29.Rész

~Viktória szemszöge~

Amint kiléptem a konyhából velem szemben megjelent ő....
-Bazdmeg...mi lenne,ha nem hoznád rám a szívbajt.?!
-Te meg kihez beszélsz?-érdeklődött Jina
-A drága anyátokhoz...-néztem rá,majd vissza a Nőre-Mit akarsz tőlem és miért pont én?
-nem válaszolt csak Yoyora nézett-Szóval ő az oka?!-bólintott-De miért kellek én hozzá?-elkezdett mutogatni,először nem értettem,majd leesett,hogy ezek kézjelek...olyanok,mint a némáknál...-Szóval azt akarod,hogy fordítsak neked?-megint csak bólintott...-Honnan tudtad,hogy tudok veled beszélni?-Yoyo,kutatott utánad...ez meg mit jelentsen?-néztem rá
-Szerinted miért voltam veled olyan közvetlen?
-Te mindvégig tudtad,hogy ide jövök,de honnan?
-Na ezt nem tudtam....sejtettem...
-És mit tettél volna,ha nem jövök el?
-Elraboltattalak volna...
-Hát kösz,hogy csak így megosztod velünk..-ez a gyerek egy pszichopata,nem gondoltam,hogy ilyen azt hittem normális...de nem...nem akarok többé a közelében lenni...amint kiszabadulok innen..biztos,hogy messziről elkerülöm
-A fia egy pszichopata..-fordulta a Nő felé-nem tudom a nevét..
-Isabell...
-Szép név...
-Köszönöm-és elmosolyodott
-mit akar tőlem?!Mire kellek én?
-Segítened kell a gyerekeimmel beszélni...
-De akkor miért akar megszállni?
-Mert személyesen akarom elmondani Jina-nak amit Yoyo megígértetett velem
-Mi volt az Yoyo?!-néztem rá
-Már nem emlékszem
-Biztos... mikor ott sírtál a sarokban...és anyud megvigasztalt..na még mindig nem rémlik?!-mordultam fel a végére
-Nem,de te honnan tudsz erről?
-Ő mutatta nekem...-mutattam anyjára 
-Ez bizalmas volt...
-Sajnálom,de ez volt az egyetlen lehetőség,hogy Viki megtudja,hogy miért kell a teste...
-Mi olyan jó ebben a testben?!-nevettem...érdekes most mindenki csak a testemről tud beszélni és egy kicsit jól esett ebben a helyzetben a vidámság
-Mert nem mindenki olyan erős,mint te...
-Érthető..-gondolkodtam el..igaza van....3x olyan erős az immunrendszerem,mint egy normális emberré-Hm...de akkor se világos...na jó mindegy TE az ÉN testemre ne nagyon számíts...mert nem kapod meg...-erre a mondatra Isabell eltűnt...-Ha tudtam,hogy csak ennyi kell,hogy eltűnjön,akkor már hamarabb megmondtam volna-
-Védelmi protokoll visszavonása...-szólt közbe a hang a falból...az ajtókról és ablakokról lassan felemelkedtek a vasrétegek 
-Hál' az égnek..na én tűzök haza!-mondta Jin
-Hééé ez tök horrorisztikus volt...-vigyorgott Suga
-Haha..-grimaszolt Jimin-Na tűnjünk el innen!
-Én nem megyek sehova!Nem azért jöttem ide,hogy szellemekkel trécseljek,de láttátok már a medencét,nem,kár,mert engem ott találtok..-elindultam az ajtó felé
-Várj!-húzta vissza a vállam RapMon
-Még szép,kint árnyékban is 200fok van és nálatok meg nincs medence..
-Ez igaz...na fiúk?
-Irány a medenceeee!-és Kookie már rohant is az ajtóhoz
-Hó,hó...először át kéne öltözni,nem?
-Na jó...-mindenki előhalászta a fürdő cuccát  és átöltöztünk,mivel Jina és én nem nagyon akartunk a fiúkkal öltözni,így felmentünk a fürdőbe.Pár perc múlva készen is voltunk,nagyon nagy szerencsém,hogy az összes ruhám elhozták...mert nem igazán tudtam volna elképzelni a víz melletti hűsölést,a kedvenc bikinim nélkül.
 Gyorsan lementünk a fiúkhoz a konyhába...
-Minek van rajtatok törülköző,ha pár perc múlva úgy is leveszitek?-értetlenkedett Suga
-Rajtad nincs is semmi?!-kerekedett ki V szeme,istenem,de hülye..ahj...
-Pánt nélküli ..észlény...

