4.rész

    ~Viktória szemszöge~

-A gép röpke 8 és fél óra múlva megérkezik Seoul-ba addig is kérem élvezzék a repülést.
-Nyaahh...de jó már csak 8 óra,éljen..
-Ó,de kár pedig annyira élvezem a társaságod.
-Hát..őőő...izé..erre most mit lehet mondani?-zavarba jöttem
-Csak azt ígérd meg,hogy fogunk még találkozni..-nyújtotta oda a kisujját 
-Rendben!-nagy mosollyal kísérve akasztottam a kisujjam az övébe amitől elkezdtünk röhögni.Olyan volt mintha 5 évesek lennénk,de nem baj...mert néha tényleg 5 évesnek érzem magam.

Röpke 8 és fél óra múlva.....

-Utasaink!Köszönjük,hogy velünk utaztak és reméljük legközelebb is minket választanak.
-Jaj,de jó!-nyújtózkodtam,majd felálltunk.
Leszálltunk visszakaptuk a csomagjainkat.
Nagyon cuki lehettem a kis cuki pink bőröndömmel.
A csarnokban elővettem a telóm és elkezdtem visszakeresni,hogy vajon hova kell mennem.
-Történetesen mit is keresel?-megugrottam az ijedségtől
-Jaj észre se vettem,hogy itt vagy...amúgy a gps-em be krepált és most nem tudom,hogy fogok eltalálni a JW Marriott Hotel-ba.
-Én is arra megyek,elkísérhetlek?
-Tényleg,azt nagyon megköszönném.
-Jó csak felhívom a sofőrt..
Így is tett pár perc múlva a reptér előtt egy hatalmas limuzin állt amitől egy icipicit lehidaltam.
-Na végre,hogy itt vagy..-beszállt-ne jössz?
-Ja...de..-eszméltem fel és beszálltam.
-Amúgy azt még nem is kérdeztem,hogy te minek jöttél Seoul-ba?
-A nővéremet jöttem meglátogatni aki manager egy cégnél.
-Aha és hol?
-Nem tudom ez benne az érdekes.
-Szóval tök egyedül jöttél a világ másik részére meglátogatni a nővéred aki annyit nem árult el,hogy hol dolgozik..
-Pontosan.-bólogattam
-Az szép..
-Jah..
Kb. negyedóra múlva megérkeztünk a szállodához.Bekísért a hallba.
-Na akkor én megyek vigyázz magadra..-nyomott egy puszit a homlokomra és megölelt.
Ahhoz képest,hogy kevesebb egy napja ismerem nagyon közvetlen pont mint én.
-Szia!-elköszöntem és beszálltam a liftbe ahol a rádióból egy nagyon klassz koreai fiú banda egyik száma szólt.Nagyon megtetszett,de nem volt időm végig hallgatni,hisz csak a 13 emeletre mentem.Kiszálltam és újra elővettem a telefonba elmentett címet.A sok ajtó közül megkerestem a 49.-et.Bekopogtattam és egy nagyon cuki fiú nyitott ajtót aki szerintem nálam is fiatalabb lehet.
-Szia..öö...én Katt Best-t keresem..
-Szia!-jött oda egy vörös hajú fiú.Ó,de jó többen is vannak...
-Mit ácsorogsz ott,gyere be!-imitált beljebb a vörös amit elfogattam.
Csak beljebb láttam,hogy többen is vannak pontosan 5-en..ja nem 6-an vettem észre a konyha szerűségből kilépő hidrogén szőke hajú srácot aki látszólag meglepődött,mert kiköpte a szájában lévő folyadék szerűséget.
-Szia cica,mi szél hozott?-ugrott mellém egy valamivel világosabb hajú fiú.
Megnéztem a telefonon a címet és nem,nem tévedtem el jó helyen járok...lehet,hogy elköltözött?-fordultak meg ezek a gondolatok a fejemben
-Ööö.....-meg se tudtam szólalni nem is tudtam mit kellene ilyen helyzetekben mondani.
-Ki az?-üvöltött a kanapén felrengő csávó.
-Egy csaj!-üvöltötte vissza neki az engem "le cicázó" srác.Ennek se kellet több,mert erre a mondatra felpattant és oda spintelt hozzánk.
-Szia a nevem J-hope..-na végre valaki aki volt hajlandó elárulni a nevét
-Szia..én Katt-t keresem,de azthiszem rossz helyen járok...szóval inkább megyek is.-fordultam meg,hogy elhúzzam a csíkot,de ekkor megláttam nővérkémet és a mellette álló nagyon helyes narancsos hajú srácot.
-Viktória?!-kerekedtek ki a szemei szerintem azt hitte,hogy csak holnap jövök
-Nővérkém!-szaladtam oda hozzá miután átküzdtem magam a fiú özönön
Megöleltem.
-Nővérkéd?-kérdezték vissza kórusban

3.rész

  Eközben a BTS házban.......

