21.Rész

~Viktória szemszöge~

Kibontottam,a nem valami nagy csomagot,amiben egy levél volt nagyon-nagyon kicsikére összehajtva,amiben ez állt:
                                                            
                                                              Drága Elizabeth!

   Szörnyű hírt kell közölnöm,a hőn szeretett nagymamád SongMi,elhalálozott.Állapota évek óta súlyos volt,de úgy tűnt küzdd elenne és jobban lett,de állapota visszaesett.A rák túl erősnek bizonyult szerettünknek és most végleg elszakította tőlünk.
  Végrendelete arról tanúskodik,hogy téged jelölt meg örököseként,mint egyetlen vér szerint leányunokáját.Halálos ágyán feküdve csak annyit kért,hogy juttassam el hozzád e igen ritka és felbecsülhetetlen értékű brill berakású smaragd gyűrűt,amelyet még ő viselt az eljegyzése napján.Hord egészséggel és becsüld meg,hisz ez volt  a legértékesebb SongMi számára.

Ui.:Wong-Song kávéház,augusztus 12.  10:00                                Szeretettel:
                                                 D.A.D 
                                                                                 
-Wah..de gyönyörű!-nyújtotta kezét az ablak felé Jimin, amiben az "én gyűrűm" volt
-Hééé! Adod ideee?!-kikaptam volna kezéből,ha nem rántja el-Naaa,de most komolyan..add ide!-komolyodtam el
-Vedd el,ha tudod!-elfutott.
Kergetőztünk,de nagyon gyorsan szaladt így szem elől vesztettem
-Hol az a nyomorult??-váltottam Halk-ba,annyi különbséggel,hogy nem lettem óriási és zöld

-Fent!-mondta higgadtan RapMon a kanapén ülve a többiekkel
-Héé!Várj!-kiállt utánam Suga
-Válassz halk módszert a kigyilkolására,mert fáj a fejem....-halkult el
-Oki!-felrohantam
-Hol vagy..te..te gyökér?
-Itt!-halottam hátam mögül a hangját és berántott a szobába
A rántás ereje oly nagy volt,hogy a földre estem 
-Na hajlam...ki vagy te?-zárta kulcsra az ajtót
-Mi van?-tápászkodtam fel
-Jaaaj,nem játszd itt a hülyét...
-De kajak nem tudom,hogy mi van....-magyaráztam a szitut
-Honnan van?-nyújtotta felém az ékszert
-A nagymamámtól?
-Aha..perszeee..ki a csávó?
-Te tényleg hülye vagy!-csóváltam fejem
-Aha,majd pont a nagyidtól kapsz gyűrűt,ennyire hülyék nem vagyunk..
-Figyelj!Elmondok neked valamit....-mondtam nyugodtan és leültem az ágyra
Leült mellé.....némán ültünk egymás mellett,nem tudtam,hogy kéne megfogalmaznom,hogy SongMi nagyitól kaptam búcsú ajándéknak....nem hiszem el,hogy nincs többé....most....hogy lesz tovább..? Ki fog nekem tanácsokat?Ki lesz a támaszom? Elválasztott minket a fél világ,de mindig segített nekem...minden hétvégén beszéltünk és most...most..nincs többé....az egyetlen rokonom...akit ismerek és aki tartotta velem a kapcsolatot...akit igazán szerettem....meghalt..
-Mért sírsz?-meresztett rám bociszemeket 
-Semmi...-fordítottam el fejem és könnyeimet kezdtem el törölgetni
-Sajnálom,hogy neked estem...csak...nem szeretném,ha egy fiú miatt itt hagynál minket...
-Ugye tudjátok,hogy én augusztus végén haza megyek?
-Gondoltuk,hogy nem maradsz sokáig...-elszomorodott-Na,de elárulod,hogy kitől van?
-A nagymamámtól kaptam búcsú ajándékban....mielőtt meghalt volna...ez az ő eljegyzési gyűrűje volt...és nekem adta....kiskoromba mindig elkértem,hogy felvehessem...és most meg kaptam...-elmosolyodtam az emlékeken
-Hogy hívták?
-Park SongMi.
-Alacsony,fekete rövid hajú és világos barna szemű?
-Igen,mért?
-Szerettem Park nénit....
-Ismerted?-törölgettem még mindig könnyes szemeim
-Igen..a nagyszüleim mellett lakott...nagyon kedves volt...
-Köszönöm...tudod...ő volt az utolsó ismert rokonom....-mosolyogtam kínomban
-Ne légy szomorú...-fogta meg kezem-mi mindig itt leszünk,ha szükséged van valamire.... 
-Oki...-mosolyogtam
-Ki írta a levelet,ha szabad tudni,ha már nem egy srác??
-Nem toooom...egy rokon?
-Egy rokon?
-Igen..talán..kiskorom óta kapok leveleket egy titokzatos D.A.D-től....mindig ír valami fontosat....évente kétszer kapok tőle levelet....egyet augusztus 7.-e körül....másikat pedig pontosan 11.-én a szülinapomon....de kajak..mindig...talán ő az egyetlen élő rokonom..-elgondolkodtam...a könnyek csak gyűltek a szememben
-Jaj,ne sírj már megint...-ölelt magához
-Olyan gyenge vagyok... 
-Dehogy...sírni emberi dolog.
-Nem azért...annyi sok csalódás ért,hogy megfogattam többet nem sírok nyilvánosan...nem akarom,hogy sajnáljanak ....kicsi nagyon elegem van belőle,hogy mindenki csak sajnál és gyengének hisz,esetlennek-
-Ezt fejezd beeee!-szakított közbe egy ordítással
-Rendben..de naaa...-
-Semmi na,legyél olyan boldog mint szoktál...akkor sokkal szebb vagy..-hajtotta le fejét így nem látta,hogy elpirultam
-Köszönöm...-rá mosolyogtam ő pedig vissza
-Amúgy nem kellene  esetleg...nem tom..esetleg felöltöznöd?-nézett végig rajtam
-Jó...csak lemegyek inni..kiszáradtam.-nevettünk
Felpattantam és rohantam a lépcsőn.
-Hej,veled meg mi történt?-kérdezte V mikor a hűtőhöz értem
-Mert?-pislogtam értettlenül
-Te sírtál?Miért? Jimin...-és már rohant is fel
-Héé!-kiáltásomat meg se hallotta

