17.rész,part II.

                                             
-Gyerekek!Azonnal  gyertek V rosszul van!-rontott be RapMon. 
-Mi történt?!
-Nem tudjuk..kiment a konyhába,bevenni egy fájdalomcsillapítót,mert fájt a feje és összeesett.-mesélte a történteket miközben lesiettünk.
V-t már vitték a mentősök...azt sem tudtam,mi van..csak álltam ott és próbáltam felfogni a eseményeket
 -Nyugi,nem lesz semmi baj..-mondta Jin
-Nem!-ellöktem magamtól  elhagytam a lakást,Jin követett..berohantam a liftben és megpróbáltam magamat nyugtatni,de nem volt haszna.Mire leértünk a mentő autó elindult a kórházhoz ...Elkezdtem futni..nem is tudtam hol van a kórház,de futottam és futottam...nagy nehezen utolértem..megkapta a vállát és visszarántott. Az érzelmek csak úgy kavarogtak bennem..a dühömet elnyomta az aggódás és elkezdtem sírni és megölelt..ami különös képen jól esett..
-Nyugodj meg!Nem lesz baja..remélem..-mondta szelíden 
-Sajnálom!-az én hibám volt ott kellett volna lennem vele,de az önzőségem,miatt most...
-Nem tehetsz róla..-simogatta a fejem..
-De igen..-motyogtam
-Ahjj,ne beszélj hülyeséget!-csattant fel-De inkább menjünk..a többiek már biztosan ott vannak.
-Jó.-válaszoltam...Jin-el elindult a jó úton én pedig csak követtem.Bementünk a kórházba és megkérdezte,hogy hova vitték V-t. Egy  nővérke segített nekünk és oda vezetett, megköszöntük és bementünk.A többiek ott ültek az agynál.Oda szaladtam,megpróbáltam visszatartani a könnyeimet,de ahogy ott feküdt..az mindent megváltoztatott és elszakadt a húr..sírtam,szinte már bömböltem,mint egy ovis.A többiek vigasztalgattak,de volt sok értelme.Nem sokára jött az orvos..
-Viktória?-felnéztem rá és megláttam egy régi ismerőst..letöröltem a könnyeim  és oda mentem megölelni.
-Dr. Chen..Mi baja van?-néztem aggódva rá,nem érdekel,hogy milyen rég nem láttam már..most V állapota sokkal fontosabb volt..
-Nem súlyos,csak egy kis méreg volt a szervezetében,de szerencsére csak kis mértékben volt,mert ha nagyobb mértékben jut a szervezetében akkor már nem tudunk rajta segíteni azonnal meghal.

-De hogy került bele..-nem tudtam befejezni a mondatot -Cobra...és van egy kis vágás a bal karján..annyi bővel elég volt,hogy bele kerülj.

-Fel fog épülni?-néztem aggódóan az ágyon fekvőre

-Persze,de az eltart egy darabig,még a szervezete befogadja és legyőzi a mérget.

-És ez meddig tart?-kérdezte Katt

-Azt nem tudni,lehet hogy pár óra,de lehet hogy pár napba is beletelik. 

-Pár nap?!Az lehetetlenség..9-re LA-ben kell lennünk!Nem lehet ezt a folyamatot valahogy esetleg felgyorsítani??-kérdezgette Kookie-
-Sajnálom,de nem..-mondta és távozott
-Na jó,honnan ismered az orvost és még is,hogyan fogjuk ezt megoldani?!-mutatott RapMon V-re-
-Dr.Chen-t régről ismerem,apukám munkatársa volt és az orvosom is..
-Apud is az volt..akkor..?
-Igen,de apa sebész volt nem orvos orvos..-mosolyogtam,mert nem tudtam magam kifejezni 
-Aha..
-Fiúk,nem szeretném ezt mondani,de haza kell menünk...
-Mert?

-Mert holnap koncert és fáradtok lesztek.
-De katt!-nyafogott Jimin.-Még csak 8 óra van..amúgy sem aludnánk még..akkor meg?
-Nincs kifogás!Igaza van!Főleg,hogy te nem is akarsz reggelente felkelni..-adta a parancsot a leader 
Még ők eszmecserét folytattak,hogy ki nem tud reggel felkelni időben..addig én azon gondolkoztam,hogy milyen koncertről van szó..Az elmélkedésből Katt kiáltása zavart fel.
-Elég legyen!Haza megyünk és mindenki elhúzz aludni!
-Most azt mondod,hogy hagyjuk itt V-t?!
-Majd én vigyázok rá..-mosolyogtam-és azonnal hívlak titeket,ha felébred.
-Azonnal!-mondta Rapi és eltűntek
Nem hittem,hogy ilyen könnyen beleegyeznek...Hmm..jobb ez így..senkinek sem kell a veszekedés,már mára.Itt maradtam egyedül..ahj..de utálom a kórházakat...mindegy most nem számít V a fontos!-gondolkodtam el egypár dolgon
Közelebb húztam az egyik széket az ágyhoz és lehuppantam rá.
-Ez az én hibám,ha nem reagálom annyira túl a Jin-es dolgot akkor nem vágtak volna meg és nem feküdnél itt..-gondolkodtam hangosan,mint egy hülye
-Viki..-nyöszörögte V amire felpattantam.
-Tessék!-ültem le az ágyra.
-Viki...
-Igen?!
-Én..-forgolódott.
-Mond..mit szeretnél?-mondtam kedvesen,nem mintha számítani,hisz úgysem hall engem..
-Én..sz..sz...szeret..szeretlek.-motyogta.
Lesokkolva ültem vissza a székre.Hogy mondhatta ezt,jó tudom,hogy nincs tudatánál,de akkor is..hogy fordul meg ilyen abban a hülye kis fejében?Most erre mit kéne mondnom?
A fejemet lehajtottam az ágyra..és a fáradság erősebb volt nálam,elnyomott.

Egy kórházban voltam....sehol nem volt senki.Elindultam a folyosón,mikor megláttam egy síró kislányt,oda mentem..
-Mi a baj?-nem válaszolt csak mordult egyet és elszaladt,én pedig utána,de szem elől vesztetem..tovább kerestem,de semmi..végül beértem egy folyosóra ami tele volt ajtóval,de mindegyik zárva volt csak egy nem...bementem,nem tehetem mást..a szobában nem nagyon volt valami is..Egy kopott ágy és avval szemben egy nagy tükör.Oda sétáltam és megigazítottam a hajam,mert bevallom őszintén olyan voltam,mint egy oroszlán..
-Így már jobb.-álltam elégedetten 
-Viki..-hallottam a hangot a hátam mögül,hátra fordultam,de senki nem volt ott...visszafordultam.
-Szia!-mondta az alak a tükörben és behúzott..
Sikítottam és felébredtem.

-Faszom,azt akarod,hogy megsüketüljek?!
-V!-öleltem meg
-Igen..de az ki?-erre a mondatra kikerekedtek a szemeim