28.Rész

~Viktória szemszöge~
Nagyon meglepődtem,mikor kiderült,hogy mindenki eljött értem...mert "aggódnak"
Épp a konyhába mentem volna,de meghallottam,ahogy Jimin is V beszélgetnek...és pont rólam....hogy mi van? Ez nem lehet..nem..nem hiszek a fülemnek...az szép..szóval csak egy báb lennék egy ....szellemnek...
-Na,mi volt ez a nagy tanácskozás?-bementem a konyhába,mert nem bírtam tovább,hogy rólam beszélnek...de pont akkor fejeződött be...és az fáj a legjobban,hogy pont V nem mondta el nekem...ha szeretne,akkor elmondta volna...
-Semmi...-sütötte le szemeit
-Mindent hallottam...-összefontam karjait,evvel jelezve,hogy mond el kis köcsög
-Óh,és haragszol?-áááá,dehogy..megtudnálak fojtani...
-Elmondtad volna?-tettem fel a legegyszerűbb kérdést,a világon leghiggadtabban hanglejtéssel..ilyenkor érik meg a színészi kurzusok 
-Nem...-sütötte le szemeit..ismét...
-Akkor igen...-kiszaladtam a konyhából-YOYO!-üvöltöttem el magát,mire mindenki az aulába rohant.-Miért nem mondtad el?-megálltam vele szembe 
-Mert....nem akartam,hogy elmenj...-hebegett
-Hát ezt elbasztad..-kiindultam volna az ajtón,de becsapódott
-Yoyo,mi ez?-szaladt hozzá Jina
-Jina?! Te mit keresel itt?-kerekedett ki a szemem barátosném láttán...
-Ti ismeritek egymást?-tette fel  világ leghülyébb kérdését az álnok kígyó,V
-Ja,mé?-nem akarok vele beszélgetésbe elegyedni...jobb ha nem...neki lesz így jobb...
-Biztonsági protokoll bekapcsol!-mondta egy hang és megszólalt egy sziréna és lezáródott minden ablak és ajtó,min bejött volna a természetes fény...nagyon rossz sejtésem van...
-Azért ezt nem kellett volna...- ebben a percben jobban haragudtam rá,mint V-re...
-Nem én voltam...-
-Jaj,ne hazudj már...mert felképellek.-kapta meg Jina a felsőjét és kicsit fel is emelte 
-Kajak,nem én voltam..ilyen messzire nem mennék...és még is mi hasznom származna,hogy ők is itt vannak?!-elengedte,hát igen a mi hatásunk,hogy ilyen lett...bár sztem jót tett neki..
-Igaz..de akkor ki volt?-kérdezte ijedten Hope
-Nem tudom,de van egy sejté-elkezdtek vibrálni a fények,majd minden elsötétült.
-Fiúk..ez nem vicces...nagyon nem...-picikét bepánikoltam..nem sok mindentől félek,de egy nagy sötét szoba és egy szellem aki a testemet akarja....icipicit ijesztő...
-Valami hozzám ért!-sipítozott Jina-Fiúk ez kurvára nem vicces...
Egy hideg fuvallat borzongatott meg...
-Érzitek ezt?!
-Mit?
-Valami meg-valami elkapta a bokám,nagyon hideg volt...szorítása pedig nagyon erős... szinte már elszorította a vérkeringésemet...mielőtt teljesen elzsibbadt volna..elengedte...picit megkönnyebbültem...
-Búúú!-ugrott mellém egy ijesztő személy,amitől sikításba kezdtem
-Nyugi...csak én vagyok..találtam lámpát..-mint kiderült csak Jina volt,aki a zseblámpának a fényét arcára irányította...így érte el a félelmetes hatást.... Kicsivel jobban éreztem magam mikor kiderült,hogy csak Jina,hozzá a frászt másra..
Egy erő a földre taszított és elkezdett húzni,mire én csak sikítani tudtam..
-Viki!
-Viktória!
Megkapaszkodtam a félfában,de ekkor Jina rám világított,de nem bírtam tovább és elengedtem...Egy kemény tárggyal ütközött fejem,eszméletemet vesztettem..

-Minden a te hibád!-üvöltötte a kislány
-Nem igaz! Nem én tehetek róla,hogy anya meghalt!
-De igeeeeen!
-Nem!-a kisfiú sírva rohant szobája egyik sarkába
Lábait mellkasához húzta és ráhajtotta fejét..Keservesen sírt,mikor megjelent a Nő és megsimította haját,felkapta fejét és boldogan látta anyját.
-Azt mond-ta az én-hibá-m....-sírásától alig érthetően-nem akar-tam...sajnálom...-a Nő csaj elmosolyodott és átölelte-Mond meg neki,hogy nem én voltam..-a Nő köddé vált

Egy másik helyszínre kalauzolt el...

Yoyo a cseresznyefa alatt ült és a fához beszélt.
-Tudom,hogy az én hibám volt...sajnálom..de minden olyan gyorsan történt..és-nem tudta befejezni,mert í könnyei utat törtek és keserves zokogásba kezdet..Ám ekkor megjelent a Nő és átöleltem,a fiúnak egy mosoly jelent meg arcán...-Sajnálom..én annyira saj-mutató ujját szájára tette,evvel jelezve,hogy elég..nem beszéljen többet...

-Viktóriaaaaa!
-Viki,ébredj feeeel!-hallottam az ismerős hangokat

Lassan nyitottam ki pilláim,hogy megszokjam a fényt...a fényt?
Gyorsan felültem.
-Hál' istenek,hogy jól vagy!-ölelt át V
-Mi bajom lenne?!-ráztam le magamról
-Te jó ég a fejed...vérzik.-homlokomhoz kaptam,éreztem a meleg folyadékot,mi sebemből szivárgott
-Hol az elsősegélycsomag?-nézett kétségbeesetten Jin Yoyo-ra
-Itt a konyhában..-előkereste,addig V segített felállni,mi most kicsi nehezebben ment...a lábaimban alig volt erő,összeakartak rogyni alattam...szörnyű érzés volt...felültetett a pultra és Jin ellátta sebem...a többiek elhagyták a helységet,nem is értem miért...
-Miért aggódsz?-emelte rá tekintetem
-Mert nem akarom,hogy még egyszer bajod essen....
-De meg változott a viselkedésed velem kapcs...
-Nem akarom,hogy Jimin szomorú legyen..
-Mi van?
-Jimin oda van érted..így ha megőrzöm a biztonságod akkor nem lesz szomorú...
-Értem..de miért olyan fontos neked ő?
-Ő az egyetlen aki megért és mindig ott van,ha kell.....olyan,mintha a testvérem lenne..
-Aham...-nem értem...miért olyan fontos neki..jaj,ugyan már azt hiszi beveszem ezt a szöveget? Ch..kinek néz ez?
Ellátta sebem..Amint kiléptem a konyhából velem szemben megjelent ő....