23.Rész

~Viktória szemszöge~

Megvártam,hogy el mennyen a furgon és azonnal útirányt változtattam a kórház felé...
A portán útba igazítottak,hogy hol van Dr.Chen...megköszönte és felmentem a 4. szintre.... hát persze,hogy a lift karbantartás alatt van és fel kellett lépcsőznöm...
Bekopogtam,de semmi választ nem kaptam így benyitottam...épp telefonált..
-Szia!-köszöntem 
-Szia!-köszönt vissza és mutatta,hogy foglaljak helyet a fotelben
Ez olyan fura kiskorom óta ismerem,de Dr.Chen-nek,de tegezem...érdekes..
-Tessék..mi baj van?-fordult felém letéve telefonját az asztalra 
-Megint az tört rám...de most nincs is kiváltó oka....
-Talán a mama halála se?
-Honnan tudsz róla?
-A kollégám kezei közt halt meg...mindent megpróbált,de nem tudta megmenteni...
-Természetes halált halt....nem?
-Ige...de a gyógyszeres kezelések elmaradása miatt..
-Akkor még is mi történt?
-Valaki fizetett Jong-nak,hogy hanyagolja el...
-Hol van most?-pattantam fel mérgesen 
-Börtönben...3 héttel ezelőtt derült ki ez az eset ..
-Miért nem tudtátok megmenteni a nagyit?-fakadtam sírva
-Na gyere..magához ölelt-Az állapota a kritikus szinten volt..nem tudtuk tovább húzni...így SongMi kérésére lekapcsoltuk a lélegeztető gépről.-hangja olyan nyugodt és lágy volt,mintha nem is hatotta volna meg,hogy meghalt...bár orvos látott elég halál esetet már..
-Ő kérte?
-Igen....nem akart tovább szenvedni...inkább ezt a módszert választotta..
-Ezt választotta...és rám nem is gondolt.....az szép....nincs is más rokonom..-belegondoltam..hogy mennyire egyedül hagyott mindenki és nincs egyetlen hozzám tartozom sem..a könnyek utat törtek maguknak és keserves sírásba kezdtem
-Na..nyugodj meg..mi mindig itt leszünk...-felemelte állam-Nora és én mindig itt vagyunk neked-letörölte könnyeim-Nincs kedved velünk vacsorázni ma,amerikai kaját is ehetünk,ha szeretnéd..
-Nem lehet..nem hagyhatom egyedül V-t,mert a többiek megölnék szegényt.-elmosolyogtam a végét
-Rendeben,de ha velünk szeretnél valamikor enni akkor csak egy telefon és jöhetsz.
-Oké,köszönöm...-nagyon rendes egy ember,mindig is az volt-Tényleg...elmondod,hogy mi bajom van..
-Szeded a gyógyszert?
-Nem...jó pár éve nem..
-Talán egy mellék hatás?-mondta kérdően és oda sétált egy nagy szekrényhez,lenyomott egy trófeát és a fal megnyílt ő pedig besétált...
-Waaah..mint egy kém film..-ámultam el,ekkor ő kisétált egy sárga paksamétával a kezében
-Na itt ez a te kartonod...-dobta le az asztalra
-Ó szuper!-örültem meg és nyúltam érte,de lecsapta kezem
-Nem,biztos,hogy látnod kéne....
-De én akarooooom-nyígtam,mint egy ovis aki nem kap cukrot
-Oké.-nevetett-Na akkor nézzük-kezdte el lapozni
Oda álltam mellé,de nekem ez kínai volt..talán még azt is jobban értem,mint ezeket az orvosi szakszavakat...
-Aha!-mondta hangosan,amire én arrébb ugrottam ijettemben,ő meg úgy nézet rám,mint egy idiótára
-Mi aha?
-Meg van...vagy nincs,de lehet,hogy ez a baj...mikor ettél utoljára..normálisat?
-Kb. két napja..-gondolkoztam el
-Akkor ez a baj...érzékeny vagy....
-Hee?-néztem rá hülyén
-Tudom,hogy hülyeségnek hangzik,de ez van...ha nem eszel például pár napig akkor a szervezeted át áll egy kitartó üzemmódra és nem fogad el szilárd táplálékot.
-Szóval joghurton kell élnem?
-Így is mondhatni...de csak addig még ez a folyamat be nem fejeződik...
-Értem.-bólogattam,mint aki érti miről van szó-Na,akkor én megyek is vásárolni,fel kell tankolnom könnyű kajákkal.-elköszöntem és indultam is vissza a szupermarketbe 
A polcok közt sétálva megpillantottam egy ismerős személyt..Oda sétáltam volna,ha nem jön oda hozzá egy nagyon szép lány...nem akartam már zavarni..így inkább megkerestem a joghurtos pultot.
-Na ez aztán választék..-motyogtam magam elé,mikor megláttam a kilométer hosszúságú polcot
Gyorsba lekapkodtam számomra "finom" ízeket és indultam is a pénztárhoz.Kifizettem és indultam is.Épp,hogy ki értem az ajtót megcsörrent a telóm.

-Szia,hol vagytok?
-Csá,már elindultunk,kb.pár perc és ott vagyunk érted.-hogy V nem tud normálisabban beszélni,még csá...dikk,mi van evvel?
-Oki szia!-szétkapcsoltam

Tényleg pár perc volt és itt voltak értem,beszálltam és hazának vettük az utat.
-Na milyen volt a fotózás?
-Ööö..jo..-nyögte ki Jungkook kifelé bámulva,hát ez aztán nagyon nagy élmény beszámoló volt a fiúk felől,de ha nem mondják,akkor nem...nem fogom őket faggatni,nem érdekel engem az annyira...
Haza értünk én a konyhának vettem az irányt a sok-sok finomságommal.
-Mér vettél ilyen sok baba kaját?-jött oda hozzám Jimin
-Nem baba kaja,hanem joghurt.
-Tudom én,de bébi kajának hívom..-ugrott fel a konyhapultra
Az ő segítségével,kicsivel hamarabb végeztem.Egy kivételével az összeset betuszmákoltam a hütőbe..csoda,hogy bele fért..
Kikaptam egy kanalam a fiókból,felkaptam a nyamit és a kanapénak vettem az irányt.
-A kajámat nem eszed,de ezt a tartósítószerekkel tömött pépe igen..hát szép.-raplizott Jin
-Nem áll szándékomban megbántani,de csak ezt tudom megenni,anélkül,hogy visszajöjjön.
-Aha..persze..-kapta fel a vizet és felment
Valaki kopogott.lerakta a "kajám" és oda sétáltam,mert csak én nem voltam lusta felkelni a puha kanapéról.Kinyitottam és ekkor egy ismerőssel találtam szembe magam....kit,már a boltban is láttam....