-Jah...
-Miért mit hittél,nyolc fiú jelenlétében,majd pont nudizni fogok?
-Ennyire hülye is csak te lehetsz!-védett meg Jina 
-Jó van na,senki nem kérdezett!-förmedt rá V...ennek meg mi baja van????
-Mennyetek ki lécci...
-Oké!-és mosollyal az arcukon kiindultak
-Á,á,V te maradsz!-húztam vissza 
Mikor kimentek én és bezártam az ajtót és neki kezdtem a mondandómnak.
-Mi bajod van?!
-Nekem,semmi.
-Aha,látom,nagyon furcsa vagy mióta itt vagyunk..olyan ellenséges...
-Ne is!
-De is!Na mi baj van?-álltam közelebb hozzá
-Nem akarod tudni...csak utálnál...
-Dehogy is...-simítottam végig csupasz karját,ne értem,miért jött az a gesztus,de nem baj,ha így elmondja,nem lehet olyan szörnyű,ugye?
-Jó elmondom,de nem fogod megérteni....az van,hogy...

                                         28.Rész

~Viktória szemszöge~
Nagyon meglepődtem,mikor kiderült,hogy mindenki eljött értem...mert "aggódnak"
Épp a konyhába mentem volna,de meghallottam,ahogy Jimin is V beszélgetnek...és pont rólam....hogy mi van? Ez nem lehet..nem..nem hiszek a fülemnek...az szép..szóval csak egy báb lennék egy ....szellemnek...
-Na,mi volt ez a nagy tanácskozás?-bementem a konyhába,mert nem bírtam tovább,hogy rólam beszélnek...de pont akkor fejeződött be...és az fáj a legjobban,hogy pont V nem mondta el nekem...ha szeretne,akkor elmondta volna...
-Semmi...-sütötte le szemeit
-Mindent hallottam...-összefontam karjait,evvel jelezve,hogy mond el kis köcsög
-Óh,és haragszol?-áááá,dehogy..megtudnálak fojtani...
-Elmondtad volna?-tettem fel a legegyszerűbb kérdést,a világon leghiggadtabban hanglejtéssel..ilyenkor érik meg a színészi kurzusok 
-Nem...-sütötte le szemeit..ismét...
-Akkor igen...-kiszaladtam a konyhából-YOYO!-üvöltöttem el magát,mire mindenki az aulába rohant.-Miért nem mondtad el?-megálltam vele szembe 
-Mert....nem akartam,hogy elmenj...-hebegett
-Hát ezt elbasztad..-kiindultam volna az ajtón,de becsapódott
-Yoyo,mi ez?-szaladt hozzá Jina
-Jina?! Te mit keresel itt?-kerekedett ki a szemem barátosném láttán...
-Ti ismeritek egymást?-tette fel  világ leghülyébb kérdését az álnok kígyó,V
-Ja,mé?-nem akarok vele beszélgetésbe elegyedni...jobb ha nem...neki lesz így jobb...
-Biztonsági protokoll bekapcsol!-mondta egy hang és megszólalt egy sziréna és lezáródott minden ablak és ajtó,min bejött volna a természetes fény...nagyon rossz sejtésem van...
-Azért ezt nem kellett volna...- ebben a percben jobban haragudtam rá,mint V-re...
-Nem én voltam...-
-Jaj,ne hazudj már...mert felképellek.-kapta meg Jina a felsőjét és kicsit fel is emelte 
-Kajak,nem én voltam..ilyen messzire nem mennék...és még is mi hasznom származna,hogy ők is itt vannak?!-elengedte,hát igen a mi hatásunk,hogy ilyen lett...bár sztem jót tett neki..
-Igaz..de akkor ki volt?-kérdezte ijedten Hope
-Nem tudom,de van egy sejté-elkezdtek vibrálni a fények,majd minden elsötétült.
-Fiúk..ez nem vicces...nagyon nem...-picikét bepánikoltam..nem sok mindentől félek,de egy nagy sötét szoba és egy szellem aki a testemet akarja....icipicit ijesztő...
-Valami hozzám ért!-sipítozott Jina-Fiúk ez kurvára nem vicces...
Egy hideg fuvallat borzongatott meg...
-Érzitek ezt?!
-Mit?
-Valami meg-valami elkapta a bokám,nagyon hideg volt...szorítása pedig nagyon erős... szinte már elszorította a vérkeringésemet...mielőtt teljesen elzsibbadt volna..elengedte...picit megkönnyebbültem...
-Búúú!-ugrott mellém egy ijesztő személy,amitől sikításba kezdtem
-Nyugi...csak én vagyok..találtam lámpát..-mint kiderült csak Jina volt,aki a zseblámpának a fényét arcára irányította...így érte el a félelmetes hatást.... Kicsivel jobban éreztem magam mikor kiderült,hogy csak Jina,hozzá a frászt másra..
Egy erő a földre taszított és elkezdett húzni,mire én csak sikítani tudtam..
-Viki!
-Viktória!
Megkapaszkodtam a félfában,de ekkor Jina rám világított,de nem bírtam tovább és elengedtem...Egy kemény tárggyal ütközött fejem,eszméletemet vesztettem..

