13.rész

                             ~V szemszöge~
-Akkor adom vissza,ha.....-leállt az ugrálással-Mennyire fontos neked ez a telefon?
-Nagyon!Benne van az össze képem és zenéim...egy szóval az életem!
-Mit tennél meg érte?-húzom az időt
-Mit akarsz már tőlem?-összefont karral áll előttem egyik szemöldökét felvonva
-Óoo...semmit...csak egy csókot.
-Ezt most komolyan mondtad?
-Ige,most tesztelem,hogy mennyire kell neked?
-Jó!Belemegyek a piszkos kis játékodba,de csak akkor,ha ez nem mondod el senkinek...
-Jó!-egyeztem bele.
-De még csak meg se említsd,soha..de soha..
-Oké!
Lehajoltam hozzá,hogy egy szintbe legyek vele.Becsukta a szemét és közeledni kezdet felém..már majd nem összeért a szánk,mikor elhúzódtam...megfogtam a kezét és beleraktam az eszközt ekkor kinyitotta az egyik szemét és megnézte a kezét.
-Héé...te most szopatsz?
-Csak visszaadtam!-leültem az ágyra.
-Na megállj!-rám vetette magát.
-Nehéz vagy!Szállj le rólam!
-Nem.-karjaimat fejem mellé szorította,mert engedtem neki,hagy higgye azt,hogy erős.-engem nem lehet csak így átverni!
-Hát,de még is!-kiszabadítottam kezeim és lelöktem magamról és ráülte a derekára-akkor most játszunk meg erőszakolósdit!
-Nem!
-Jó akkor én kezdem! egyik kezemmel lefogtam az övéit és szép lassan kibontottam a fürdőköpenyét és megfogtam a mellét.
-Veszed le rólam a kezed!
-Jó,úgy is kisebbek mint mire számítottam!-leszálltam róla és hátradőltem.
-Most te...ááá...és ha nem lett volna rajtam melltartó?
-Akkor szopacs lett volna neked.
-Jó...tudod mit,ezzel elindítottál egy szopatás háborút!
-Akkor ezt elveszted!-meggyőződéssel mondtam ki,hisz nálam senki sem idegesíti az embereket,majd pont ez a cafka fogja elbitorolni a címem,mint a szopatás királya.
-Majd meglátjuk Taehyung,majd meglátjuk!-ez most fenyegetés volt?
-Jéé,kitudtad mondani a neve!-gúnyolódtam.
-Ha-ha...de vicces itt valaki!-hozzám vágott egy párnát.
-Ménnyéé inkább fürödni!
-Megyek is,te seggfej!-mondta mérgesen és visszaviharzott a fürdőbe
20 perc múlva már untam a várakozást...
-Hee..mi lenne ha sietnél mindjárt behugyozok!
-Jól van már! Sietek!-válaszolta a hang az ajtó mögül
-Akkor siess gyorsabban!-toporzékoltam
-Kész vagyok! Látod?-nyílt ki egy csapódással az ajtó.
-Waohh...te aztán..-berohantam és becsaptam az ajtót.
Elvégeztem a dolgom,majd gondoltam egyet és levetkőztem és beálltam a zuhany alá.Jó pár percig csak álltam a kellemes víz alatt,majd feleszméltem,hogy mosakodni is kéne.
Nyomtam egy kis tusfürdőd a kezemben és bedörzsöltem vele a testem,leöblítettem magamról a habot. Kiszálltam a kabinból és megtörölköztem,majd a törölközőt a derekam köré tekertem egy másikat pedig a fejemre raktam és kimentem.
-Már azt hittem lehúztad magad a wc-n!-rám nézett,kikerekedtek a szemei,úgy mintha egy egyszarvút látott volna.
-Mi van?!-kérdeztem rá.
-Se-semmi...
Odamentem a szekrényhez és kivettem az alvós cuccom.Elkezdtem volna levenni magamról a törölközőt,de egy hang megállított.
-Te meg mit csinálsz?
-Öltözöm,mért minek látszik?
-Ne itt már...
-Mért nem?-vontam fel az egyik szemöldököm.
-Mert nem vagyok rá kíváncsi!
-Akkor fordulj el!
-Chh...-elfordult és én felöltöztem.
-Készem vagyok!-ugrottam bele az ágyba,erre ő felém fordult.
-Így akarsz aludni?
-Miért ne?
-Hisz a hajad tiszta víz.-túrt bele a vizes hajamban.
-Na és?-tettem fel e kérdést,mert nem nagyon értetem,hogy olyan furcsa ezen?
-Na gyere ide!-feltérdelt a hátam mögé és közelebb húzott.
-Mit csinálsz?
-Maradj csendbe!-szólt rám a hajamat törölgetve.
Ott ültem csendben,gondolkozva azon,hogy ez a háborunk kezdete-e vagy sem,mert ha igen akkor tetszik...
-Készen vagyok...fogjuk rá,hogy száraz..-túrt bele a hajamba
Nem tudtam megszólalni csak ültem és bámultam a semmiben.
-Mi van Kim,meg se tudsz szólalni?Heee??-erre fejbe vágott egy párnával,ami nagyon jól jött,hisz visszahozott a valóságba.
-Neked ez már szokás lett?Mi van párna komplexusod van?
-Menj a franca Kim!!
-Mi van még csendben sem szabad maradnom,mert a végén még megölsz!
-Jó van naa...
Ahogy ezt a kis vitát elrendeztük le is feküdtünk aludni,hiszen  holnap nagyon sok mindent kell majd csinálnunk a fiúkkal..
Elnyomott az álom...reggel korán keltünk a többiekkel,hogy hamarabb végezünk a próbával,már mindenki kész volt és az ajtóban állt,mikor egy hang megállított minket...