21.Rész

~Viktória szemszöge~

Kibontottam,a nem valami nagy csomagot,amiben egy levél volt nagyon-nagyon kicsikére összehajtva,amiben ez állt:
                                                            
                                                              Drága Elizabeth!

   Szörnyű hírt kell közölnöm,a hőn szeretett nagymamád SongMi,elhalálozott.Állapota évek óta súlyos volt,de úgy tűnt küzdd elenne és jobban lett,de állapota visszaesett.A rák túl erősnek bizonyult szerettünknek és most végleg elszakította tőlünk.
  Végrendelete arról tanúskodik,hogy téged jelölt meg örököseként,mint egyetlen vér szerint leányunokáját.Halálos ágyán feküdve csak annyit kért,hogy juttassam el hozzád e igen ritka és felbecsülhetetlen értékű brill berakású smaragd gyűrűt,amelyet még ő viselt az eljegyzése napján.Hord egészséggel és becsüld meg,hisz ez volt  a legértékesebb SongMi számára.

Ui.:Wong-Song kávéház,augusztus 12.  10:00                                Szeretettel:
                                                 D.A.D 
                                                                                 
-Wah..de gyönyörű!-nyújtotta kezét az ablak felé Jimin, amiben az "én gyűrűm" volt
-Hééé! Adod ideee?!-kikaptam volna kezéből,ha nem rántja el-Naaa,de most komolyan..add ide!-komolyodtam el
-Vedd el,ha tudod!-elfutott.
Kergetőztünk,de nagyon gyorsan szaladt így szem elől vesztettem
-Hol az a nyomorult??-váltottam Halk-ba,annyi különbséggel,hogy nem lettem óriási és zöld