~V szemszöge~

Lesétálok a lépcsőn a konyhához valamit enni,de valami szúrta a szemem...Junkook,telefon már megint.Oda sétáltam hozzá.
-Mit csinálsz?
-Twitter...miért?
-Semmi....-úgy tettem mint ha vissza mennék oda ahonnan jöttem,de nem,kikaptam a kezéből a telefont és elrohantam ő természetesen üldözőbe vett engem..
-Add vissza!!-kerget a nappaliból a konyhába majd vissza..
-Nem adom így is sokat van nálad...elromlik az a csepp eszed is ami van...
-Akkor is ad vissza!-kap a kezem felé,de gyorsabb vagyok nála és kikerültem így ő elesett,de nem volt sokáig a földön.Felpattant és ismét üldözőbe vett.Fel akartam futni a lépcsőn,de valaki utamat állta..
-V!-kaptam a fejem a menedzserünkre Katt-re

Katt nézése:

-T-tessék?!-nagyot nyeltem,néha nagyon ijesztőn tud nézni mint most is.
-Ad neki vissza.-hangja tekintélyt parancsolt neki.
-V,úú..most bajban vagy!-szólt a kanapéról Jin
-Ad neki vissza.-ismételte magát
-Nem,mert nem akarom,hogy ezen az egy szabad napunkon is a buzi telójával foglalkozzon...
-Ott a pont V.-helyesel Jin
-Pont ez az...szabad napja van mint nektek..a nektekről jut eszembe hol vannak a többiek?
-Suga,Jimin és Hope elmentek a boltba.
-Miért nem szóltatok?
-Mert mindig olyan keményen dolgozol és nem akartak felébreszteni és "olyan cukin alszol" címszóval együtt...-mondta a konyhából kilépő RapMo
-Annyira szeretlek titeket ti hülyék..-elérzékenyült
Itt a pillanat,hogy elszökjek már indultam volna meg ,de Katt megkapta a kezemet amiben a telefon volt..
-Azt hitted elfelejtettem?-kivette a kezemből az említett tárgyat
-Tessék Kookie..-oda adta neki és homlokon puszilta a kis maknae-t
-K-köszönöm..-elpirult
Annyira nyálas...
-Ez a dolgom,hogy megoldjam a problémáitokat és intézzem a dolgaitokat.
-Megjöttünk!-ordított Jimin az ajtóból
-Hurrá!-pattant fel a kanapéról
-Mik ezek a szatyrok?-érdeklődött Katt
-Boltban is voltunk,mert Jin megkért minket..
-Vigyétek a konyhába összedobok valamit...
-Éljen,mert ha csipkerózsikán múlna éhen halnánk..-nem tudom miért mondta
-V!-vágott tarkón RapMo-Hogy mondhatsz ilyet?
-Semmi baj...haragszik rám...nem veszem magamra.Majd ha lenyugodtál akkor szeretnék veled négy szemközt beszélni.
-Jó akkor várhatsz jó pár évet....-nem haragszom rá,de na ha ő azt hiszi akkor nem fogom meggyőzni az ellenkezőjéről
-V,azonnal takarodj fel Katt-hez!!-üvöltött rám Suga
-Mi a fasz bajod-
-Kuss és tünjél felfele..mielőtt felképelek!
-Miért ilyen fasz ma mindenki?-mormogtam felfelé a lépcsőn
Be se értem az ajtón a "tanácstermünkbe"Katt azonnal letámadott.
-Mi bajod van ma?Mér kell mindenkibe belekötni,ha?
-Semmi..-tereltem a szót és kiléptem az ajtón,de vissza rántott az ajtót pedig kulcsra zárta a kulcsot pedig a melltartójába rakta el,mondjuk ott biztos,hogy biztonságban van
-Nem mész sehová,addig még el nem mondod ,hogy mi bajod van...
-Semmi...-leültem az ágyra-amúgy is mit érdekel az téged?-hátradőltem
-Mert esetleg a menedzsered vagyok és nem csak nekem okozol evvel problémát,hanem magadnak is,hisz mióta ilyen vagy sokkal nehezebb téged kontrolálni.
-Nem tudom...-kezemet a szemem elé rakta,hogy a nap sugarai ne bántsák-sohasem éreztem még ilyet..-vallottam be 
-Honvágy?
-Nem az más.-felültem és a padlót bámultam-olyan mintha valaki hiányozna az életemből...-rá néztem-fogalmad sincs,hogy miről beszélek,igaz?
-Ki hiányzik?-leült mellém
-Szerinted,ha tudnám akkor is ilyen lennék?-förmedtem rá
-Semmi baj,majd megoldjuk..-rám mosolygott
-Rendbe.-megölelt-köszi,hogy számíthatok rád..-szorítottam az ölelésen,mert eszembe jutott anyukám,hiszem ha valami bajom volt mindig vele beszéltem meg.
-Öö...-elvált tőlem
-Mi van?-néztem kérdően rá
-S-semmi...csak nem tudom,hogy adagoljam be nektek,hogy a húgom idejön...
-Mi?-felpattantam-és erről még csak most szólsz?
-Igen,mert nem tudtam,hogy mondja el..
-Na és mikor jön?-érdeklődtem
-Ma....-kikerekedtek a szemeim,hogy tudott egy ilyen fontos dolgot eltitkolni előlünk?
-Máris megyek és elmondom a többieknek...-megindultam,de megkapta a kezem és vissza húzott
-Ne,ne,ne azt akarom,hogy meglepetés legyen nekik..
-Oké,megőrzöm...
Visszamentünk a többiekhez akik az ajtóban álltak egy nagyon szép lánnyal együtt.

