Köszönni,meg én fogok,MI?-gúnyolódtam a faragatlan elmenése miatt.
-Neked,teljesen elmentek otthonról,hogy vagy-
-Még is mit képzelsz te-
-Hogy lehetsz-vágtak egymás szavába
-FIÚK! ELÉG LEGYEN MÁR...-üvöltöztem velük,mert máshogy nem tudtam szóhoz jutni-nem lehet annyira rossz...
-Te nem ismered!-vágta rá Kookie. 
-Jaj,ne csináljátok már ezt....csak nem olyan rossz fiú mint aminek beállítjátok?
-De igen!-vágták rá.
-Jól van nahh...akkor meséljétek el mi történt amiért ennyire utáljátok.
-Kookie meséld el!
-De én nem akarom felhozni....-elszomorodott. 
-Meséld el légysziiiiiiii-le ültem mellé.
-Na jól van...minden úgy kezdődött,hogy..................

10.rész

                                      10.Rész
                                           Part I.

~Viktória szemszöge~
-Hol is kezdjen?-agyaltam 
-Mondjuk,hogy miért is jöttél ide?-adta a jó ötletet a legkisebb
-Ez jó ötlet.Öö....izé,na jó ez fura,mert még sosem kellett magamról beszélnem.
-JAJ,KEZD MÁR EL!!-üvöltöztek rám
-Oké!Na a teljes nevem Viktória Elizebeth Best.19-et töltöm majd szeptember 11.-én.Kedvenc színem a fekete citromsárga és a leges legkedvencebb a kék.

A Tomas Jefferson High Schol-ban járok,nagyon sok szakra jártam már....de mindegyiket vagy meguntam vagy mégse érdekelt aztán átmentem egy másikra a 2 év alatt 8 szakmát kezdtem el.-néztek rám hülyén-Igen,jól hallottátok most leszek 3.-os és nem azért,mert hülye vagyok,hanem azért mert a zsebpénzemet elutazgattam.Hol erre mentem, hol arra.Nya..10 éve élek LA-ben-
-Élsz?
-Ja,mert....na ez hosszú...
-Honnan tudsz koreaiul? 
-Mivel itt éltem..pontosabban itt is születtem Seoul-ban és itt jártam ki a 3.-t is,de elköltöztünk Los Angelesbe....a világ végére.-jegyeztem meg halkan

-Miért költöztetek el?
-Nem tudom,de azt tudom,hogy mikor anyum és apum megismerkedtek én már a hasában voltam...majd 9 éves koromban költöztünk el és rá egy évre mikor anya és apa jöttek haza  egy orvosi kongresszusról esett.És igen apukán orvos volt anyukám pedig az asszisztense.Na és az nap nagyon nagy vihar volt és a kocsinak a csúszott a kereke,megcsúsztak és becsúsztak a kanyonba....ennyiii...jéé eltudtam mondani sírás nélkül...-jegyeztem meg magamnak
-Te jó ég!!!És mi történt?-kérdezte izgatottan a szöszi
-Anyám legjobb barátjához költöztetek,mint a jövendőbeli gyámomhoz.
-És ezt hogy bírtad?-kérdezte Jin.
-Az első pár hónap ki-bebaszottul nehéz volt,hisz idegen ház,ismeretlen emberek stb. De végül is az alatt a pár hónap alatt sikerült viszonylag beilleszkedni hozzájuk és bízni bennük. Emy azóta is a legjobb barátnőm aki mindig ott áll mellettem ha baj van..... szinte már a testvérem.
-És Katt?
-Na igen Katt...ő aztán a testvér!Testvér az aki ott hagyja a kishúgát egy idegen helyen,mert neki hiányzanak  a barátai és a fiúja....mert szerintem az ilyen nem az..-kicsit megszeppenve mondtam az utolsó pár szót
-Jaj,ne sírj...-ölelt magához a fotelban ülő szöszi ami egy picit megnyugtatott
-Ez most olyan fura..
-Miért?
-Mert nem is ismerlek titeket,de elmondtam ezt nektek..ezt a történetet csak Emy tudja..
-Ne aggódj!!Csak tekints úgy ránk mint a testvéreidre,oké?
-Rendben,köszönöm-törölgettem a szemem
-Na, jó elmeséltem az "élet történetem",most ti jöttök,de én kérdezek,ok?
-Jaa!-válaszolták kicsit elnyújtva
-Na az lenne a sok kérdésből az első,hogy mi a nevetek,mert J-hope-nak meg V-nek tudom a nevét mondjuk nem az igazit,na de mindegy mert úgy se tudnám kimondani..
Na akkor kezdjük el..
-Én kezdem! A becses nevem Rap Monster.
-V-t már tudom.
-És az enyémet?-mondta kicsit durcisan J-hope.
-Jól van..J-hope...-elkezdett mosolyogni-Na és neked mi?-kérdeztem az elbambult legkisebbtől.
-Hmm? 
-Mi a neved?
-Nekem...öö...izé..-zavarba jött.
-A neve Jungkook,Kookie az enyém meg Suga.-válaszolta helyette a vörös.
-Na és a "cicás" fiúnak mi a neve?
-Jimin...
-Jó akkor evvel végeztünk is,mert Jin-nek tudom...
Beszélgettünk még egy jó pár sort,pont válaszolni akartam,mikor valaki kopogott..
-Megyek!-kiáltottam,Elindultam felé,majd kinyitottam,de arra nem számítva,hogy ki fog ott állni.....

