25.Rész

~Viktória szemszöge~

Felemelte kezét,azt jelezve,hogy fogja meg.
-Biztos?-néztem rá ijedten,erre ő csak bólintott,megfogtam jéghideg kezét.....

Egy csodaszép kertben termettem,egy gyönyörű cseresznye fa alatt.A fiatal nő alatta ült,s csodálta annak szépségét.
-Anya,nézd!-szaladt hozzá egy kisfiú valamivel a kezében
-Tessék kicsim.-kapta fel ölébe
-Nézd!-nyitotta ki tenyerét,miből kiszáll egy meseszép pillangó-Tetszett?
-Igen!-ölelte magához
-Anyaaaa!-nevetett egy kislány,aki egy férfi nyakában üldögélt
-Szia Drágám!-csókolta szájon a nőt,akkor ő lesz a férje....
-Szervusz!Mennyünk be,hisz alkonyodik...a férfi bólintott és bementek
Hirtelen este lett...különös.
Az esemény a házban játszódott,amit nagy és lélegzet elállító volt...
-Ismerős nekem ez a ház,mintha jártam volna benne...hisz ez Yoyo-ék háza-ugrott be-de akkor ezek a gyerekek Yoyo és a testvére? 
-Drágám,biztos,hogy be kell menned?-kérdezte aggódóan a nő,s rá adta a öltönykabátját 
-Igen Iseul,sajnos igen....sajnálom...kora reggel jövök.-szájon puszilta és kilépett az ajtón
-Vigyázz magadra!-kiáltott utána,amit már a férfi nem halott  
A nőre és a gyerekekre telepedett az éj.Az idő járás se kedvezett az álmatlan hölgynek,hogy álmatlanságát csillapítsa a konyhába ment tejért...
-Anyaaa!-kapta fel fejét a sikolyra
Felszaladt a kislány szobájába.
-Mi baj?!-csapta ki az ajtót,de láttam,hogy csak egy kis semmiség,hisz csak az erős széltől kinyílt ablak riasztotta fel,békés álmából-Semmi baj kicsim,csak a szél játszik a fantáziáddal.-visszazárta az ablakot és megnyugtatta a kislányt-Aludj!Jó éjt!
-Jó éjt!
Visszament szobájába,s nehezen,de elaludt.
A sötét árnyékból két kéz nyúlt felé,megragadta torkát és fojtani kezdte...még annyi erő volt benne,hogy egy utolsót sikítson és evvel felhívva magára a gyermekei figyelmet,akik azon percben a szobában teremettek.
-Anya!-futott a támadójához és megpróbálta megakadályozni,de ekkor egy egy pisztolyt fogott a kis Yoyo-ra,aki ettől megtorpant.A kislány ekkor,látva testvére tehetetlenségét a támadója hátára vetette magát,evvel összezavarva azt.Yoyo kikapta kezéből a fegyvert,ráfogta.
-Még is mit szeretnél csinálni,talán lelősz?-közeledett felé
-Igen.-kibiztosította a fegyvert
-Na majd meglátjuk!-hadakoztak,de ekkor a fegyver elsült
-Neee!-rohantak anyjához a gyerekek
-Én megmondtam...evvel a munkámnak vége..-mondta kielégülten és kiugrott az ablakon
-S-sajnálo-m,én nem..én nem akar-tam...-nyögte ki,miközben anyja sebéből ömlött a vér
-Hídd a mentőőőket,most!!-üvöltött rá húgára kétségbeesetten 
-Anyaaa!Maradj velem,kérlek...
-Yoyo..-emelte fel kezét a fiú arcához és megsimította-ez..nem...-nem tudta bejezni a mondatott...élettelen keze lehullt arcáról...