2.rész

                          ~Viktória szemszöge~

Yoyo:

-Hé,jól van!?-rázott fel az álmomból a mellettem ülő nagyon aranyos fiú.
-Igen....csak rémálmom volt....
-Így már értem a magadban beszélést....-zavarba jöttem
-Na aggódj nem foglak faggatni.-rá mosolyogtam-amúgy a nevem Yoyo.
-Az enyém Viktória.-kezet nyújtottam 
-Szép név.-elfogatta 
-Köszi!-mosolyodtam-és kihez utazol Seoul-ba?
-Az apámhoz....haza hívott,de minek...pedig olyan jól elvoltam New York-ban.
-Akkor,miért LA-ben szálltál fel?-vontam fel az egyik szemöldököm
-Volt egy kis dolgom az egyik barátnőmmel.
-Aha egy kis dolgom....-perverz mosoly
-Jaj,nem-nem....az esküvőjükre jöttem.

-Jaj,de cukik...-mutatott képet a telóján-mióta ismered a csajt?
-Hmm....ja egy suliba jártunk mind a hárman...
-Akkor ez olyan tini románcból alakult ki?
-Jaja....anyámnak köszönhető,hogy megismertem Gigit.
-.....
-Ő volt a bébicsőszöm....-szégyellte magát
-Hány éves voltál?
-9. szülinapomat tartottuk az nap mikor balesettett szenvedett és meghalt.
-S-sajnálom....
-Én,nem.-hangja határozott volt
-De miért?
-Sosem volt itthon,mindig csak utazott úgy mint az apám.
-Miért,haragszol rá,hisz csak miattad tette.
-Nem értem...-felvonta egyik szemöldökét,mire én elmosolyodtam
-Hisz csak azért nem volt veled sose,mert dolgozott,hogy neked ne keljen semmiben hiányt szenvedned.
Bárcsak ilyen szerencsés lehettem volna....
-Miért jó az,hogy soha nemvolt velem szinte nem is ismertem....
-Neked legalább volt anyád és apád....-könnybe lábadt a szemem
-Ne haragudj...sajnálom.
-Nem kell nem tettél semmi rosszat...-letöröltem a könnyeim
-H-hogy történt?-kérdését alig hallottam
-Az apám orvos volt anyukám pedig az asszisztense volt.....valamilyen konferencia szerűségről jöttek haza felé mikor óriás vihar volt és az autó irányíthatatlanná vált és belezuhantak a szakadékba.....az óta utálom a viharokat....-kifelé néztem az ablakon
-Bocsásd meg,hogy felhoztam...-bűnbánóan lehajtotta a fejét
-Semmi baj...végre tudok  beszélni róla sírás nélkül...-elmosolyodtam
-Akkor jó!-vigyorgott
Melegséggel töltött el a mosolya...nem hittem volna,hogy egy vad idegennel ilyen jól el lehet beszélgetni is.Még nagyon sok témát felhoztunk amiből kiderült,hogy sok közös van bennünk.
Kedvenc színe a kék,szereti a kosárlabdát és  korcsolyázni is tud és van egy Puncs nevű Rottweiler.
Beszélgetésünket a stewardess zavarta meg:
-A gép röpke 8 és fél óra múlva megérkezik Seoul-ba addig is kérem,hogy élvezzék a repülést.