9.rész

                                   ~Viktória szemszöge~

Jin megcsinálta a reggelit ami nagyon finom volt és a cicás fiú kivételével,akit befogtak mosogatni,át mentünk a nappaliba.......Mivel sehol sem volt hely így arra gondoltam V-t felállítom és leülök:
-V ülj arrébb!-taszigáltam 
-Nem!
-Akkor nincs más választásom!-belehuppantam az ölébe.
-Héé!!
-Én mondtam,hogy ülj arrébb..
-Kiteszem egy pillanatra a lábam a nappaliból és más is ráhajtasz a csajomra?!-osztotta ki 
V-t a cicás fiú ami nekem nagyon nem tetszett.
-Mit mondtál?-álltam fel összefont karral.
-Nem is tudtam,hogy van barátod?-elmélkedett viccesen a szöszke,ami nekem nem volt annyira vicces 
-Tudod mi, rád hagyom és tudod miért,mert nem foglalkozok fogyatékos törpékkel!
-Nyugi van cicám!-megfogta a karom és közelebb húzott magához,mintha ki tudja ki lenne.
-Én nem egy kurva vagyok!-pofon vágtam-Hogy ilyen hangnemben beszélj velem!
-Úgy beszélek veled ahogy akarok.-megfogta a csuklóm és ismét közel húzott magához,ami látszólag meglepte a többi fiút is és hogy így viselkedik.
-Még is mit képzelsz te magadról?
-Ezt!-és megcsókolt amire az agyam rögtön kapcsolt és egy gyors mozdulattal gyomorszájon rúgtam,aminek hatására a földre rogyott-
-Jegyezd meg!-lehajoltam és megragadtam a pólóját-Én nem egy kurva vagyok,hogy így beszéljenek velem és ha még egyszer csak egy rossz szót szólsz hozzám rosszabbul is járhatsz!-ellöktem majd felviharoztam a szobámba.
Leültem az ágyra és elkezdtem megvitatni a dolgokat...
-Talán rosszul tettem,hogy vissza jöttem?Talán az lenne a legjobb ha vissza mennék...
Mi volt lent az az előbb és mi volt az az érzés a csóknál?Talán?!Azt nem lehet.-gondolkodásomat a kopogás zavarta meg.
-Megyek!-kiáltottam és egy pillanat alatt ott termettem az ajtó előtt
Kinyitottam,de nem az a személy állt ott akire számítottam...
-Te meg mit akarsz?
-Bocsánatot szeretnék kérni az előbbiért!
-Nem érdekel!-rá akartam csapni az ajtót,de a kezével megfogta így abba hagytam a küszködést és elengedtem,elkezdtem szép lassan hátrálni.
-Tényleg sajnálom!-lépett be a szobába 
-Ez a "bocsánat kérő akciód" csak idő pocsékolás úgy se fogok megbocsájtani....még a "cicás ügyet" el is néztem,de így ne is álmodj róla.-estem neki
-Sajnálom!Nem is tudom mi ütött belém...de azt tudom miért tettem és nem bánom,hogy...-közelebb lépett-megcsókoltalak-megsimította az arcom.
Az érintésétől kirázott a hideg és bevallom elbambultam,de visszaráztam magam a valóságba.
-Elég! Idejössz bocsánatért esedezni és-megcsókolt mire én ismét pofon vágtam.
-Pontosan erről beszéltem!-az ágyra lökött rá ült a derekamra  és lefogta a kezem.
-Mit akarsz te tőlem?-néztem rá sandán.

