19.Rész


~Viktória szemszöge~

-Mi van?!-dühösen kicsaptam az ajtót,amire ő csak ott állt szótlanul kikerekedett szemekkel
-Mi van!?-ismételtem önmagam 
-Semmi csak..-nyelt egyet-Látom még nem végeztél-végig nézett rajtam,megfogta a derekam és magához húzott.
-Mit szeretnél tőlem?-kérdeztem ironikusan 
-Olyan gyönyörű vagy..-másik kezét arcomra tette és végig simította azt-Szeretlek!-megakart csókolni,de kezeim megállították,ahogy arcán landolt egy nagy csattanás következtében.
Úgy tűnt ez a lépés volt a legrosszabb amit tehettem...hozzá nyomott a falnak,megragadta kezeim és fejem felé szorította,ami fájt,nem hittem volna,hogy ennyi erő van benne...
-MÉRT NEM SZERETSZ?-üvöltött rám
-Kapsz három másodpercet,hogy elengedj!-válaszoltam szemrebbenés nélkül
-VÁLASZOLJ!-továbbra is csak üvöltött
-Hát jó,nem hagysz más választást!-gyomorszájon térdeltem,s mikor elengedett megfogtam a fejét és belevágtam a falba,tudom,hogy kicsi brutális voltam vele,de a helyzet nem adott más lehetőségek...V elájult...nem tudtam mit tenni ott ültem mellette és megvártam még felébred,nehogy már el mennyek valakinek is szólni,minek is az.....mondjuk jobb is,hogy nem szóltam,hiszen úgy is én lennék a hibás...
-Amíg ez itt játssza a hullát,addig felöltözöm.-gondolkodtam hangosan és felkaptam a fürdőköpenyem 
Oda sétáltam az ágyhoz,lehúztam róla az egyik takarót és avval betakartam V-t,leültem mellé és csak várta és vártam.A nagy várakozásba belefáradtam és elaludtam.