Reggel a kertben ébredtem.
-Most már mindent értek...de mit akarhatott neki mondani?-tápászkodtam fel
-Viki!-futott felém V és átölelt
-Te meg mit keresel itt?-bámultam rá boci szemekkel
-Eljöttünk érted,na meg hoztuk a cuccaid is...és van egy jó hírem..itt maradunk veled.-hadarta el,miközben besétáltunk a házba,szerencsére volt egy rövidebb út is,nem csak a labirintus  
-Miért jöttetek utánam?
-Tudod,hogy utáljuk Yoyo-t...
-Igen és?
-Nem akartunk vele hagyni,még a végén...-mielőtt befejezhette volna a mondatot Jimin ugrott a nyakába
-De jooo! Megtaláltad Viki-t.-és behúzta a konyhába

~Jungkook szemszöge~

Különösebben nem hatott meg,hogy Viki nincs velünk,de a többieket igen..
Én csak ültem a kanapén és játszottam a videojátékomon.Egyszer csak kopogtak.
-Nem akarja valaki kinyitni?!-ordítottam el magam,amire-mint máskor-senki nem figyelt
-Hogy ebben a házban,mindent nekem kell csinálni.-nyöszörögtem,miközben oda vánszorogtam az ajtóhoz
-Mi van már?!-mondattal nyitottam ki,de aki ekkor fogadott-Na rád nem számítottam...-ámultam el a lánytól,ki az ajtónk előtt álldogált
-Én is örülök!-ölelt meg,amit viszonoztam
-Annyira hiányoztál!-fúrta fejét mellkasomba
-Mit keresel itt?
-Yoyo-ról van szó...-elengedett
-Ez meg mit keres itt?-jött le Suga  a lépcsőn
-Neked is szia!-ölelte meg
-Mi járatban vagy kis csillag?
-Na igeen...húzta a száját..a többieknek is kell hallaniuk,amit most fogok mondani...-sejtelmeskedett 
Suga lehívta a többieket,addig mi beszélgettünk,sok mindent megtudtam...
-Jinaaa!-ugrott a nyakába Hopi
-Szia Hope!-mosolyodott el
-J-hope,engedd el..-elengedte-most én jövök..-vigyorgott és felkapta a kicsi és törékeny lányt
-Na mond...-ültünk le a kanapéra
-Egy valamit meg kell ígérnetek!
-Oké!-vágtuk rá egyszerre
-És mi lenne az?
-Hogy nem sikítotok...-mondta a világ legkomolyabb arcával,amire a mi reakciónk,egy nagy nevetés zuhatag volt..
-Hát ez nagyon jó volt..
-Hát jó..-lehúzta kezéről a fehér kesztyűt,amit eddig sose vett le a jelentétünkben ezelőtt
-Az meg mi?-érdeklődtem,a kezén lévő ábráról
-Ez egy nap szimbólum...kiskoromba mamám sokat mesélt a szellemekről,démonokról...mai napig nem értem,miért tette ezt,de mikor anya meghalt..megértettem..elkezdtem nyomozni,hogy mi ez a jel? Kiderült,hogy ezt a jelet régen arra használták,hogy megvédjék a gyerekeket a "rosszaktól"...
-Igen és?-törte meg a sztorit Jimin
-Anya szelleme ott van a házban és Viktória a célpontja...
-Jaj..ugyan már szellemek nem léteznek...
-Ezt akkor mond,ha nálunk aludtál...
-Miért kell neki Viki?-tette fel a logikus kérdést V
-Azért,mert kell a teste neki...
-Megakarja szállni?-pislogott V
-Igen..
-Akkor miért nem Yoyo-t?
-Mert ő fiú...és engem nem tud a jel miatt...holnap gyertek el hozzánk és meglátjátok,hogy nem vagyok bolond...-mondta és elment
-Kookie,a volt barátnőd meghülyült..-nevetett Jimin
-Majd meglátjuk,holnap...-mondta V
-Te elakarsz menni oda?-kérdeztem
-Igen...ha ez a valami tényleg Viki-t akarja,akkor abba lesz egy kis beleszólásom...
Mindenki elment csinálni a dolgát amit abbahagyott...majd lassan aludni is..

                                             24.Rész

~Viktória szemszöge~

Valaki kopogott.lerakta a "kajám" és oda sétáltam,mert csak én nem voltam lusta felkelni a puha kanapéról.Kinyitottam és ekkor egy ismerőssel találtam szembe magam....kit,már a boltban is láttam....