-Semmit.-elengedett és leszállt rólam.
-Miért csináltad ezt?
-Nem tudom..egyszerűn csak tetszel..és nem nagyon tudok a lányok nyelvén,hisz még nem is volt barát..nőm se lány barátom..ezért nem tudom,hogy kell egy csajjal bánni..-szipogott. 
-Jaj csak azt ne mond,hogy most sírsz.
-De-e....-megöleltem.
Jó tudom,hogy mit tett és hogy haragszok rá,de akkor se hagyhatom sírni,nem lenne szívem.
-Tudod szerintem aranyos mikor egy fiú sír..olyan kis cukkii-viccelődtem
-Ez nem is cuki,inkább szégyen..-törölgette a szemét amivel elkente a szemfestékét és úgy nézett ki mint egy panda.
 Elkezdtem nevetni. 
-Mi olyan vicces?
-Olyan vagy mint egy panda.-elnyúltam az éjjeliszekrényig amin a zsepi volt-Tessék!-átnyújtottam neki.
-K-köszönöm.-még mindig szipogott és elkezdte törölgetni 
Pár perc múlva megszólalt:
-Lejött már?
-Nem!-elvettem egy zsepit és elkezdtem törölgetni azt a gyönyörű sötétbarna szemét..
Bámultuk egymás szemébe,mikor elkezdett felém közeledni..
-Meg ne próbáld!-tettem szájára az ujjam.
-Nem akartalak megcsókolni csak..-megcsípte az arcom-egy szempilla.
-Na de...vissza kéne menni a többiekhez.-felpattantam-még a végén rosszat feltételeznek rólunk,hogy valami rosszat csinálunk..
-Bárcsak azt tennénk..-jegyezte meg halkan
-Na jó..ha az ilyen megnyilvánulásaidat,beszólásaidat elhanyagolod akkor még talán meg is kedvelek,oké?
-OK!
Visszamentünk a többiekhez akik valamin nagyon veszekedtek amiben szerintem mi is benne voltunk,mert amint megláttak minket elhallgattak.
-Na,megbeszéltétek?-érdeklődött V.
-Meg.-válaszoltam.
-Sziasztok!-lépett be az ajtón Katt akiről azt hittem,hogy fent alszik.
-Szia!-köszöntünk kórusban .
-Azt hittem,hogy még alszol..
-Ó,de hogy is...jó lenne,de nem..
-Akkor hol voltál?
-Elmentem elintézni a fiúknak a fotózásra a ruhát,na meg az időpontot...
-Aha,és milyen fotózásról is van szó?
-Öö,csak egy egyszerű csoport fotózásról van szó semmi többről...igaz Katt?-kérdezte a szöszke mintha valamit nem kellett volna említeni.
-Jó mindegy...én erről miért nem tudtam,hogy nem vagy itthon?Neked elmentek otthonról,hogy itt hagysz egyedül 6 abnormális fiúval na meg egy ufóval?
-Ki az ufó?-kérdezte pont V.
-Tippelj!Narancs haja van és vigyorog mint egy kutya és fura hangokat ad ki..
-Ó...hééé!
-Hé!Tudjátok mit kérdezzétek ki Vikit,hogy miért van itt stb. még én visszamegyek a stúdióba egy fontos papír miatt..-és evvel a mondattal el is hagyta a lakosztályt.
-Oké?!-visszaültem V ölébe-Mit szeretnétek tudni?
-Mindent!-vágta rá a legkisebb .
-Hát jó?!-átültem a fotel karfájára,hogy mindenkit lássak-Hol is kezdjem?-agyaltam.