18.Rész

~Viktória szemszöge~
-Faszom,azt akarod,hogy megsüketüljek?!
-V!-öleltem meg
-Igen..de az ki?-erre a mondatra kikerekedtek a szemeim
-Ójaj...nem emlékszel semmire,mi?
-Valahogy úgy...annyit tudok,hogy valami V-nek hívnak..mert az előbb így szólítottál..
-Aha..szóval azt sem tudod,hogy én ki vagyok....
-Nem...-lehajtotta a fejét-Nem emlékszem semmire,hogy kerültem ide?
-Elmesélem,de előbb megbocsájtasz  egy pillanatra..-kimentem a folyosóra és felhívtam Rapit..
-Hallo?!-vette fel egy ilyen "mi a fasz akarsz,hogy felköltöttél" hangon
-V felébredt!-hadartam el
-Az szuper!
-De...
-De..mi?
-Nem emlékszik semmire és senkire..amnéziás..
-Az fasza..
-Hát az...
-Ébresztem a srácokat és megyünk hozzátok..-és avval szétkapcsolt
Visszamentem V-hez és elmeséltem neki,hogy került ide..amire csak annyi volt a reakciója,hogy:
-De fasza gyerek vagyok!-vigyorodott el
-Jah..az..-mosolyogtam
-Akkor te a barátnőm vagy,hogy a testi épségemet is kockára teszem miattad...
-Nem,dehogy..fúj..még az kéne!-akadtam ki,hogy tud ilyet feltételezni?Istenem...
-Jól van na..nem kell leharapni a feje-
-Itt vagyunk!
-V,tudod,hogy ők kik?-kérdeztem érdeklődően
-Nem...kéne?-rántott egyet a vállán 
Katt is megérkezett az orvossal,aki megvizsgálta..
-Hát..van egy rossz hírem-húzta a száját-ez amnézia és nem lehet megállapítani,hogy rövid tavú vagy hosszútávú..lehet,hogy pár nap,de lehetnek hetek,hónapok vagy akár évek is..
-Istenem..-szörnyülködött nővérem
-És most mi lesz?!-kérdezte megszeppenve Kookie 
-Annyit tudnak tenni,hogy haza mentek és leültök beszélgetni vele..mást nem nagyon lehet ilyen esettben tenni..-mondta kedvesen Dr.Chen
-Hát..jó..V,öltözz,addig kint megvárunk.
Pár perc sem telt el és jött is..
-Mennyünk!-jött ki az ajtón 
Kimentünk és beszálltunk a kis fekete furgonban.Mire a szállodához értünk és felmásztunk a lakkosztályhoz  10 óra lett...így mindenki elment aludni.Mi se tettük másképp.
-Jaj,de fáradt vagyok!- és ugrottam egy hasast az ágyban
-Most én veled alszok?-ült le az ágyra egy üres helyre amit nem én foglaltam el
-Sajna..
-Hee? Annyira nem vagyok rossz pasi..
-Az amnéziád se változtat a beképzeltségeden.-nevettem
-Tudod ki neked a beképzelt!rám akarta vetni magát,de gyorsabb voltam nála és felpattantam és ebből kialakult egy fogócska szerű. Megbotlottam és a földre estem,mivel V nem vett időben észre,hogy a földön fetrengek így rám esett,ami nem volt valami kellemes érzés.Olyan jól rám esett,hogy az orrunk pont összeért a szívem a torkomban dobogott,nem tudtam mit kéne csinálni,nem voltam még ilyen helyzetben...csak bambultunk  egymás szemébe és csak azt vettem észre,hogy szájon puszil...Ekkor nyílt az ajtó..mikor máskor ....
gyorsba  lelöktem magamról és az illető után szaladtam..megállta az ajtó előtt,körbenéztem,de semmi..eltűnt..visszamentem és becsaptam az ajtót.
-Ahj!-nekitámasztottam a hátam  és csúsztam rajta
-Mi baj?Talán,hogy megpusziltalak?
-Igen is meg nem is..ahj..ebből holnap milyen nagy balhé lesz...mindent a fejemhez fognak vágni...ahjjj..nem akarom-dőltem le idő közbe az ágyra
-Sajnálom,de nem bírtam ki..olyan szép vagy..
-Te hallod maga? Te jó ég..te nem ilyen vagy..állj leee..te ennél sokkal..
-Sokkal mi?
-Ezt hagyjuk..
-Na nem! Ha elkezdted akkor fejezd be!
-Jó,de értsd félre..
-Oki.-mosolygott és egy párnát tett az ölébe
-te sokkal cukibb,kedvesebb,hülyébb és én nem úgy tekintek rád,mint akibe szerelmes tudnék lenni,hanem mint egy sosem volt bátyra...ugye megérted?
-Aha..persze..-szomorodott el 
-Nyugi van reméljük,hogy nem azoknak a szerencsések közé tartozol akik emlékeznek arra,hogy miket tettek,mondtak az amnézia alatt.
-És ezt te honnan is tudod?
-Én is voltam amnéziás majd nem 2 hétig...
-Emlékszel,hogy mi történt az alatt?
-Nem.Megyek fürdeni,így fél 11 fel.
-Jó,de siess..
Besétáltam a fürdőbe.Meg álltam a mosdókagyló előtt és rátámaszkodtam..
-Ahj..nem kellett volna elmondanom...olyan hülye vagyok...-leöltöztem fehérneműre és beálltam az óriási tükör elé. -Az én hibám volt...nem keltett volna veszekednek vele..neki volt igaza..sosem bocsájtom meg magamnak,akár milyen kicsi is voltam...-végig simítottam a tetoválásaimat amelyek eltakarják azokat a szörnyű hegeket..