-Yoyo?!Te meg mit keresel itt?-kérdeztem meglepődve
-Mért nem veszed fel a telefont??-lépett be
-Mert esetleg...fogalmam sincs hol van....tényleg a telóm...
-Ezt keresed?-jött le RapMon a lépcsőn kezében az említett eszközzel 
-Hol volt?
-Fent az ágyon..csörgött így lehoztam...-és kezembe nyomta
-Hogy került ez fel oda,nem is voltam fent...-elmélkedtem
-Gondolom valamelyik barom vitte fel.-mondta megvető pillantásokat mérve RapMon-ra 
-Ez meg mit keres itt?-jött le V is 
-Jöttem Vikiért,aki megígérte,hogy nálam alszik..-rám nézett
-Ó...tényleeeg..-kaptam fejemhez
-Nem megy ő sehova!-húzott el a közeléből Suga,addig észre se vetem,hogy létezem,most meg véd....nagyon utálhatják Yoyo-t..nem baj legalább megszabadulok tőlük egy picike időre,hisz gondolom,nem akarnak velem jönni..ugye?
-Ezt nem te mondod meg....-mondta mérgesen Yoyo
-Oda megyek ahova akarok...nem ti fogjátok megmondani..
-De igen!-halottam a hangot hátam mögül
-De Katt..most mért nem?
-Egyedül te nem mész sehová...
-Dehogy nem...éveken át leszartál nagy ívben...de most,hogy itt vagyok elkezdtél anyáskodni...képzeld leszarom mit mondasz.....Nem vagy ANYA..-kiáltottam rá  és kirohantam a bejárati ajtón.Kiszálltam a liftből és egyenesen az aulába rohantam.
-Hééé!Várj már meg!-rohant hozzám Yoyo
-Mennyünk!
-Rendben.-elmosolyodott és a kocsihoz mentünk
A sofőr el vitt egy ki-bebaszotúl nagy és gyönyörű házhoz..nem is házhoz,hanem villához..
-Megérkeztünk úrfi..-parkolt le a sofőr...úrfi? B+ de gazdagok lehetnek,mondjuk ez a házon is látszik

-Na gyere,megmutatom a szobád és természetesen a házat is..
Bementünk.Én csak bámulni tudtam olyan 
modern és szép volt minden
-Ez itt a nappali..általában itt töltöm a szabadidőm,már mikor itthon vagyok...
-Amúgy,hogy kerültél olyan távol az otthonodtól?
-Hát apámnak mindenhol vannak ismerősei akikkel jóba vagyok és így bejártam a világot.
-Egyedül?
-Nem..avval a csajjal akit mutattam.
-Jah..-perverz mosoly húzódott számra,nem is tudom miért..
-Nem is gondolj olyanokra...unoka nővérem...
-Aha..így már más..-mosolyogtam
-Na gyere megmutatom a házat..-fogta meg csuklóm és húzott maga után
Végig mentünk egy hosszú folyosón tele ajtókkal,amik mögé betekintést nyertem.Volt ott mozi szoba,sok háló,játékterem,kondi, és még sok már luxus....
-Itt is vagyunk.-álltunk meg egy vörös ajtó előtt... levette a kulcsot a félfáról és benyitott..
-Waah..ez azt modern..-beljebb sétáltam-mi ez a folt?-néztem le a vöröses foltra a szőnyegen
-Semmi...csak bor...volt egy buli és nem jött ki belőle...-mintha nem nem ez lenne az igazság 
-Ez lesz a szobám?
-Jah..-bólintott-Folytathatjuk a felfedezését a háznak?
-Persze?-mintha,nem akart volna tovább abban a helységben maradni....ahj...csak én vagyok paranoiás.Visszazárta az ajtót,mintha nem akarná,hogy valami kijöjjön.....
Folytattuk felfedező utunkat..megnéztük a kertet,ami valami valami eszméletlenű hatalmas..
ameddig csak elláttam ott csak fák és különféle bokor szobrok voltak...
-Nézd!-mutatott felfele a házra-Pont erre néz majd az erkélyed.
-Juj..ez szupi.-vigyorogtam
Elindult a kert felé én pedig utána.Végig mentünk a járóköves úton,ami elvezetett egy nagy fához
-Miért nincs levele,se virága?
-Mert a lelke beteg...meg kell gyógyítanom...-mintha nem is nekem mondaná,hanem a fához beszélne-Hiszel a szellemekben?-rám nézett..végre..súlyos baja van...agyilag...
-Ugye nem nevetsz ki,de igen...vagyis nem a szellemekben,hanem a természetfeletti erőkben.
Ezt amit most mondok nem sokan tudják...de néha látok furcsa dolgokat..sztem csak egy buzi mellékhatása a gyógyszernek amit szedtem,de néha álmodok is olyanokkal,akik már nincsenek az élők között...-nem szólalt meg nézett egy pontra mögöttem,mintha állna mögöttem valaki..hátra néztem,de sehol senki..
-Hm..ez fura..-erre Yoyo csak egy lágy mosoly engedett arcára és rám nézett,nem mögém
-Mennyünk vissza.-mosolygott és visszaindultunk 
Megmutattam még a  márványkövet úszómedencét..aztán mentünk a konyhába..vacsizni,
hisz elment az idő még végig jártuk ezt a hatalmas házat...
Megkajáltunk...Még szerencse,hogy amerikai stílusú személlyel eszek,így megtudom enni például a törtkrumplit és valamilyen furcsa szószt hozzá..ami nagyon ízlett...végre normálisan tudtam enni..Majd mentem lefeküdni..hamar elnyomott az álom ennyi mászkálás után..