Eközben a BTS házba........

1.rész

                                                           ~Viktória szemszöge~

-Viki!Viki!Kelj már fel!Lekésed a repülőt...-erre a mondatra kipattantak a szemeim és felültem amennyire csak tudtam a rajtam ülő szobatársamtól.

Emy

-Hány óra van?
-11 lesz 5 perc múlva.
-Te jó ég!Lekésem a repülőt!-pattantam ki az ágyból rajtam ülő barátnőmet lelökve rólam.
-Ezt mondtam...-dünnyögött  
Gyorsan össze pakoltam a ruháim és a cipőim.Na jó mindent csak belehánytam a bőröndbe.
-Indulhatunk?
-Egy pill...-felkaptam a táskám és elindultam felé.-Teló,pénztárca,fülhallgató,útlevél,jegy.-mormoltam.-Most már igen....-vigyorogtam rá
Mivel a lakásunktól nagyon messze van a reptér ezért hamarabb indultunk,de még így is majd egy órát utaztunk még kocsival is.
-Megérkeztünk-állította le a motort 
-Jaj,de jó már a-annyira unatkoztam.
-Na,de siess lekésed...-ki szállt.
-Várj meg!
Emy sosem volt az a kemény lány mint amit mutat mindenki felé.Igazából nagyon aranyos,felelősség teljes és gondoskodó.
Beértünk a csarnokba:
-Kérjük utasainkat,hogy a pontban 12:30-kor induló Seoul-i  járatra kezdjék el a beszállást.
-Itt az idő!-könnybe lábadt a szemünk
-Annyira fogsz hiányozni!-megölelt
-Majd videó chatelünk...-váltam el tőle 
-Rendben!
-Szia!!-integettem és elindultam a csekkoló kapu felé.
-Vigyázz magadra!-hallottam a távolból a jó tanácsát.
Lecsekkoltam a jegyem és beszálltam.
Sosem gondoltam volna,hogy ennyi év után "haza" megyek Koreába.Alig várom,hogy végre láthassam a nővéremet.Utoljára 9 éves koromban láttam őt mikor Yoi miatt elszöktem 
LA-be.Ennyi év után még mindig fáj az emléke.A nagy ábrándozásban valahogy elaludtam.

-Yoi,kérlek ne tedd ezt.Nem ő volt hanem én cs-csak azért mondta,hogy engem védjen.
-Ezt,hogy érted?-elengedte Angel-t.
-Én tettem tönkre a gitárod...-lehajtottam a fejem
-Miért?Miért törted össze?-közeledett felém.
-S-sajnálom,nem direkt volt,csak egy-
-Pedig bíztam benned,hogy teheted?-lendült a keze
-Nee..-üvöltött rá Angel,de késő volt.
Az ütéstől a földre estem.Csak akkor vette észre,hogy mit tett mikor a könnyeim az arcomon patakokban folytak.
S-sajnálom...én...nem akartam...-guggolt le hozzám,hogy segíteni próbáljon,de nem hagytam.
-Ne érj hozzám.-elhúzódtam
-De....de...-dadogott.
-Ennyi volt Yoi.....örökre megutált...örökre elveszítetted...tesó.-Yoi vállára rakta a kezét.
Yoi elszaladt Angel pedig felsegített....
-Ne aggódj,soha többé nem engedem,hogy bántson......nem engedem többet,hogy hozzád érjen.....-magához ölelt.
-Ígéred?-néztem a szemébe.
-Ígérem...-szorosabban ölelt magához.
-Szeretlek Angel!
-Én is..-és megcsókolt.

-Hé,jól van!?-rázott fel az álmomból a mellettem ülő nagyon aranyos fiú.