-Fent!-mondta higgadtan RapMon a kanapén ülve a többiekkel
-Héé!Várj!-kiállt utánam Suga
-Válassz halk módszert a kigyilkolására,mert fáj a fejem....-halkult el
-Oki!-felrohantam
-Hol vagy..te..te gyökér?
-Itt!-halottam hátam mögül a hangját és berántott a szobába
A rántás ereje oly nagy volt,hogy a földre estem 
-Na hajlam...ki vagy te?-zárta kulcsra az ajtót
-Mi van?-tápászkodtam fel
-Jaaaj,nem játszd itt a hülyét...
-De kajak nem tudom,hogy mi van....-magyaráztam a szitut
-Honnan van?-nyújtotta felém az ékszert
-A nagymamámtól?
-Aha..perszeee..ki a csávó?
-Te tényleg hülye vagy!-csóváltam fejem
-Aha,majd pont a nagyidtól kapsz gyűrűt,ennyire hülyék nem vagyunk..
-Figyelj!Elmondok neked valamit....-mondtam nyugodtan és leültem az ágyra
Leült mellé.....némán ültünk egymás mellett,nem tudtam,hogy kéne megfogalmaznom,hogy SongMi nagyitól kaptam búcsú ajándéknak....nem hiszem el,hogy nincs többé....most....hogy lesz tovább..? Ki fog nekem tanácsokat?Ki lesz a támaszom? Elválasztott minket a fél világ,de mindig segített nekem...minden hétvégén beszéltünk és most...most..nincs többé....az egyetlen rokonom...akit ismerek és aki tartotta velem a kapcsolatot...akit igazán szerettem....meghalt..
-Mért sírsz?-meresztett rám bociszemeket 
-Semmi...-fordítottam el fejem és könnyeimet kezdtem el törölgetni
-Sajnálom,hogy neked estem...csak...nem szeretném,ha egy fiú miatt itt hagynál minket...
-Ugye tudjátok,hogy én augusztus végén haza megyek?
-Gondoltuk,hogy nem maradsz sokáig...-elszomorodott-Na,de elárulod,hogy kitől van?
-A nagymamámtól kaptam búcsú ajándékban....mielőtt meghalt volna...ez az ő eljegyzési gyűrűje volt...és nekem adta....kiskoromba mindig elkértem,hogy felvehessem...és most meg kaptam...-elmosolyodtam az emlékeken
-Hogy hívták?
-Park SongMi.
-Alacsony,fekete rövid hajú és világos barna szemű?
-Igen,mért?
-Szerettem Park nénit....
-Ismerted?-törölgettem még mindig könnyes szemeim
-Igen..a nagyszüleim mellett lakott...nagyon kedves volt...
-Köszönöm...tudod...ő volt az utolsó ismert rokonom....-mosolyogtam kínomban
-Ne légy szomorú...-fogta meg kezem-mi mindig itt leszünk,ha szükséged van valamire.... 
-Oki...-mosolyogtam
-Ki írta a levelet,ha szabad tudni,ha már nem egy srác??
-Nem toooom...egy rokon?
-Egy rokon?
-Igen..talán..kiskorom óta kapok leveleket egy titokzatos D.A.D-től....mindig ír valami fontosat....évente kétszer kapok tőle levelet....egyet augusztus 7.-e körül....másikat pedig pontosan 11.-én a szülinapomon....de kajak..mindig...talán ő az egyetlen élő rokonom..-elgondolkodtam...a könnyek csak gyűltek a szememben
-Jaj,ne sírj már megint...-ölelt magához
-Olyan gyenge vagyok... 
-Dehogy...sírni emberi dolog.
-Nem azért...annyi sok csalódás ért,hogy megfogattam többet nem sírok nyilvánosan...nem akarom,hogy sajnáljanak ....kicsi nagyon elegem van belőle,hogy mindenki csak sajnál és gyengének hisz,esetlennek-
-Ezt fejezd beeee!-szakított közbe egy ordítással
-Rendben..de naaa...-
-Semmi na,legyél olyan boldog mint szoktál...akkor sokkal szebb vagy..-hajtotta le fejét így nem látta,hogy elpirultam
-Köszönöm...-rá mosolyogtam ő pedig vissza
-Amúgy nem kellene  esetleg...nem tom..esetleg felöltöznöd?-nézett végig rajtam
-Jó...csak lemegyek inni..kiszáradtam.-nevettünk
Felpattantam és rohantam a lépcsőn.
-Hej,veled meg mi történt?-kérdezte V mikor a hűtőhöz értem
-Mert?-pislogtam értettlenül
-Te sírtál?Miért? Jimin...-és már rohant is fel
-Héé!-kiáltásomat meg se hallotta

~Jimin szemszöge~

Hátra dőltem az ágyon és gondolkoztam...
Hogy lehet,hogy SongMi nénike meghalt...pedig olyan aranyos volt és kedves..hogy történhetett ez...rég nem voltam már a nagyszüleimnél,vajon ők,hogy vannak...meg kellene  látogatni őket..ahj..de annyi dolgom van...nem hagyhatom cserben a fiúkat...
-Jimin!-rontott be V
-Mizu?-ültem fel,ekkor éles fájdalom hasított arcomban,amit V ökle okozott 
-Neked meg mi bajod van velem?-pattantam fel
-Te köcsög!-ragadta meg felsőm
-Mit műveltem,hogy megakarsz ölni?
-V,állj le!-csapta hirtelen pofon Viki
-Ennek meg mi baja van?
-Nem tudom,de jól vagy?-tette arcomra kezét
-Igen...de V-nek komoly pszichés problémái vannak..
- V mi ütött beléd?
-Én...én...nem tudom...-elrohant
-Gondoltam,hogy ez lesz...-mormolta Viki és utána szaladt