~Yoyo szemszöge~

Vikivel körbe jártuk a házat..már csak egy szoba maradt ki..méghozzá az övé...Nagyon rég nem járt senki abban szobában..nem is nagyon tudtak bemenni,hisz Ő nem engedte be őket..
Csak én mehettem be..még a drága kishúgom Jina se...Mindig én voltam anya kedvence..
talán ez lehet az oka...
-Itt is vagyunk.-álltam meg az ajtó előtt... levettem a kulcsot a félfáról és benyitott.. és bementem
-Waah..ez azt modern..-belépett,csoda,hogy be engedte...éreztem én,hogy Viki különleges
-mi ez a folt?-nézett le a padlóra
-Semmi...csak bor...volt egy buli és nem jött ki belőle...-nem tudtam jobbat kitalálni..miért,mit kellett volna mondanom...Ó nyugi itt ölték meg az édesanyám és azóta is jelen van az életemben 
-Ez lesz a szobám?
-Jah..-bólintottam-Folytathatjuk a felfedezését a háznak?
-Persze?
Visszazártam az ajtót,nem mintha egy ajtó megakadályozná,hogy ki jöjjön..
Folytattuk utunkat..megmutattam a kertet..ami a kedvenc részem az egész birtokban
ameddig csak elláttam ott csak fák és különféle bokor szobrok voltak...
-Nézd!-mutattam az erkélyre-Pont erre néz majd az erkélyed.
-Juj..ez szupi.-mosolygott
Elindultam a virágoskert felé
-Miért nincs levele,se virága?
-Mert a lelke beteg...meg kell gyógyítanom...-néztem a fára..ami már megjelent egy kis rügy,amit Viki biztosan nem vett észre,de nekem nagyon is fontos,mert azt jelenti,hogy valamit jól csinálok..nagyon régóta nincs semmilyen jel arról,hogy az anno terebélyes és csodálatos cseresznye élne..de még talán van remény...-Hiszel a szellemekben?-rá néztem..látszott rajta,hogy nem érti miért kérdem
-Ugye nem nevetsz ki,de igen...vagyis nem a szellemekben,hanem a természetfeletti erőkben.
Ezt amit most mondok nem sokan tudják...de néha látok furcsa dolgokat..sztem csak egy buzi mellékhatása a gyógyszernek amit szedtem,de néha álmodok is olyanokkal,akik már nincsenek az élők között...-nem szólaltam meg...ekkor megjelent anya és egy lágy mosoly küldött nekem...biztató jelként,hogy jól csinálom..ennek örömére én is elmosolyodtam
-Hm..ez fura..-Viki hátra nézett,de akkor eltűnt
-Mennyünk vissza.-mondtam lágyan és visszaindultunk 
Még megmutattam medencét..aztán a konyhába vitt utunk...ahol Park már tálalt..Nem nagyon szeretem az Ázsiai kaját,nem bírja a gyomrom..így vagy európai vagy amerikai kaja van,ha itthon tartózkodom..

