9.rész

                                   ~Viktória szemszöge~

Jin megcsinálta a reggelit ami nagyon finom volt és a cicás fiú kivételével,akit befogtak mosogatni,át mentünk a nappaliba.......Mivel sehol sem volt hely így arra gondoltam V-t felállítom és leülök:
-V ülj arrébb!-taszigáltam 
-Nem!
-Akkor nincs más választásom!-belehuppantam az ölébe.
-Héé!!
-Én mondtam,hogy ülj arrébb..
-Kiteszem egy pillanatra a lábam a nappaliból és más is ráhajtasz a csajomra?!-osztotta ki 
V-t a cicás fiú ami nekem nagyon nem tetszett.
-Mit mondtál?-álltam fel összefont karral.
-Nem is tudtam,hogy van barátod?-elmélkedett viccesen a szöszke,ami nekem nem volt annyira vicces 
-Tudod mi, rád hagyom és tudod miért,mert nem foglalkozok fogyatékos törpékkel!
-Nyugi van cicám!-megfogta a karom és közelebb húzott magához,mintha ki tudja ki lenne.
-Én nem egy kurva vagyok!-pofon vágtam-Hogy ilyen hangnemben beszélj velem!
-Úgy beszélek veled ahogy akarok.-megfogta a csuklóm és ismét közel húzott magához,ami látszólag meglepte a többi fiút is és hogy így viselkedik.
-Még is mit képzelsz te magadról?
-Ezt!-és megcsókolt amire az agyam rögtön kapcsolt és egy gyors mozdulattal gyomorszájon rúgtam,aminek hatására a földre rogyott-
-Jegyezd meg!-lehajoltam és megragadtam a pólóját-Én nem egy kurva vagyok,hogy így beszéljenek velem és ha még egyszer csak egy rossz szót szólsz hozzám rosszabbul is járhatsz!-ellöktem majd felviharoztam a szobámba.
Leültem az ágyra és elkezdtem megvitatni a dolgokat...
-Talán rosszul tettem,hogy vissza jöttem?Talán az lenne a legjobb ha vissza mennék...
Mi volt lent az az előbb és mi volt az az érzés a csóknál?Talán?!Azt nem lehet.-gondolkodásomat a kopogás zavarta meg.
-Megyek!-kiáltottam és egy pillanat alatt ott termettem az ajtó előtt
Kinyitottam,de nem az a személy állt ott akire számítottam...
-Te meg mit akarsz?
-Bocsánatot szeretnék kérni az előbbiért!
-Nem érdekel!-rá akartam csapni az ajtót,de a kezével megfogta így abba hagytam a küszködést és elengedtem,elkezdtem szép lassan hátrálni.
-Tényleg sajnálom!-lépett be a szobába 
-Ez a "bocsánat kérő akciód" csak idő pocsékolás úgy se fogok megbocsájtani....még a "cicás ügyet" el is néztem,de így ne is álmodj róla.-estem neki
-Sajnálom!Nem is tudom mi ütött belém...de azt tudom miért tettem és nem bánom,hogy...-közelebb lépett-megcsókoltalak-megsimította az arcom.
Az érintésétől kirázott a hideg és bevallom elbambultam,de visszaráztam magam a valóságba.
-Elég! Idejössz bocsánatért esedezni és-megcsókolt mire én ismét pofon vágtam.
-Pontosan erről beszéltem!-az ágyra lökött rá ült a derekamra  és lefogta a kezem.
-Mit akarsz te tőlem?-néztem rá sandán.

-Semmit.-elengedett és leszállt rólam.
-Miért csináltad ezt?
-Nem tudom..egyszerűn csak tetszel..és nem nagyon tudok a lányok nyelvén,hisz még nem is volt barát..nőm se lány barátom..ezért nem tudom,hogy kell egy csajjal bánni..-szipogott. 
-Jaj csak azt ne mond,hogy most sírsz.
-De-e....-megöleltem.
Jó tudom,hogy mit tett és hogy haragszok rá,de akkor se hagyhatom sírni,nem lenne szívem.
-Tudod szerintem aranyos mikor egy fiú sír..olyan kis cukkii-viccelődtem
-Ez nem is cuki,inkább szégyen..-törölgette a szemét amivel elkente a szemfestékét és úgy nézett ki mint egy panda.
 Elkezdtem nevetni. 
-Mi olyan vicces?
-Olyan vagy mint egy panda.-elnyúltam az éjjeliszekrényig amin a zsepi volt-Tessék!-átnyújtottam neki.
-K-köszönöm.-még mindig szipogott és elkezdte törölgetni 
Pár perc múlva megszólalt:
-Lejött már?
-Nem!-elvettem egy zsepit és elkezdtem törölgetni azt a gyönyörű sötétbarna szemét..
Bámultuk egymás szemébe,mikor elkezdett felém közeledni..
-Meg ne próbáld!-tettem szájára az ujjam.
-Nem akartalak megcsókolni csak..-megcsípte az arcom-egy szempilla.
-Na de...vissza kéne menni a többiekhez.-felpattantam-még a végén rosszat feltételeznek rólunk,hogy valami rosszat csinálunk..
-Bárcsak azt tennénk..-jegyezte meg halkan
-Na jó..ha az ilyen megnyilvánulásaidat,beszólásaidat elhanyagolod akkor még talán meg is kedvelek,oké?
-OK!
Visszamentünk a többiekhez akik valamin nagyon veszekedtek amiben szerintem mi is benne voltunk,mert amint megláttak minket elhallgattak.
-Na,megbeszéltétek?-érdeklődött V.
-Meg.-válaszoltam.
-Sziasztok!-lépett be az ajtón Katt akiről azt hittem,hogy fent alszik.
-Szia!-köszöntünk kórusban .
-Azt hittem,hogy még alszol..
-Ó,de hogy is...jó lenne,de nem..
-Akkor hol voltál?
-Elmentem elintézni a fiúknak a fotózásra a ruhát,na meg az időpontot...
-Aha,és milyen fotózásról is van szó?
-Öö,csak egy egyszerű csoport fotózásról van szó semmi többről...igaz Katt?-kérdezte a szöszke mintha valamit nem kellett volna említeni.
-Jó mindegy...én erről miért nem tudtam,hogy nem vagy itthon?Neked elmentek otthonról,hogy itt hagysz egyedül 6 abnormális fiúval na meg egy ufóval?
-Ki az ufó?-kérdezte pont V.
-Tippelj!Narancs haja van és vigyorog mint egy kutya és fura hangokat ad ki..
-Ó...hééé!
-Hé!Tudjátok mit kérdezzétek ki Vikit,hogy miért van itt stb. még én visszamegyek a stúdióba egy fontos papír miatt..-és evvel a mondattal el is hagyta a lakosztályt.
-Oké?!-visszaültem V ölébe-Mit szeretnétek tudni?
-Mindent!-vágta rá a legkisebb .
-Hát jó?!-átültem a fotel karfájára,hogy mindenkit lássak-Hol is kezdjem?-agyaltam.