Épp egy tánc versenyről  jöttünk haza felé YongGuk-val aki egy olyan apa pótlék volt,mivel az igazi sok dolga volt és sosem volt itthon úgy,mint anya...így ő vigyázott rám,méghozzá úgy,hogy sosem vette le a szemét rólam vagy hagyott magamra,így 24 órás figyelmet kaptam és nemcsak a betegességem miatt...

A verseny napján rossz idő volt,esett az ónos eső,köd volt....a kamionos nem látott minket,mi se őt mire észre  vett minket és megpróbált volna fékezni,addigra megtörtént a szörnyűség ....Ő meghalt,mert engem védett én pedig kórházba kerültem...nem valami egyszerű sérülésekkel...négy bordám eltört és majdnem bele fúródott a tüdőmbe,a jobb lábon nyílt törés volt,a műszerfal egyik darabja beágyazódott a derekam jobboldalába és emiatt el kellett távolítani az egyik petefészkem...a műtét alatt is nagyon sok vért veszítettem,így egy hónapig kómába kerültem,felébredésem napján semmire nem emlékeztem...emiatt és a gyenge szervezetem miatt sokáig ott tartottak..és ebben a legszebb az volt,hogy a kamionost csak 8 évre ítélték el ittas vezetés miatt..Apa és pár orvos és gyógyszerész ismerőse kifejlesztettek egy úgy mond "szuper gyógyszert" ami valljuk be nem pont legálisan  történt...sok gyógyszer egyvelegéből megszületett egy csont- és immunerősítő szérum,amit mindennap háromszor kellett szednem..éveken keresztül...aminek nem volt kellemes a mellék hatása-hatásai,ha kicseleztem az orvost aki mindennap jött hozzánk,akkor a szívem rakoncátlankodott és elképesztően fájt.Plusz rémálmaim voltak  amiben saját magam elől menekültem egy kórházban....Az életem nem volt valami tündérmese a baleset után....az emlékeimet mintha kitörölték volna....a személyek akiket szerettem,nem voltak többé csak ismeretlenek,akik ismernek és szeretnek engem...A világ legrosszabb dolga az volt az egészbe,hogy Yoi és Angel iránti érzelmeim felcserélődtem és tönkre tettem a kapcsolatomat velük...
Amint vissza tértek az emlékeim,már nem tudtam megakadályozni azt a gyűlöletet amit Yoi szívében szítottam a tetteim visszafordíthatatlanok voltak és úgy kellett élnem,hogy a "szerelmem" utál..