~V szemszöge~

A fiúkkal csak lustálkodtunk a nappaliban,még Viki és Jimin ölik egymást,gondoltuk megoldják....de én valahogy aggódtam Viki miatt...mi van,ha Jimin megbántja valamivel?
Tudom milyen érzéketlen és nyers tudd lenni néha...
A nagy videó játékban megszomjaztam,így a konyhának vettem az utam...
-Hej,veled meg mi történt?-kérdeztem aggódva
-Mert?-pislogott
-Te sírtál?Miért? Jimin...-felrohantam
Tudtam,hogy megint megbántja,tudtam...
-Jimin!-berontottam
-Mizu?-ült fel,ekkor ökölbe szorítottam kezem és lecsaptam vele arcára
-Neked meg mi bajod van velem?-pattant fel
-Te köcsög!-megkaptam pulcsiját
-Mit műveltem,hogy megakarsz ölni?-értetlenkedett 
-V,állj le!-pofon csapott,de miért,hisz én csak meg akarom védeni
-Ennek meg mi baja van?-mutatott rám Jimin
-Nem tudom,de jól vagy?-tette arcomra kezét
-Igen...de V-nek komoly pszichés problémái vannak..-mutatott rám
Igaza van...mi ütött belém?Sosem bántottam még senki a bandából,akkor most mi volt ez? 
- V mi ütött beléd?-üvöltött rám Viki
-Én...én...nem tudom...-kezemre néztem és elrohantam
Berohantam a szobánk fürdőjébe és el kezdtem zokogni...te jó ég..nem vagyok önmagam..mit tettem??
-V!-ütötte az ajtót valaki-Gyere ki,kérlek!
-Mit akarsz?
-Beszélgetni veled...
-Nem akarok...
-Tudom min mész keresztül...-erre kikerekedett a szemem....ő talán megtudja magyarázni,hogy mi bajom van...
-Nyisd ki az ajtót...-nagy nehezen felálltam és kinyitottam..ekkor két kéz fonódót körém
-Már azt hittem soha nem nyitod ki..
-Sajnálom....én csak megakartalak védeni tőle...
-Semmi baj...tudom....
-Mi történik velem?-eredtek el ismét könnyeim
-Na gyere...-leültetett a kád szélére és bezárta az ajtót-Már is elkezdett kékülni..-fogta meg kezemet és egy vizes törölközőt csavart rá..-Ne sírj..nem lesz baj...úgy is megvédelek...-mosolygott
-Elmondod?-néztem fel rá
-Na figyelj..őszintén én sem tudom,hogy mi az oka...de amnézia után az emberek érzelmileg instabilok...szóval..ez normális,hogy dühöt,szomorúságot vagy esetleg  túlnyomó szeretetet érzel emberek iránt,akik iránt nem...
Összeszedtem az össze bátorságom és feltettem "A kérdést"....