~Jimin szemszöge~

Hátra dőltem az ágyon és gondolkoztam...
Hogy lehet,hogy SongMi nénike meghalt...pedig olyan aranyos volt és kedves..hogy történhetett ez...rég nem voltam már a nagyszüleimnél,vajon ők,hogy vannak...meg kellene  látogatni őket..ahj..de annyi dolgom van...nem hagyhatom cserben a fiúkat...
-Jimin!-rontott be V
-Mizu?-ültem fel,ekkor éles fájdalom hasított arcomban,amit V ökle okozott 
-Neked meg mi bajod van velem?-pattantam fel
-Te köcsög!-ragadta meg felsőm
-Mit műveltem,hogy megakarsz ölni?
-V,állj le!-csapta hirtelen pofon Viki
-Ennek meg mi baja van?
-Nem tudom,de jól vagy?-tette arcomra kezét
-Igen...de V-nek komoly pszichés problémái vannak..
- V mi ütött beléd?
-Én...én...nem tudom...-elrohant
-Gondoltam,hogy ez lesz...-mormolta Viki és utána szaladt


~V szemszöge~

A fiúkkal csak lustálkodtunk a nappaliban,még Viki és Jimin ölik egymást,gondoltuk megoldják....de én valahogy aggódtam Viki miatt...mi van,ha Jimin megbántja valamivel?
Tudom milyen érzéketlen és nyers tudd lenni néha...
A nagy videó játékban megszomjaztam,így a konyhának vettem az utam...
-Hej,veled meg mi történt?-kérdeztem aggódva
-Mert?-pislogott
-Te sírtál?Miért? Jimin...-felrohantam
Tudtam,hogy megint megbántja,tudtam...
-Jimin!-berontottam
-Mizu?-ült fel,ekkor ökölbe szorítottam kezem és lecsaptam vele arcára
-Neked meg mi bajod van velem?-pattant fel
-Te köcsög!-megkaptam pulcsiját
-Mit műveltem,hogy megakarsz ölni?-értetlenkedett 
-V,állj le!-pofon csapott,de miért,hisz én csak meg akarom védeni
-Ennek meg mi baja van?-mutatott rám Jimin
-Nem tudom,de jól vagy?-tette arcomra kezét
-Igen...de V-nek komoly pszichés problémái vannak..-mutatott rám
Igaza van...mi ütött belém?Sosem bántottam még senki a bandából,akkor most mi volt ez? 
- V mi ütött beléd?-üvöltött rám Viki
-Én...én...nem tudom...-kezemre néztem és elrohantam
Berohantam a szobánk fürdőjébe és el kezdtem zokogni...te jó ég..nem vagyok önmagam..mit tettem??
-V!-ütötte az ajtót valaki-Gyere ki,kérlek!
-Mit akarsz?
-Beszélgetni veled...
-Nem akarok...
-Tudom min mész keresztül...-erre kikerekedett a szemem....ő talán megtudja magyarázni,hogy mi bajom van...
-Nyisd ki az ajtót...-nagy nehezen felálltam és kinyitottam..ekkor két kéz fonódót körém
-Már azt hittem soha nem nyitod ki..
-Sajnálom....én csak megakartalak védeni tőle...
-Semmi baj...tudom....
-Mi történik velem?-eredtek el ismét könnyeim
-Na gyere...-leültetett a kád szélére és bezárta az ajtót-Már is elkezdett kékülni..-fogta meg kezemet és egy vizes törölközőt csavart rá..-Ne sírj..nem lesz baj...úgy is megvédelek...-mosolygott
-Elmondod?-néztem fel rá
-Na figyelj..őszintén én sem tudom,hogy mi az oka...de amnézia után az emberek érzelmileg instabilok...szóval..ez normális,hogy dühöt,szomorúságot vagy esetleg  túlnyomó szeretetet érzel emberek iránt,akik iránt nem...
Összeszedtem az össze bátorságom és feltettem "A kérdést"....