2.rész

                          ~Viktória szemszöge~

Yoyo:

-Hé,jól van!?-rázott fel az álmomból a mellettem ülő nagyon aranyos fiú.
-Igen....csak rémálmom volt....
-Így már értem a magadban beszélést....-zavarba jöttem
-Na aggódj nem foglak faggatni.-rá mosolyogtam-amúgy a nevem Yoyo.
-Az enyém Viktória.-kezet nyújtottam 
-Szép név.-elfogatta 
-Köszi!-mosolyodtam-és kihez utazol Seoul-ba?
-Az apámhoz....haza hívott,de minek...pedig olyan jól elvoltam New York-ban.
-Akkor,miért LA-ben szálltál fel?-vontam fel az egyik szemöldököm
-Volt egy kis dolgom az egyik barátnőmmel.
-Aha egy kis dolgom....-perverz mosoly
-Jaj,nem-nem....az esküvőjükre jöttem.

-Jaj,de cukik...-mutatott képet a telóján-mióta ismered a csajt?
-Hmm....ja egy suliba jártunk mind a hárman...
-Akkor ez olyan tini románcból alakult ki?
-Jaja....anyámnak köszönhető,hogy megismertem Gigit.
-.....
-Ő volt a bébicsőszöm....-szégyellte magát
-Hány éves voltál?
-9. szülinapomat tartottuk az nap mikor balesettett szenvedett és meghalt.
-S-sajnálom....
-Én,nem.-hangja határozott volt
-De miért?
-Sosem volt itthon,mindig csak utazott úgy mint az apám.
-Miért,haragszol rá,hisz csak miattad tette.
-Nem értem...-felvonta egyik szemöldökét,mire én elmosolyodtam
-Hisz csak azért nem volt veled sose,mert dolgozott,hogy neked ne keljen semmiben hiányt szenvedned.
Bárcsak ilyen szerencsés lehettem volna....
-Miért jó az,hogy soha nemvolt velem szinte nem is ismertem....
-Neked legalább volt anyád és apád....-könnybe lábadt a szemem
-Ne haragudj...sajnálom.
-Nem kell nem tettél semmi rosszat...-letöröltem a könnyeim
-H-hogy történt?-kérdését alig hallottam
-Az apám orvos volt anyukám pedig az asszisztense volt.....valamilyen konferencia szerűségről jöttek haza felé mikor óriás vihar volt és az autó irányíthatatlanná vált és belezuhantak a szakadékba.....az óta utálom a viharokat....-kifelé néztem az ablakon
-Bocsásd meg,hogy felhoztam...-bűnbánóan lehajtotta a fejét
-Semmi baj...végre tudok  beszélni róla sírás nélkül...-elmosolyodtam
-Akkor jó!-vigyorgott
Melegséggel töltött el a mosolya...nem hittem volna,hogy egy vad idegennel ilyen jól el lehet beszélgetni is.Még nagyon sok témát felhoztunk amiből kiderült,hogy sok közös van bennünk.
Kedvenc színe a kék,szereti a kosárlabdát és  korcsolyázni is tud és van egy Puncs nevű Rottweiler.
Beszélgetésünket a stewardess zavarta meg:
-A gép röpke 8 és fél óra múlva megérkezik Seoul-ba addig is kérem,hogy élvezzék a repülést.


Eközben a BTS házba........