~V szemszöge~
Mikor  hazaértünk nem éreztem magam valami jól.Fájt a fejem és cseppet szédültem is.
-Kimentem a konyhába egy pohár hideg vízért,hát ha az segít.-gondoltam magamban és így itt tettem..
Kivettek a kedvenc bögrém,a csap alá tartottam és megnyitottam a csapot..aztán lassan belekortyoltam.A szédülés egyre rosszabb lett,homályosult minden,megtámaszkodtam a konyhapultban..Letettem a poharat,de annyi is volt az erőm,mert amint letettem a lábam összerogyott és a poharat magammal sodorva a földre estem és elsötétült minden...
Egy kórházban ébredtem fel..Nem tudtam,hogy kerültem ide és ebben az volt a legrosszabb,hogy azt sem tudtam,hogy én ki vagyok..
Az ágyamra egy lány volt leborulva,aki láthatólag aludt.
Elmélkedtem,megpróbáltam visszaemlékezni a történtekre,de semmi...nem ment...
A lány egy nagyon hangos sikítás közepette ébredt fel.
-Faszom,azt akarod,hogy megsüketüljek?!
-V!-öleltem meg
-Igen..de az ki?-kérdeztem érdeklődve,talán én?
-Ójaj...nem emlékszel semmire,mi?
-Valahogy úgy...annyit tudok,hogy valami V-nek hívnak..mert az előbb így szólítottál..
-Aha..szóval azt sem tudod,hogy én ki vagyok....
-Nem...-lehajtottam a fejem és elkezdtem birizgálni a kezemet-Nem emlékszem semmire,hogy kerültem ide?
-Elmesélem,de előbb megbocsájtasz  egy pillanatra..-kimentem a folyosóra
-Éljen így legalább megtudhatom tőle,hogy mi történt..ez az!-gondoltam magamban
A szép lány perceken belül visszajött.
-De fasza gyerek vagyok!-vigyorogtam
-Jah..az..-vigyorgott ő is
-Akkor te a barátnőm vagy,hogy a testi épségemet is kockára teszem miattad...
-Nem,dehogy..fúj..még az kéne!-akadtam ki,hogy tud ilyet feltételezni?Istenem...
-Jól van na..nem kell leharapni a feje-
-Itt vagyunk!-rontottak be sok ismeretlen velem egy korú fiú 
-V,tudod,hogy ők kik?
-Nem...kéne?-rántottam meg a vállam
Az idegenek még beszéltek az orvossal,aki azt mondta amnéziás vagyok...aha..szóval ezért nem emlékszem semmire..
-V öltözz,kint megvárunk!-adta a parancsot egy hidrogén szőke fiú és el is tűntek
Felöltöztem és szinte kirobbantam az ajtón avval a mondattal,hogy:
-Mennyünk!
Lementünk az autóhoz és  percek alatt egy szállodához értünk..Jó kis helynek tűnt..bejeb érve még inkább..a liftből kiszállva egy hosszú folyosó várt minket,hát persze,hogy a végén van a mi ajtónk..miért is nee?
Amint beléptem rajta elkerekedett a szemem..az a nagy lakás,hogy lehet egy ilyen nagy lakkosztály egy szállodában?
A lány akinek a neve Viki lehet,hogy ezt honnan tudtam,nem tudom...na mindegy..felmentünk a "szobánkba".
-Jaj,de fáradt vagyok!- ugrott bele az ágyba
-Most én veled alszok?-kerekedett el a szemem észlelve,hogy nincs még egy ágy..leültem az ágyra
-Sajna..
-Hee? Annyira nem vagyok rossz pasi..-háborodtam fel,mit képzel ez magáról..ch..
-Az amnéziád se változtat a beképzeltségeden.-kiröhögött
-Tudod ki neked a beképzelt!-rá akartam vetni magam,de gyorsabb volt...felpattantam és elkezdtünk kergetőzni.De az a nő,nem meg botlik én meg pont ráestem..
Az orrunk pont összeért,felakartam kelni róla,de a testem nem engedelmeskedett... így csak  bámultunk egymás szemébe.A testem önálló életre kelt és  már csak azt vettem észre,hogy megcsókoltam.Ekkor kinyílt az ajtó és valaki meglátott minket.Viki kirohant rajta és körülnézett aztán visszajött és becsaptam az ajtót.
-Ahj!- csúszott le rajta
-Mi baj?Talán,hogy megpusziltalak?-szégyeltem magam
-Igen is meg nem is..ahj..ebből holnap milyen nagy balhé lesz...mindent a fejemhez fognak vágni...ahjjj..nem akarom!-dőlt mellém az ágyba
-Sajnálom,de nem bírtam ki..olyan szép vagy..-valottam be
-Te hallod maga? Te jó ég..te nem ilyen vagy..állj leee..te ennél sokkal..
-Sokkal mi?-kerekedett ki a szemem és érdeklődve figyeltem,hogy mit akar mondani 
-Ezt hagyjuk..
-Na nem! Ha elkezdted akkor fejezd be!
-Jó,de értsd félre..
-Oki.-mosolyodtam el és egy párnát kaptam az ölembe,hogy minek..nem tudom..
-Te sokkal cukibb,kedvesebb,hülyébb...-bepirultam-és én nem úgy tekintek rád,mint akibe szerelmes tudnék lenni,hanem,mint egy sosem volt bátyra...ugye megérted?
-Aha..persze..-ez a válasz szíven csapott
-Nyugi van reméljük,hogy nem azoknak a szerencsések közé tartozol akik emlékeznek arra,hogy miket tettek,mondtak az amnézia alatt.
-És ezt te honnan is tudod?-nem értettem,hogy mit is akart evvel a mondattal mondani
-Én is voltam amnéziás majd nem 2 hétig...
-Emlékszel,hogy mi történt az alatt?
-Nem.Megyek fürdeni,így fél 11 fel.-terelte a szót
-Jó,de siess..-utasítottam
Bement,én meg hatra dőltem,becsuktam a szemem és elnyomott az álom.
Mikor felébredtem,még Viki nem volt kint..így felkeltem és az ajtóhoz sétáltam 
-Vikiii!-dörömböltem 
-Mi van?!-nem épp vidáman kicsapta az ajtót,én meg csak ott álltam és néztem a szinte meztelen testét
-Mi van!?-ismételtem önmagam,erre feleszméltem
-Semmi csak..-nagyot nyeltem-Látom még nem végeztél-végig néztem rajta..ahj..tudom,hogy ilyenkor mit gondol az ember,de ez most más volt valami fura és nem csak annyi,hogy akarlak..hanem valami más..
A testem ismét magától cselekedett,mintha tudná,hogy mit kéne tennem vagy legalább is mit akarnék tenni..
Megfogtam a derekát és magamhoz húztam.Ő csak kérdően nézett rám..kezemet arcára helyeztem és megsimítottam...súgni szerettem volna neki valamit,de erre meg pofon vert,evvel a tettel felidegesített,kezeit fej fölé szorítottam.
-MIÉRT NEM SZERETSZ?!-csúszott ki a számot és a mondat...
 -Kapsz három másodpercet,hogy elengedj..-fenyegetett
-VÁLASZOLJ!-azt akartam,hogy tényleg elmondja,hogy mi az oka,nem pedig egy hülye hazugságot mondjon...
-Hát jó,nem hagysz más választást!-gyomorszájon térdelt,elengedtem..megmarkolta a hajam  és a fejemet  belevágta a falba,ami nagyon fájt és nagy pukli lesz majd rajta....elájultam....
Reggel arra ébredtem,hogy...