~Viktória szemszöge~

Valami neszre ébredtem.Felültem.A félhomályban csak egy árnyat láttam aki épp az erkélyajtóhoz tart,s kinyitja.. a szél hidegsége átjárta testem..
-Ki vagy te?-keltem ki az ágyból-Mi akarsz tőlem?-nem válaszolt,mire kiértem az erkélyre az árny eltűnt...de feltűnt egy másik...egy nő volt az..ki a kert kapunál állt
-Hölgyem!-kiáltottam utána,hogy máshogy szólítsak meg egy olyan nőt,kit nem is ismerek..?

Rám nézett,elmosolyodott és elindult a labirintus kertbe..
Felkaptam a pokrócot és elindultam a kijárat,
majd a kert felé...
A nőszemélyen egy fehér ruha volt,amely picit szakadt és koszos volt..sötét haja fel volt kontyolva.
-Asszonyom.-szólítottam meg,de elfutott,be egyenest a labirintusba..
Utána futottam,követtem,ahogy csak tudtam,mikor utolérhettem volna ő eltűnt...Egyedül botorkáltam az útvesztőben.Mikor végre kiértem a fánál találtam magam...
A nő ott ült a padon..így leültem mellé...
Felemelte kezét,azt jelezve,hogy fogja meg.
-Biztos?-erre csak bólintott,megfogtam jéghideg kezét.....

                                     23.Rész

~Viktória szemszöge~

Megvártam,hogy el mennyen a furgon és azonnal útirányt változtattam a kórház felé...
A portán útba igazítottak,hogy hol van Dr.Chen...megköszönte és felmentem a 4. szintre.... hát persze,hogy a lift karbantartás alatt van és fel kellett lépcsőznöm...
Bekopogtam,de semmi választ nem kaptam így benyitottam...épp telefonált..
-Szia!-köszöntem 
-Szia!-köszönt vissza és mutatta,hogy foglaljak helyet a fotelben
Ez olyan fura kiskorom óta ismerem,de Dr.Chen-nek,de tegezem...érdekes..
-Tessék..mi baj van?-fordult felém letéve telefonját az asztalra 
-Megint az tört rám...de most nincs is kiváltó oka....
-Talán a mama halála se?
-Honnan tudsz róla?
-A kollégám kezei közt halt meg...mindent megpróbált,de nem tudta megmenteni...
-Természetes halált halt....nem?
-Ige...de a gyógyszeres kezelések elmaradása miatt..
-Akkor még is mi történt?
-Valaki fizetett Jong-nak,hogy hanyagolja el...
-Hol van most?-pattantam fel mérgesen 
-Börtönben...3 héttel ezelőtt derült ki ez az eset ..
-Miért nem tudtátok megmenteni a nagyit?-fakadtam sírva
-Na gyere..magához ölelt-Az állapota a kritikus szinten volt..nem tudtuk tovább húzni...így SongMi kérésére lekapcsoltuk a lélegeztető gépről.-hangja olyan nyugodt és lágy volt,mintha nem is hatotta volna meg,hogy meghalt...bár orvos látott elég halál esetet már..
-Ő kérte?
-Igen....nem akart tovább szenvedni...inkább ezt a módszert választotta..
-Ezt választotta...és rám nem is gondolt.....az szép....nincs is más rokonom..-belegondoltam..hogy mennyire egyedül hagyott mindenki és nincs egyetlen hozzám tartozom sem..a könnyek utat törtek maguknak és keserves sírásba kezdtem
-Na..nyugodj meg..mi mindig itt leszünk...-felemelte állam-Nora és én mindig itt vagyunk neked-letörölte könnyeim-Nincs kedved velünk vacsorázni ma,amerikai kaját is ehetünk,ha szeretnéd..
-Nem lehet..nem hagyhatom egyedül V-t,mert a többiek megölnék szegényt.-elmosolyogtam a végét
-Rendeben,de ha velünk szeretnél valamikor enni akkor csak egy telefon és jöhetsz.
-Oké,köszönöm...-nagyon rendes egy ember,mindig is az volt-Tényleg...elmondod,hogy mi bajom van..
-Szeded a gyógyszert?
-Nem...jó pár éve nem..
-Talán egy mellék hatás?-mondta kérdően és oda sétált egy nagy szekrényhez,lenyomott egy trófeát és a fal megnyílt ő pedig besétált...
-Waaah..mint egy kém film..-ámultam el,ekkor ő kisétált egy sárga paksamétával a kezében
-Na itt ez a te kartonod...-dobta le az asztalra
-Ó szuper!-örültem meg és nyúltam érte,de lecsapta kezem
-Nem,biztos,hogy látnod kéne....
-De én akarooooom-nyígtam,mint egy ovis aki nem kap cukrot
-Oké.-nevetett-Na akkor nézzük-kezdte el lapozni
Oda álltam mellé,de nekem ez kínai volt..talán még azt is jobban értem,mint ezeket az orvosi szakszavakat...
-Aha!-mondta hangosan,amire én arrébb ugrottam ijettemben,ő meg úgy nézet rám,mint egy idiótára
-Mi aha?
-Meg van...vagy nincs,de lehet,hogy ez a baj...mikor ettél utoljára..normálisat?
-Kb. két napja..-gondolkoztam el
-Akkor ez a baj...érzékeny vagy....
-Hee?-néztem rá hülyén
-Tudom,hogy hülyeségnek hangzik,de ez van...ha nem eszel például pár napig akkor a szervezeted át áll egy kitartó üzemmódra és nem fogad el szilárd táplálékot.
-Szóval joghurton kell élnem?
-Így is mondhatni...de csak addig még ez a folyamat be nem fejeződik...
-Értem.-bólogattam,mint aki érti miről van szó-Na,akkor én megyek is vásárolni,fel kell tankolnom könnyű kajákkal.-elköszöntem és indultam is vissza a szupermarketbe 
A polcok közt sétálva megpillantottam egy ismerős személyt..Oda sétáltam volna,ha nem jön oda hozzá egy nagyon szép lány...nem akartam már zavarni..így inkább megkerestem a joghurtos pultot.
-Na ez aztán választék..-motyogtam magam elé,mikor megláttam a kilométer hosszúságú polcot
Gyorsba lekapkodtam számomra "finom" ízeket és indultam is a pénztárhoz.Kifizettem és indultam is.Épp,hogy ki értem az ajtót megcsörrent a telóm.