-Minden a te hibád!-üvöltötte a kislány
-Nem igaz! Nem én tehetek róla,hogy anya meghalt!
-De igeeeeen!
-Nem!-a kisfiú sírva rohant szobája egyik sarkába
Lábait mellkasához húzta és ráhajtotta fejét..Keservesen sírt,mikor megjelent a Nő és megsimította haját,felkapta fejét és boldogan látta anyját.
-Azt mond-ta az én-hibá-m....-sírásától alig érthetően-nem akar-tam...sajnálom...-a Nő csaj elmosolyodott és átölelte-Mond meg neki,hogy nem én voltam..-a Nő köddé vált

Egy másik helyszínre kalauzolt el...

Yoyo a cseresznyefa alatt ült és a fához beszélt.
-Tudom,hogy az én hibám volt...sajnálom..de minden olyan gyorsan történt..és-nem tudta befejezni,mert í könnyei utat törtek és keserves zokogásba kezdet..Ám ekkor megjelent a Nő és átöleltem,a fiúnak egy mosoly jelent meg arcán...-Sajnálom..én annyira saj-mutató ujját szájára tette,evvel jelezve,hogy elég..nem beszéljen többet...

-Viktóriaaaaa!
-Viki,ébredj feeeel!-hallottam az ismerős hangokat

Lassan nyitottam ki pilláim,hogy megszokjam a fényt...a fényt?
Gyorsan felültem.
-Hál' istenek,hogy jól vagy!-ölelt át V
-Mi bajom lenne?!-ráztam le magamról
-Te jó ég a fejed...vérzik.-homlokomhoz kaptam,éreztem a meleg folyadékot,mi sebemből szivárgott
-Hol az elsősegélycsomag?-nézett kétségbeesetten Jin Yoyo-ra
-Itt a konyhában..-előkereste,addig V segített felállni,mi most kicsi nehezebben ment...a lábaimban alig volt erő,összeakartak rogyni alattam...szörnyű érzés volt...felültetett a pultra és Jin ellátta sebem...a többiek elhagyták a helységet,nem is értem miért...
-Miért aggódsz?-emelte rá tekintetem
-Mert nem akarom,hogy még egyszer bajod essen....
-De meg változott a viselkedésed velem kapcs...
-Nem akarom,hogy Jimin szomorú legyen..
-Mi van?
-Jimin oda van érted..így ha megőrzöm a biztonságod akkor nem lesz szomorú...
-Értem..de miért olyan fontos neked ő?
-Ő az egyetlen aki megért és mindig ott van,ha kell.....olyan,mintha a testvérem lenne..
-Aham...-nem értem...miért olyan fontos neki..jaj,ugyan már azt hiszi beveszem ezt a szöveget? Ch..kinek néz ez?
Ellátta sebem..Amint kiléptem a konyhából velem szemben megjelent ő....