                                         20.Rész


~V szemszöge~

Reggel arra ébredtem,hogy valaki ölel.Egy illető akinek kellemes női illata van.
-Viki?
-Hm..?-bújt jobban hozzám
-Elengednél?-kértem halkan és megsimítottam az arcát és erre elfordult tőlem
-Yesss!-nyújtottam magasba a kezeim
A fürdőbe mentem,belenéztem a tükörbe...
-Ahj..Kim Taehyung,mit csináltál már megint?-tapogattam a homlokomon éktelenkedő dudort 
-Most te kimondtad a neved?-jött a hang egy álmos fejű lánytól
-Jó reggelt!-köszöntem
-Neked is!-csoszogott közelebb-Te jó ég veled meg mi történt?Jah..jó..tudom..bocsi,nem akartam..
-Ezt te okoztad?-kérdeztem úgy,mintha nem tudnám
-Nem emlékszel?-kerekedett ki a szeme
Talán,ha azt mondom,hogy "nem" akkor megbocsájt és nem lesz rám dühös a tegnap estei viselkedésem miatt..nem is tudom,mitől voltam olyan..
-Nem!-nyögtem ki
-Köszönöm..-mondta halkan és megölelt
Ha így jobb lesz,akkor miért érzek bűntudatot?Nem érdekel..ha megtudná,hogy emlékszek,talán sosem bocsájtana meg nekem..
-Hol van az elsősegélykészlet?Le kéne kezelni a sebed..
-Lenn a konyhában.-leszaladt
Leültem a kád szélére és gondolkoztam...
-Lehet,hogy nem is lenne gond belőle..lehet,hogy nem haragudna...de,ha mégis,akkor nem tudnék többet a szemébe nézni... 
Feltűnően sokáig van...lehet,hogy a srácok már faggatják?
Nyugisan  lesétáltam,leértem a konyhához,mikor hangos sikolyt hallok....Berohantam és láttam,hogy Viki leakar zuhanni,de szerencsére ott voltam és elkaptam.
-Azért nem kéne miattam meghalnod...-mosolygok
-Hee?-nyitotta ki a szemét
-Hülye gyerek!-leraktam és kinyitottam a szekrényajtót ahol a készlet van..-Máskor jobban vigyázhatnál.-zártam vissza az ajtót-Még a végén nem leszel nekünk..-szabad kezemmel végig simította arcát-és akkor ki fog felfordulást okozni?
-Köcsög!-csapta le a kezem magáról
-Fuhuhuuuu...ezt megkaptad drágaság!-nevettek a többiek
-Rohadjatok meg!-nevetett
Kivett egy gyümilét a hűtőből és zsürcsölni kezdte...
-Hee,nem kéne esetleg felöltözni...-szólt rá Hopi
Felrohant volna,de valaki kopogott,így az ajtónak vette az irányt....

~Viktória szemszöge~
Reggel úgy keltem,hogy melegem van,kiakartam takarózni,de kezem megakadt egy kemény és egyben puha valamiban..
-Viki?!-suttogott
-Hm?bújtam jobban hozzá...akármilyen melegem is van olyan kényelmes
-Elengednél?-kérdezte a párnám....várjunk csak a párnák nem beszélnek,akkor ez V lehet. Gyorsan eszméltem és elengedtem....
Fel kéne kelniiii...-győzködtem magam-....ahj..nem akarok.. 
Nagy nehezemre felültem és feltápászkodtam.Elindultam a fürdőbe..
-Ahj..Kim Taehyung,mit csináltál már megint?-halottam ahogy V a tükörképéhez
-Most te kimondtad a neved?-esett le,hogy kimondta a nevét..
-Jó reggelt!-köszönt
-Neked is!-arrébb araszolgattam-Te jó ég veled meg mi történt?-kiáltottam fel meglepődve-Jah..jó..tudom..bocsi,nem akartam..-ugrott be az este
-Ezt te okoztad?-kerekedett ki a szeme
-Nem emlékszel?-kerekedett ki a szemem,ahj...hála istennek,hogy nem emlékszik,mondjuk akkor se haragudnék rá,ha igen és szándékosan viselkedett volna úgy múltkor....az amnézia fura dolgokat művel az emberrel.
-Nem!-válaszolta halkan
-Köszönöm..-motyogtam a leghalkabban,hogy nem hallja meg..megöleltem örömömben...még is jobb így neki,hogy nem emlékszik
-Hol van az elsősegélykészlet?Le kéne kezelni a sebed..-kérdeztem aggódóan
-Lenn a konyhában.
Lerohantam és betrappoltam a konyhába,ahol a fiú vagy a széken vagy a konyhapultom ültek és egy tabletre meredtek.
-Fiúk!-kiáltok rájuk,hogy észre vegyék a létezésem
-Tessék!-feleltek egyszerre egy hatra pillantás erejéig 
-Hol van az elsősegélykészlet?
-Ott,a legfelső szekrényben-mutatott Hope az előttem lévő óriási bútorra
-Aha..-bámultam felfele-Hogy a fenébe fogok én oda jutni?-gondolkoztam...-Meg van!
Felmászta a pultra és onnan pedig átléptem a szekrénysorra...Már nyitnám ki a szekrényt,mikor kapcsolok,hogy a fejem útban van..hátrébb hajoltam,de túl késő volt..elvesztettem az egyensúlyomat és zuhanni kezdtem.Behunytam a szemem és vártam,hogy kioltódjon életem,de ekkor kezeket éreztem meg magam...
-Azért nem kéne miattam meghalnod...-vigyorgott