-Szia,hol vagytok?
-Csá,már elindultunk,kb.pár perc és ott vagyunk érted.-hogy V nem tud normálisabban beszélni,még csá...dikk,mi van evvel?
-Oki szia!-szétkapcsoltam

Tényleg pár perc volt és itt voltak értem,beszálltam és hazának vettük az utat.
-Na milyen volt a fotózás?
-Ööö..jo..-nyögte ki Jungkook kifelé bámulva,hát ez aztán nagyon nagy élmény beszámoló volt a fiúk felől,de ha nem mondják,akkor nem...nem fogom őket faggatni,nem érdekel engem az annyira...
Haza értünk én a konyhának vettem az irányt a sok-sok finomságommal.
-Mér vettél ilyen sok baba kaját?-jött oda hozzám Jimin
-Nem baba kaja,hanem joghurt.
-Tudom én,de bébi kajának hívom..-ugrott fel a konyhapultra
Az ő segítségével,kicsivel hamarabb végeztem.Egy kivételével az összeset betuszmákoltam a hütőbe..csoda,hogy bele fért..
Kikaptam egy kanalam a fiókból,felkaptam a nyamit és a kanapénak vettem az irányt.
-A kajámat nem eszed,de ezt a tartósítószerekkel tömött pépe igen..hát szép.-raplizott Jin
-Nem áll szándékomban megbántani,de csak ezt tudom megenni,anélkül,hogy visszajöjjön.
-Aha..persze..-kapta fel a vizet és felment
Valaki kopogott.lerakta a "kajám" és oda sétáltam,mert csak én nem voltam lusta felkelni a puha kanapéról.Kinyitottam és ekkor egy ismerőssel találtam szembe magam....kit,már a boltban is láttam....