                                        27.Rész

~V szemszöge~

-Aztaaaaa!-szálltam ki a kocsiból
-Wao!-követték a példám
-Nem is mondtad,hogy ilyen gazdagok..-sétáltunk az ajtóhoz
-Biztos elfelejtettem.-forgatta szemeit Jungkook,majd csengetett 
-Oh,már is itt vagytok.-nyitódott ki az ajtó
-Yoyoooo!-kiáltott testvérének,amit beléptünk
-Mi van már?!-jött ki a konyhából egy pohárvízzel kezében,s bele ivott-Ezek mit keresnek itt?!
-Én hívtam meg őket...
-Aha..
-Viki?!-kérdezte Jina
-Alszik gondolom...-rántott egyet vállán
-Megyek és felébresztem...Melyik szobában van?
-Anya...
-Á..értem..-hajtotta le fejét
Mi folyik itt,mintha nem is ismernék egymást....nem hiszem,hogy szeretik egymást,bár lehet annak is az oka,hogy nem is találkoznak...furcsa a kapcsolatuk,az tuti.
-Van egy ki baj!-rohant le a lépcsőn-Viki nincs ott..-lihegett
-Mi!?
-Nincs a szobában,de az erkély az nyitva volt...
-Váljunk szét és keressük meg..-hangja aggodalommal volt tele,de miért aggódik az én barátnőmért?
-Hope,Jin..tiétek az nyugati szárny,miénk a keleti.-adta ki a parancsot RapMon
-Mi Kook-val megnézzünk a kamerák felvételeit.-mondta Jina és maga után húzta
-Enyém és Suga-é az alagsor.-mondta Yoyo és eltűntek
Köztudott,hogy egyedül Suga nem gyűlöli Yoyo-t,a tettei miatt.
-Akkor enyém a kert...-hajtottam le fejem és elindultam.Nagy nehezen megtaláltam az ajtót,ami a kertbe vezetett-Hol kezdjem?-sóhajtottam,majd elindultam a kikövezett úton...
Nem kellett sokáig mennem,mire megláttam a földről tápászkodó Viki-t....az érzés leírhatatlan volt,hogy nincs baja..vagy is azt hiszem..
-Viki!-futott felém V és átölelt
-Te meg mit keresel itt?-bámult rám panda szemekkel,hát nem sokat aludhatott...
-Eljöttünk érted,na meg hoztuk a cuccaid is...és van egy jó hírem..itt maradunk veled.-hadartam el,miközben a házhoz visszaértünk
-Miért jöttetek utánam?-nézett rám érdeklődően
-Tudod,hogy utáljuk Yoyo-t...
-Igen és?
-Nem akartunk vele hagyni,még a végén...-mielőtt befejezhettem volna a mondatot a drága Jimin a nyakamba ugrott
-De jooo! Megtaláltad Viki-t.-mondta egy kényszer mosollyal és a konyhába ráncigált
-Még is mit csinálsz?Neked elmentek otthonról?-förmedt rám
-Mi bajod van?-vontam fel egyik szemöldököm
-Az,hogy majd nem elmondtad,hogy Viki veszélyben van...
-Pont ez lenne a cél..nem?
-De nem akarod halálra ijeszteni,ugye?
-Természetesen nem.....
-Akkor fogd be..-és ott hagyott....joga van tudni...még ha,
-Na,mi volt ez a nagy tanácskozás?-sétált hozzám az említett személy
-Semmi...
-Mindent hallottam...-fonta össze karjait mellkasa előtt
-Óh,és haragszol?
-Elmondtad volna?
-Nem...
-Akkor igen...-és kiviharzott a helységből-YOYO!-üvöltötte el magát,mire mindenki az aula szerűségbe rohant.-Miért nem mondtad el?-állt meg vele szembe
-Mert....nem akartam,hogy elmenj...
-Hát ezt elbasztad..-megfordult és kiindult volna az ajtó,ha az nem záródik be,ahogy a többi is
-Yoyo,mi ez?-szaladt hozzá Jina
-Jina?! Te mit keresel itt?
-Ti ismeritek egymást?-kerekedtek ki szemeim
-Ja,mé?
-Biztonsági protokoll bekapcsol!-mondta egy hang és megszólalt egy sziréna,evvel egy időben vas cucc borította az ajtókat és ablakokat,mik a külvilágba vezettek.
-Azért ezt nem kellett volna...-szólalt meg "most neked véged" hangon Viki
-Nem én voltam...
-Jaj,ne hazudj már...mert felképellek.-kapta meg Jina a testvére felsőjét
-Kajak,nem én voltam..ilyen messzire nem mennék...és még is mi hasznom származna,hogy ők is itt vannak?!-elengedte 
-Igaz..de akkor ki volt?-kérdezte ijedten J-Hope
-Nem tudom,de van egy sejté-elkezdtek vibrálni a fények,majd minden sötétségbe borult

                                          26.Rész

~V szemszöge~

WTF?! Mi van? Ez meg a faszról beszél?-tettem fel magamnak mikor az a hazug kurva elhagyta a lakásunkat.De mi van ha igaza van?....V te hülye vagy...szellemek nem léteznek..ez csak ez ostoba vicc,hogy oda mennyünk...de....ha még is..akkor....NEM...az nem engedem...
-Kookie,a volt barátnőd meghülyült..-nevetett Jimin és evvel kizökkentve gondolkodás menetemből..igen szoktam néha gondolkozni is....
-Majd meglátjuk,holnap...-mondtam,teljesen határozottan