-Hee?-nyitottam ki egyik szemem
-Hülye gyerek!-letettét kinyitotta az időközben visszacsapódott szekrényajtót és kivette a készletet..ch..neki könnyű nem ő a törpe-Máskor jobban vigyázhatnál.-zártam vissza-Még a végén nem leszel nekünk..-egyik kezével végig simította arcom-és akkor ki fog felfordulást okozni?-vigyorgott ilyen:"beszoptad vigyorral"
-Köcsög!-csapta le a kezét arcomról
-Fuhuhuuuu...ezt megkaptad drágaság!-nevettek a többiek
-Rohadjatok meg!-vigyorogtam,ilyen:"ha nem kedvelnélek titeket,akkor halottak lennétek vigyorral"
Kivettem egy gyümilét a hűtőből és zsürcsölni kezdtem,mivel semmi kész kaja nem volt és majd éhen haltam...
-Hee,nem kéne esetleg felöltözni...-kiált rám Jin
Fel akartam rohanni,de meghallottam,hogy kopogtam így oda siettem.Megigazítottam magam és ajtót nyitottam.
-Jó reggelt!-köszönt rám egy férfi-A kisasszony Viktória Elizabeth Best?
-Igen,mért?
-Ezt önnek hoztam!-nyújtott át egy csomagot
-Ó,köszönöm.
-Akkor itt legyen szíves aláírni..-nyújtotta felém az átvételi lapot,amit azon nyomban aláfirkantottam -Köszönöm..további jó napot!-meghajolt és elment
-Mi az?-jöttek oda a fiúk,akik észre vették,hogy élek
-Nem tom!-csóváltam a fejem
Kibontottam nem valami nagy csomagot,amiben....

                                                             19.Rész


~Viktória szemszöge~

-Mi van?!-dühösen kicsaptam az ajtót,amire ő csak ott állt szótlanul kikerekedett szemekkel
-Mi van!?-ismételtem önmagam 
-Semmi csak..-nyelt egyet-Látom még nem végeztél-végig nézett rajtam,megfogta a derekam és magához húzott.
-Mit szeretnél tőlem?-kérdeztem ironikusan 
-Olyan gyönyörű vagy..-másik kezét arcomra tette és végig simította azt-Szeretlek!-megakart csókolni,de kezeim megállították,ahogy arcán landolt egy nagy csattanás következtében.
Úgy tűnt ez a lépés volt a legrosszabb amit tehettem...hozzá nyomott a falnak,megragadta kezeim és fejem felé szorította,ami fájt,nem hittem volna,hogy ennyi erő van benne...
-MÉRT NEM SZERETSZ?-üvöltött rám
-Kapsz három másodpercet,hogy elengedj!-válaszoltam szemrebbenés nélkül
-VÁLASZOLJ!-továbbra is csak üvöltött
-Hát jó,nem hagysz más választást!-gyomorszájon térdeltem,s mikor elengedett megfogtam a fejét és belevágtam a falba,tudom,hogy kicsi brutális voltam vele,de a helyzet nem adott más lehetőségek...V elájult...nem tudtam mit tenni ott ültem mellette és megvártam még felébred,nehogy már el mennyek valakinek is szólni,minek is az.....mondjuk jobb is,hogy nem szóltam,hiszen úgy is én lennék a hibás...
-Amíg ez itt játssza a hullát,addig felöltözöm.-gondolkodtam hangosan és felkaptam a fürdőköpenyem 
Oda sétáltam az ágyhoz,lehúztam róla az egyik takarót és avval betakartam V-t,leültem mellé és csak várta és vártam.A nagy várakozásba belefáradtam és elaludtam.