                                        22.Rész


~V szemszöge~

Összeszedtem az össze bátorságom és feltettem "A kérdést"...
-Viki...mi lenne akkor,ha egy személy hazudna neked azért,hogy mert nem akar megbántani?
-Hm..nem tom..valszeg haragudnék rá,mert nem szeretem,ha hazudnak,főleg akkor,ha közel állnak hozzám....úgy is mondhatjuk,hogy a hazugságnál jobban nem utálok semmit...
-Értem..
-Miért kérdezted ezt,van valami baj?
-Nem nincs...-szedd össze magad és légy férfi-csak...
-Mond.-elmosolyodott-Emlékszel mi?-kikerekedett a szemem,olvas a  gondolataimban
-Igen...kérlek ne haragudj...amúgy meg honnan tudtad?
-Kicsit fura volt,mikor megkérdeztem,hogy "nem emlékszel?" és elég lassan kaptam rá választ,meg kicsi másabb vagy,mint voltál...sokkal aranyosabb...
-Vágom...-vigyorogtam
-Gyere menjünk le...-nyújtotta fel kezét,mint mikor egy kisgyereket hív az anyja,hogy jöjjön 
Lementünk. Jin épp kezelte Jimin "sérülését"
-V,nem szeretnél valamit mondani?-lökött közelebb hozzá Viki
-Jimin...én sajnálom...
-Egy héti házimunka átvállalása kiengesztelne.
-Oh,annyira nem sajnálom...-erre Rapi tarkón vág
-Jo...jo...bevállalom...
-Na akkor ki megy ma boltba Jinnel?-érdeklődött a leaderunk
-Én...de csak akkor,ha a csaj is jön,mert kiváncsi vagyok Jin kiakadására,mikor elküldi a halál faszára Vikit...-mutatott Hope Vikire
-Ha Jin engedi,akkor nekem nyolc...-Jin megrántotta vállát és már mentek is