-Te elakarsz menni oda?-kerekedettek ki Kook szemei-Igen...ha ez a valami...tényleg Viki-t akarja,akkor abba lesz egy kis beleszólásom...-mondotam ugyan olyan komolysággal,mint azelőtt 
-Te se vagy egy normális ember...szellemek..meg maga az ördög..és te a házába akarsz menni?-akadt ki RapMon
-Veled megyek...-nyögte,ki Jimin
-Egy frászt..nem mész te sehova!-raplizott Jin
-Ne aggódj,már..anya..nem lesz bajom...-nevetett el magát
-Na akkor meg van a csapat..V,hogy szabadítsa szerelmét,Jimin,mert szereti a paranormális helyzeteket...Kook,mert jobban ismeri a házat,mint a saját tenyerét...Jin,mert..ő Jin...Hop,mert a sikítás mindig kell..Sug...csak kell valaki,aki végig fapofával fogja mondani,hogy "ugyan már"....és én..mert nélkülem elvesznétek...ha nincs egy bátor és sármos vezetőtök...
-Aki hülye,mint a segg..-nevettem és arrébb ugrottam
-Na gyere csak ide!-vigyorgott rám Rapi és elindult felém,így futásnak eredtem
Mivel már,tisztára a hobbim része lett a fiúk elöli futás így nem fáradtam ki olyan hamar,mit a "bölcs vezetőnk",ki végül feladta... Amíg ő engem üldözött,addig mindenki visszament folytatni az elkezdett dolgát.....majd lassan ránk esteledett így aludni is..
Mindenki,már húzta a lóbőr,de én még mindig azon gondolkoztam,hogy mi van,ha már elkéstünk és ha már nem tudjuk megmenteni...örökké valaki más fog a szeretett nőm testében élni?Annyira sok a megválaszolatlan kérdés...
Mikor már majdnem sikerült elaludnom valaki kopogott...így oda csoszogtam az ajtóhoz
-Suga Hyung...már megint horkol és már beszél is...-mondta Kook párnáját ölelve
-Jo...gyere öcsi...-mondtam morogva..nem hiszem el,hogy már megint kezdődik..pedig már ez a szokása abbahagyódott vagy pár hónapja...
Kook behuppant az ágyamba,betakarózott és már aludt is...
-Hm..ez most gyors volt..sose aludt el még ilyen hamar...-motyogtam nagyon halkan..
Jobb is,hogy velem alszik,mert egyszerűen utálok egyedül aludni..alig alszom ki magam,ha nincs mellettem valaki...
Lefeküdtem én is és pár perc alatt el is nyomott az álom...

Reggel,arra ébredtem,hogy még mindig mellettem van.... úgy látszik itt már csak a víz segít....na igen elég brutálisnak hangzik egy békésen csicsikáló gyereket nyakon önteni hideg vízzel,de ha hamarabb felkelek,mint ő akkor csak ez segít...
Lecsoszogtam a konyhába,mi elég sokáig tartott,mondjuk reggel van...nem számít most szabadnap...van.. vagy is annak indul....
-Reggelt!-mondtam a konyhában ülő pár fős társaságnak...-Többiek?
-Suga alszik...
-Ahogy Kookie is..-tettem hozzá és kivettem a hűtőből egy üveget
-Honnan veszed?
-Velem aludt..
-Már megint?-szörnyülködött RapMon-Suga-val,megint el kell beszélgetnem..úgy tűnik..
-Mi van velem?-kérdezte szemeim dörzsölgetve
-Már megint kezdődik...-hajtottam le fejét Jin
-Már megint kezded....horkolsz..-
-És beszél is..-tettem hozzá
-V te kussolj..jo?!
-Jo van na..ch-és visszamentem a szobámba,de elfeledkezve,hogy Kookie még alszik,becsaptam az ajtót..
-Hm.?!-ült fel ijedten 
-Bocsi..elfelejtetem,hogy itt vagy..-vakartam a tarkóm
-Nem baj..nyöszörögte egy ásítás közepette-köszi,hogy itt aludhattam..megint..-mormogta orra alatt 
-Szívesen,manó..-nevettem,amibe ő is bekapcsolódott-Na,pattanj és zsa öltözni..
-Jo,jo megyek..-elhagyta a szobát
Ránéztem telefonomra,hát ha kaptam egy üzit vagy valami hírt Vikiről..de semmi...egyre jobban féltem...
-És ha..ajh V ne is gondolj arra..nincs baj..-nyugtattam magam
-V,gyere indulunk!-csapta ki az ajtóm Suga
-Jol van..,de nem kéne bántani az ajtót..nem ártott ő neked..-Haha..na sipirc..-mutatott kifele
Lementünk az aulába,majd beszálltunk a furgonunkba..Pár perc alatt-Jungkook segítségével-oda is értünk..