~V szemszöge~
Mikor  hazaértünk nem éreztem magam valami jól.Fájt a fejem és cseppet szédültem is.
-Kimentem a konyhába egy pohár hideg vízért,hát ha az segít.-gondoltam magamban és így itt tettem..
Kivettek a kedvenc bögrém,a csap alá tartottam és megnyitottam a csapot..aztán lassan belekortyoltam.A szédülés egyre rosszabb lett,homályosult minden,megtámaszkodtam a konyhapultban..Letettem a poharat,de annyi is volt az erőm,mert amint letettem a lábam összerogyott és a poharat magammal sodorva a földre estem és elsötétült minden...
Egy kórházban ébredtem fel..Nem tudtam,hogy kerültem ide és ebben az volt a legrosszabb,hogy azt sem tudtam,hogy én ki vagyok..
Az ágyamra egy lány volt leborulva,aki láthatólag aludt.
Elmélkedtem,megpróbáltam visszaemlékezni a történtekre,de semmi...nem ment...
A lány egy nagyon hangos sikítás közepette ébredt fel.
-Faszom,azt akarod,hogy megsüketüljek?!
-V!-öleltem meg
-Igen..de az ki?-kérdeztem érdeklődve,talán én?
-Ójaj...nem emlékszel semmire,mi?
-Valahogy úgy...annyit tudok,hogy valami V-nek hívnak..mert az előbb így szólítottál..
-Aha..szóval azt sem tudod,hogy én ki vagyok....
-Nem...-lehajtottam a fejem és elkezdtem birizgálni a kezemet-Nem emlékszem semmire,hogy kerültem ide?
-Elmesélem,de előbb megbocsájtasz  egy pillanatra..-kimentem a folyosóra
-Éljen így legalább megtudhatom tőle,hogy mi történt..ez az!-gondoltam magamban
A szép lány perceken belül visszajött.
-De fasza gyerek vagyok!-vigyorogtam
-Jah..az..-vigyorgott ő is
-Akkor te a barátnőm vagy,hogy a testi épségemet is kockára teszem miattad...
-Nem,dehogy..fúj..még az kéne!-akadtam ki,hogy tud ilyet feltételezni?Istenem...
-Jól van na..nem kell leharapni a feje-
-Itt vagyunk!-rontottak be sok ismeretlen velem egy korú fiú 
-V,tudod,hogy ők kik?
-Nem...kéne?-rántottam meg a vállam
Az idegenek még beszéltek az orvossal,aki azt mondta amnéziás vagyok...aha..szóval ezért nem emlékszem semmire..
-V öltözz,kint megvárunk!-adta a parancsot egy hidrogén szőke fiú és el is tűntek
Felöltöztem és szinte kirobbantam az ajtón avval a mondattal,hogy:
-Mennyünk!
Lementünk az autóhoz és  percek alatt egy szállodához értünk..Jó kis helynek tűnt..bejeb érve még inkább..a liftből kiszállva egy hosszú folyosó várt minket,hát persze,hogy a végén van a mi ajtónk..miért is nee?
Amint beléptem rajta elkerekedett a szemem..az a nagy lakás,hogy lehet egy ilyen nagy lakkosztály egy szállodában?
A lány akinek a neve Viki lehet,hogy ezt honnan tudtam,nem tudom...na mindegy..felmentünk a "szobánkba".
-Jaj,de fáradt vagyok!- ugrott bele az ágyba
-Most én veled alszok?-kerekedett el a szemem észlelve,hogy nincs még egy ágy..leültem az ágyra
-Sajna..
-Hee? Annyira nem vagyok rossz pasi..-háborodtam fel,mit képzel ez magáról..ch..
-Az amnéziád se változtat a beképzeltségeden.-kiröhögött