-Vikiiii!-hallottam a dörömbölést és V hangját az  ajtó mögül,ami visszahozott a valós életbe
-Mi van?!-dühösen kicsaptam az ajtót,amire ő csak ott állt szótlanul kikerekedett szemekkel
-Mi van!?-ismételtem önmagam 
-Semmi csak..-nyelt egyet-Látom még nem végeztél-végig nézett rajtam és megfogta a derekam és magához húzott.

17.rész,part II.

                                             
-Gyerekek!Azonnal  gyertek V rosszul van!-rontott be RapMon. 
-Mi történt?!
-Nem tudjuk..kiment a konyhába,bevenni egy fájdalomcsillapítót,mert fájt a feje és összeesett.-mesélte a történteket miközben lesiettünk.
V-t már vitték a mentősök...azt sem tudtam,mi van..csak álltam ott és próbáltam felfogni a eseményeket
 -Nyugi,nem lesz semmi baj..-mondta Jin
-Nem!-ellöktem magamtól  elhagytam a lakást,Jin követett..berohantam a liftben és megpróbáltam magamat nyugtatni,de nem volt haszna.Mire leértünk a mentő autó elindult a kórházhoz ...Elkezdtem futni..nem is tudtam hol van a kórház,de futottam és futottam...nagy nehezen utolértem..megkapta a vállát és visszarántott. Az érzelmek csak úgy kavarogtak bennem..a dühömet elnyomta az aggódás és elkezdtem sírni és megölelt..ami különös képen jól esett..
-Nyugodj meg!Nem lesz baja..remélem..-mondta szelíden 
-Sajnálom!-az én hibám volt ott kellett volna lennem vele,de az önzőségem,miatt most...
-Nem tehetsz róla..-simogatta a fejem..
-De igen..-motyogtam
-Ahjj,ne beszélj hülyeséget!-csattant fel-De inkább menjünk..a többiek már biztosan ott vannak.
-Jó.-válaszoltam...Jin-el elindult a jó úton én pedig csak követtem.Bementünk a kórházba és megkérdezte,hogy hova vitték V-t. Egy  nővérke segített nekünk és oda vezetett, megköszöntük és bementünk.A többiek ott ültek az agynál.Oda szaladtam,megpróbáltam visszatartani a könnyeimet,de ahogy ott feküdt..az mindent megváltoztatott és elszakadt a húr..sírtam,szinte már bömböltem,mint egy ovis.A többiek vigasztalgattak,de volt sok értelme.Nem sokára jött az orvos..
-Viktória?-felnéztem rá és megláttam egy régi ismerőst..letöröltem a könnyeim  és oda mentem megölelni.
-Dr. Chen..Mi baja van?-néztem aggódva rá,nem érdekel,hogy milyen rég nem láttam már..most V állapota sokkal fontosabb volt..
-Nem súlyos,csak egy kis méreg volt a szervezetében,de szerencsére csak kis mértékben volt,mert ha nagyobb mértékben jut a szervezetében akkor már nem tudunk rajta segíteni azonnal meghal.

-De hogy került bele..-nem tudtam befejezni a mondatot -Cobra...és van egy kis vágás a bal karján..annyi bővel elég volt,hogy bele kerülj.

-Fel fog épülni?-néztem aggódóan az ágyon fekvőre

-Persze,de az eltart egy darabig,még a szervezete befogadja és legyőzi a mérget.

-És ez meddig tart?-kérdezte Katt

-Azt nem tudni,lehet hogy pár óra,de lehet hogy pár napba is beletelik. 

