30.Rész

~V szemszöge~

Jó elmondom,de nem fogod megérteni....az van,hogy...fontos van neked én nem akarlak elveszteni...és nekem ez nagyon nehéz,hogy én...szeretlek téged...de te...-ekkor már minden száll szakadt és az idegesség szomorúsággá váltott át-de te...-nem bírtam tovább,ha gyávaság
ha nem túl férfias,de a könnyeimet már nem tudtam visszatartani...
-Jaj..ne sírj...-megölelt és én visszaöleltem,de ekkor egy rossz érzés fogott el...ami nem más volt,mint a tudat,hogy csak barátként tudd szeretni engem..
-Mindent meglehet változtatni,ha nagyon akarjuk....-suttogta lágyan a fülembe-Naa,de mindegy is-távolodott el-gyere mennyünk,mert a végén még beindul a fantáziájuk.
-Már elengedték azokat...mikor nem hagytál kimenni...na már akkor vége volt mindennek.-elnevette magát,mire én is elmosolyodtam
-Jó,akkor borzoljuk még egy kicsit a kis agyukat.-megfogta a kezem és ki sétáltunk,de megtorpant...-Benne vagy,hogy játszunk egy kicsit?-nézett rám nagy szemekkel
-Mivel a fiúk mindig azt mondják,hogy nem lesz barátnőm...szóval..jah benne...-vigyorogtam mint a tejbe tök-De meddig?
-Nem tudom,még valamelyikőnk el nem szólja magát...vagy csak addig még rám nem veted magad..-nevetett és elfutott,utána futottam,már majdnem elkaptam,de végül csak a törölközője akadt a kezembe
-Ahj! VÁRJ MÁR MEG!-kiáltottam utána,de szerintem nem is hallotta.Mire én odaértem ő már egy napozó ágyban feküdt.
-Héé...valakinek csörög a telója!
-Enyééém!-pattant fel és felkapta az eszközt 

~Viktória szemszöge~

Megnéztem a telefon kijelzőjét..."ismeretlen szám".
-Ó..bocsi ezt fel kell vennem..-gyors lépésben elsétáltam a lehető legmesszebbre a többiektől..
-Haló! Ki az?
-Nem tudod,hogy én ki vagyok,de tudom ki vagy....-mondata a férfi hang köszönés helyett  
-Mit akarsz tőlem?-tudom,hogy kezeljem ezeket a helyzeteket..történt mát ilyen máskor is..
-Ó semmit..én nem...csak figyellek és tudomásom van minden lépésedről...
-Még is ki vagy te??-nem mintha érdekelne,de na..ez ilyen alapvető kérdés..
-Egy személy,aki megfog látogatni egyszer...Ja és tetszik ez a zöld fürdőruha ..szexi vagy benne.-és szétkapcsolt....
-Ki a faszom lehetett ez?-néztem a telefonra  
Vajon hallja amit mondok?Mindegy is az...nem mutathatóm,hogy félek..még jó,hogy járttam színjátszásra,így tudom leplezni az érzelmeimet...
Megfordultam és visszamentem a többiekhez.
-Ki volt az?-jötek a kérdések amint visszaértem
-Téves szám volt.-huppantam le a napágyra 
-Jah,persze...nekem te csak nem hazudj!-ahj,tudtam,hogy Jina nem fogja bevenni....a fiúk még el is hinnék,de ő túl jól ismer...hisz szintem minden nyarat együtt töltünk,ki gondolta volna,hogy ő Yoyo testvére..sose mesélt róla..sőt le is tagadta,hogy van tesója..
-Nem tudom...-nyögtem ki 
-Mit mondott?
-Csak egy telefonbetyár volt...mondta kicsit mosolyogva,hogy minél hitelesebb legyen...nem akarom,hogy tudják...még a végén bajuk eshet miattam.... 
-De utálom őket..-nevette el magát
-Ezen mi olyan vicces?-nézett bambán ránk Kookie
-Mi is csináltuk ezt..elég sokszor...és hát Amerikában nem pont a leglegálisabb dolog...és volt olyan pechünk,hogy pont velünk szembe jött az az ember akit felhívtunk....
-Uuu,és mi lett?
-Semmi,mert kiderült,hogy az egyik osztálytársunk anyukája és csak azért nem hívta a zsarukat,mert Maja korrepetálta a lányát...jó nyár volt...-emlékeztem vissza
-De még milyen..
-Hé ezt figyeljétek!-törte meg a beszélgetésünkbe V hangja,amint a medence felé fut,majd elmerül...de nem jön felszínre...
Akkor vettem csak észre,hogy nem vagyunk teljesen egyedül....