~Vitrória szemszöge~


Tudtam,hogy V emlékszék...túl fura volt az utóbbi kis időben.....Lementünk a többiekhez és kiderült,hogy nekem is vásárolni kell mennem...méghozzá Jinnel...
Felmentem felvettem valami könnyed ruhát,mert meleg van,ami egy amerikás crop topból és egy sortból állt. 
A bevásárlóközpontban csak mentem Jin mellett és toltam a kocsit...Hope-val jó elbeszélgettek...Jin elugrott még valahova elhozni valami Kimcsit vagy mit.
Mi ott maradtunk...kettesben
-Látom jó barátok vagytok...-mosolyogtam rá
-A legjobbak...ővele állok úgy a csapatból,hogy ha kell az élemet is rábízom...
-Hm..akkor gondolom mindent megosztotok egymással...
-Igen..többnyire 
-Akkor azt is tudod,hogy miért haragszik rám?-lassan elindultunk...nagyon lassan
-Igen...
-És mi az?-megálltam
-Nem szereti,ha a tulajdonát fenyegetik....nagyon nem..
-És mi az a dolog?
-Nem mondom el...csak egy pusziért...
-Jó...nem is olyan fontos..úgy is rá jövök...
-Ezt most vegyem fenyegetésnek?
-Is-is...
-Jó,akkor legyen harc..-nevetett,ahogy én is
Jin visszaért és mentünk kifizetni a cuccokat amit "vettünk"...a jó sok dolgot...és haza mentünk...
-Naaaa végreee!-kiálltja el  magát Jungkook,mikor belépünk az ajtón 
-Igen,Kookie..meg..de most segíts már-a kis maknae kikapott egy szatyort a kezéből
-Ilyen sok cuccot vettetek?
-Aham..kell a kaja..eggyel többen vagyunk és így nem kell éhezők viadalát vívni az uccsó tál kajáért...reméljük holnapután még lesz belőle-elgondolkodott
-Itt ilyen gyorsan fogyna a kaja?
-Mért mire számítottál,fiúk vagyunk..-ment el mellettem Suga,olyan lenézően mondta..fuu ez az ember..de felrúgnám
-Jó van na...meg se lehet kérdezni?
-Dikk,ennek meg mi baja?-nézett Jinre
-Hülye szegény..
-Hülye neked édesanyád kutyája....
-Joongit,te csak hagyjad békében...
-Joongi a kutyád neve?
-Bocsi Joongi,de még előtted kaptam..-nevetett
-Ok cső...-és elhúzott mellette,de úgy hogy majd nem fellökött
-Suga meg mióta ilyen?
-Nem tom Kookie..de segítesz főzni?
-Ha szabad...-és egy nagy vigyorral Jin mellé állt
-Megjöttem!-kiáltott egy ismerős hang,ami nem másé volt mint Katt-é
-Szia...-köszöntötték egyszerre..túl sokszor egyszerre beszélnek..meg kell szoknom 
-Na mi jót csinálnak az én fiaim?-kérdezte nevetve Jimintől
-Felelsz vagy mersz..
-Óóóó én is játszhatok?-örültem meg a játéknak,mint egy óvodás a nyalókának
-Aham,csüccs fel.-paskolta meg RapMon
-Na ak felelsz vagy mersz?-szegezte nekem a kérdést Suga,igen ő is játszik,pedig azt hittem,hogy felment..hm...
-Hm...most először lelelek.-mosolyogtam
Szegénykék nem tudják,hogy a vetkőzős verziónak én vagyok a királynője....kár,hogy ez most nem olyan
-Naaa..akkor..hm..valami kínosat...-elnevettem magam
-Mi az?-értetlenkedett 
-Tőlem nem lehet kínosat kérdezni..nem is lehet zavarba hozni..na jó csak akkor,ha az a személy jelent nekem valamit..
-Höh..ok..akkor szűz vagy még?-kaján vigyort vágott ehhez a kérdéshez
-Sugaaa!-vágták egyszerre tarkón
-Nem illik ilyet kérdezni egy lánytól..
-Nem baj fiúk,ha így játszunk,akkor játszunk..-elmosolyogtam és összefonta a karjaim mellkasom előtt-Mér,ha igen elvetted volna?-röhögtem a többiekkel együtt,ő meg csak égett
-Héj,komolyan kérdeztem...csak egy kérdés...
-Szerinted kisfiam az vagyok?-felvontam egyik szemöldököm
-A stílusodat leszámítva...nem.
-Telitalálat.-még jó,hogy jártam színészetre is...így legalább megtanultam az érzelmek alkalmazását..
-Gyááá!-képedtek el
-Ki volt..az..az első?-kérdezte félénken V
-Most azt kéred,hogy elmeséljem?
-Igen?
-Na jó..részeg voltam szerelmi csalódás ért és a bosszú hajtott és ez lett a vége...egy jó tanács ne igyatok Wihsyk és Vodkát keverve...fuuuhuuu..akkor lesz ám hatása,de nem csak az nap,hanem másnap is..-elnevettem magam...remélem beveszik...lécci 
-Ok.-bólogatnak
-Kész a kaja..-üvöltötte el magát a konyhából Kookie
-Fiúk siessetek..fotózásra kell menni!-jött le a lépcsőt RapMon
-Oké!-válaszoltak egyszerre,mi más...hát persze,hogy egyszerre mi is mindig ezt csináljuk a csajokkal
-Fotózás?-esett le,hogy mit mondott RapMon
-Ijáj...már mint..ő....izé...-jött zavarba 
-Nyugi nekünk is szokott lenni...
-Tényleg?-kapta felém fejét
-Aham..sokszor megyünk fotózásra,mert némely táncversenyre kérik a "portfóliót"-mutatta a kezemmel az idézőjelet és leültem az asztalhoz
-Na és mi jót főzött a mi séfünk és a kis kuktája? 
-Bibimbap.
-Aha...nyuuuu...azt imádtam kiskoromban.-mondtam elmosolyodva 
Mindenki szedett magának,mivel én vagyok a "hölgy" így én szedtem elsőnek és meg kellett várnom a többieket...
-Na akkor jó kaját!-mondta Jin
Beleharaptam és jó ízűen ettem,mikor elkapott a hányinger és nem tudtam bent tartani....Mivel nem akartam elvenni az étvágyukat így gyorsba beszaladtam a konyha melletti kis fürdőbe és kiköptem...
-Nem hiszem el,hogy megint kezdődik....nem akarok megint kórházban kerülni...-motyogtam magamban,mikor bejöttek a többiek
-Mi baj van?
-Jin mit tettél a kajába?-mordult rá Jimin
-Semmit nem tettet..csak...ahj..hosszú ezt így elmondani...inkább mennyetek vissza és egyetek...
Visszamentek,ettek és mentünk is...
-Kiraktok a szuper marteknél?
-Igen,de miért..mit felejtettél el venni?
-Semmit csak akarok egy kis nasit,meg nem állok az utatokba a fotózás alatt.-mondtam és beszálltam a kocsiba
Pár perc alatt ott voltunk.Elköszöntem és kiszálltam..
Megvártam,hogy el mennyen a furgon és azonnal útirányt változtattam a kórház felé...