-Tudod ki neked a beképzelt!-rá akartam vetni magam,de gyorsabb volt...felpattantam és elkezdtünk kergetőzni.De az a nő,nem meg botlik én meg pont ráestem..
Az orrunk pont összeért,felakartam kelni róla,de a testem nem engedelmeskedett... így csak  bámultunk egymás szemébe.A testem önálló életre kelt és  már csak azt vettem észre,hogy megcsókoltam.Ekkor kinyílt az ajtó és valaki meglátott minket.Viki kirohant rajta és körülnézett aztán visszajött és becsaptam az ajtót.
-Ahj!- csúszott le rajta
-Mi baj?Talán,hogy megpusziltalak?-szégyeltem magam
-Igen is meg nem is..ahj..ebből holnap milyen nagy balhé lesz...mindent a fejemhez fognak vágni...ahjjj..nem akarom!-dőlt mellém az ágyba
-Sajnálom,de nem bírtam ki..olyan szép vagy..-valottam be
-Te hallod maga? Te jó ég..te nem ilyen vagy..állj leee..te ennél sokkal..
-Sokkal mi?-kerekedett ki a szemem és érdeklődve figyeltem,hogy mit akar mondani 
-Ezt hagyjuk..
-Na nem! Ha elkezdted akkor fejezd be!
-Jó,de értsd félre..
-Oki.-mosolyodtam el és egy párnát kaptam az ölembe,hogy minek..nem tudom..
-Te sokkal cukibb,kedvesebb,hülyébb...-bepirultam-és én nem úgy tekintek rád,mint akibe szerelmes tudnék lenni,hanem,mint egy sosem volt bátyra...ugye megérted?
-Aha..persze..-ez a válasz szíven csapott
-Nyugi van reméljük,hogy nem azoknak a szerencsések közé tartozol akik emlékeznek arra,hogy miket tettek,mondtak az amnézia alatt.
-És ezt te honnan is tudod?-nem értettem,hogy mit is akart evvel a mondattal mondani
-Én is voltam amnéziás majd nem 2 hétig...
-Emlékszel,hogy mi történt az alatt?
-Nem.Megyek fürdeni,így fél 11 fel.-terelte a szót
-Jó,de siess..-utasítottam
Bement,én meg hatra dőltem,becsuktam a szemem és elnyomott az álom.
Mikor felébredtem,még Viki nem volt kint..így felkeltem és az ajtóhoz sétáltam 
-Vikiii!-dörömböltem 
-Mi van?!-nem épp vidáman kicsapta az ajtót,én meg csak ott álltam és néztem a szinte meztelen testét
-Mi van!?-ismételtem önmagam,erre feleszméltem
-Semmi csak..-nagyot nyeltem-Látom még nem végeztél-végig néztem rajta..ahj..tudom,hogy ilyenkor mit gondol az ember,de ez most más volt valami fura és nem csak annyi,hogy akarlak..hanem valami más..
A testem ismét magától cselekedett,mintha tudná,hogy mit kéne tennem vagy legalább is mit akarnék tenni..
Megfogtam a derekát és magamhoz húztam.Ő csak kérdően nézett rám..kezemet arcára helyeztem és megsimítottam...súgni szerettem volna neki valamit,de erre meg pofon vert,evvel a tettel felidegesített,kezeit fej fölé szorítottam.
-MIÉRT NEM SZERETSZ?!-csúszott ki a számot és a mondat...
 -Kapsz három másodpercet,hogy elengedj..-fenyegetett
-VÁLASZOLJ!-azt akartam,hogy tényleg elmondja,hogy mi az oka,nem pedig egy hülye hazugságot mondjon...
-Hát jó,nem hagysz más választást!-gyomorszájon térdelt,elengedtem..megmarkolta a hajam  és a fejemet  belevágta a falba,ami nagyon fájt és nagy pukli lesz majd rajta....elájultam....
Reggel arra ébredtem,hogy...