-Pár nap?!Az lehetetlenség..9-re LA-ben kell lennünk!Nem lehet ezt a folyamatot valahogy esetleg felgyorsítani??-kérdezgette Kookie-
-Sajnálom,de nem..-mondta és távozott
-Na jó,honnan ismered az orvost és még is,hogyan fogjuk ezt megoldani?!-mutatott RapMon V-re-
-Dr.Chen-t régről ismerem,apukám munkatársa volt és az orvosom is..
-Apud is az volt..akkor..?
-Igen,de apa sebész volt nem orvos orvos..-mosolyogtam,mert nem tudtam magam kifejezni 
-Aha..
-Fiúk,nem szeretném ezt mondani,de haza kell menünk...
-Mert?

-Mert holnap koncert és fáradtok lesztek.
-De katt!-nyafogott Jimin.-Még csak 8 óra van..amúgy sem aludnánk még..akkor meg?
-Nincs kifogás!Igaza van!Főleg,hogy te nem is akarsz reggelente felkelni..-adta a parancsot a leader 
Még ők eszmecserét folytattak,hogy ki nem tud reggel felkelni időben..addig én azon gondolkoztam,hogy milyen koncertről van szó..Az elmélkedésből Katt kiáltása zavart fel.
-Elég legyen!Haza megyünk és mindenki elhúzz aludni!
-Most azt mondod,hogy hagyjuk itt V-t?!
-Majd én vigyázok rá..-mosolyogtam-és azonnal hívlak titeket,ha felébred.
-Azonnal!-mondta Rapi és eltűntek
Nem hittem,hogy ilyen könnyen beleegyeznek...Hmm..jobb ez így..senkinek sem kell a veszekedés,már mára.Itt maradtam egyedül..ahj..de utálom a kórházakat...mindegy most nem számít V a fontos!-gondolkodtam el egypár dolgon
Közelebb húztam az egyik széket az ágyhoz és lehuppantam rá.
-Ez az én hibám,ha nem reagálom annyira túl a Jin-es dolgot akkor nem vágtak volna meg és nem feküdnél itt..-gondolkodtam hangosan,mint egy hülye
-Viki..-nyöszörögte V amire felpattantam.
-Tessék!-ültem le az ágyra.
-Viki...
-Igen?!
-Én..-forgolódott.
-Mond..mit szeretnél?-mondtam kedvesen,nem mintha számítani,hisz úgysem hall engem..
-Én..sz..sz...szeret..szeretlek.-motyogta.
Lesokkolva ültem vissza a székre.Hogy mondhatta ezt,jó tudom,hogy nincs tudatánál,de akkor is..hogy fordul meg ilyen abban a hülye kis fejében?Most erre mit kéne mondnom?
A fejemet lehajtottam az ágyra..és a fáradság erősebb volt nálam,elnyomott.

Egy kórházban voltam....sehol nem volt senki.Elindultam a folyosón,mikor megláttam egy síró kislányt,oda mentem..
-Mi a baj?-nem válaszolt csak mordult egyet és elszaladt,én pedig utána,de szem elől vesztetem..tovább kerestem,de semmi..végül beértem egy folyosóra ami tele volt ajtóval,de mindegyik zárva volt csak egy nem...bementem,nem tehetem mást..a szobában nem nagyon volt valami is..Egy kopott ágy és avval szemben egy nagy tükör.Oda sétáltam és megigazítottam a hajam,mert bevallom őszintén olyan voltam,mint egy oroszlán..
-Így már jobb.-álltam elégedetten 
-Viki..-hallottam a hangot a hátam mögül,hátra fordultam,de senki nem volt ott...visszafordultam.
-Szia!-mondta az alak a tükörben és behúzott..
Sikítottam és felébredtem.

-Faszom,azt akarod,hogy megsüketüljek?!
-V!-öleltem meg
-Igen..de az ki?-erre a mondatra kikerekedtek a szemeim