25.Rész

~Viktória szemszöge~

Felemelte kezét,azt jelezve,hogy fogja meg.
-Biztos?-néztem rá ijedten,erre ő csak bólintott,megfogtam jéghideg kezét.....

Egy csodaszép kertben termettem,egy gyönyörű cseresznye fa alatt.A fiatal nő alatta ült,s csodálta annak szépségét.
-Anya,nézd!-szaladt hozzá egy kisfiú valamivel a kezében
-Tessék kicsim.-kapta fel ölébe
-Nézd!-nyitotta ki tenyerét,miből kiszáll egy meseszép pillangó-Tetszett?
-Igen!-ölelte magához
-Anyaaaa!-nevetett egy kislány,aki egy férfi nyakában üldögélt
-Szia Drágám!-csókolta szájon a nőt,akkor ő lesz a férje....
-Szervusz!Mennyünk be,hisz alkonyodik...a férfi bólintott és bementek
Hirtelen este lett...különös.
Az esemény a házban játszódott,amit nagy és lélegzet elállító volt...
-Ismerős nekem ez a ház,mintha jártam volna benne...hisz ez Yoyo-ék háza-ugrott be-de akkor ezek a gyerekek Yoyo és a testvére? 
-Drágám,biztos,hogy be kell menned?-kérdezte aggódóan a nő,s rá adta a öltönykabátját 
-Igen Iseul,sajnos igen....sajnálom...kora reggel jövök.-szájon puszilta és kilépett az ajtón
-Vigyázz magadra!-kiáltott utána,amit már a férfi nem halott  
A nőre és a gyerekekre telepedett az éj.Az idő járás se kedvezett az álmatlan hölgynek,hogy álmatlanságát csillapítsa a konyhába ment tejért...
-Anyaaa!-kapta fel fejét a sikolyra
Felszaladt a kislány szobájába.
-Mi baj?!-csapta ki az ajtót,de láttam,hogy csak egy kis semmiség,hisz csak az erős széltől kinyílt ablak riasztotta fel,békés álmából-Semmi baj kicsim,csak a szél játszik a fantáziáddal.-visszazárta az ablakot és megnyugtatta a kislányt-Aludj!Jó éjt!
-Jó éjt!
Visszament szobájába,s nehezen,de elaludt.
A sötét árnyékból két kéz nyúlt felé,megragadta torkát és fojtani kezdte...még annyi erő volt benne,hogy egy utolsót sikítson és evvel felhívva magára a gyermekei figyelmet,akik azon percben a szobában teremettek.
-Anya!-futott a támadójához és megpróbálta megakadályozni,de ekkor egy egy pisztolyt fogott a kis Yoyo-ra,aki ettől megtorpant.A kislány ekkor,látva testvére tehetetlenségét a támadója hátára vetette magát,evvel összezavarva azt.Yoyo kikapta kezéből a fegyvert,ráfogta.
-Még is mit szeretnél csinálni,talán lelősz?-közeledett felé
-Igen.-kibiztosította a fegyvert
-Na majd meglátjuk!-hadakoztak,de ekkor a fegyver elsült
-Neee!-rohantak anyjához a gyerekek
-Én megmondtam...evvel a munkámnak vége..-mondta kielégülten és kiugrott az ablakon
-S-sajnálo-m,én nem..én nem akar-tam...-nyögte ki,miközben anyja sebéből ömlött a vér
-Hídd a mentőőőket,most!!-üvöltött rá húgára kétségbeesetten 
-Anyaaa!Maradj velem,kérlek...
-Yoyo..-emelte fel kezét a fiú arcához és megsimította-ez..nem...-nem tudta bejezni a mondatott...élettelen keze lehullt arcáról...


Reggel a kertben ébredtem.
-Most már mindent értek...de mit akarhatott neki mondani?-tápászkodtam fel
-Viki!-futott felém V és átölelt
-Te meg mit keresel itt?-bámultam rá boci szemekkel
-Eljöttünk érted,na meg hoztuk a cuccaid is...és van egy jó hírem..itt maradunk veled.-hadarta el,miközben besétáltunk a házba,szerencsére volt egy rövidebb út is,nem csak a labirintus  
-Miért jöttetek utánam?
-Tudod,hogy utáljuk Yoyo-t...
-Igen és?
-Nem akartunk vele hagyni,még a végén...-mielőtt befejezhette volna a mondatot Jimin ugrott a nyakába
-De jooo! Megtaláltad Viki-t.-és behúzta a konyhába

~Jungkook szemszöge~

Különösebben nem hatott meg,hogy Viki nincs velünk,de a többieket igen..
Én csak ültem a kanapén és játszottam a videojátékomon.Egyszer csak kopogtak.
-Nem akarja valaki kinyitni?!-ordítottam el magam,amire-mint máskor-senki nem figyelt
-Hogy ebben a házban,mindent nekem kell csinálni.-nyöszörögtem,miközben oda vánszorogtam az ajtóhoz
-Mi van már?!-mondattal nyitottam ki,de aki ekkor fogadott-Na rád nem számítottam...-ámultam el a lánytól,ki az ajtónk előtt álldogált
-Én is örülök!-ölelt meg,amit viszonoztam
-Annyira hiányoztál!-fúrta fejét mellkasomba
-Mit keresel itt?
-Yoyo-ról van szó...-elengedett
-Ez meg mit keres itt?-jött le Suga  a lépcsőn
-Neked is szia!-ölelte meg
-Mi járatban vagy kis csillag?
-Na igeen...húzta a száját..a többieknek is kell hallaniuk,amit most fogok mondani...-sejtelmeskedett 
Suga lehívta a többieket,addig mi beszélgettünk,sok mindent megtudtam...
-Jinaaa!-ugrott a nyakába Hopi
-Szia Hope!-mosolyodott el
-J-hope,engedd el..-elengedte-most én jövök..-vigyorgott és felkapta a kicsi és törékeny lányt
-Na mond...-ültünk le a kanapéra
-Egy valamit meg kell ígérnetek!
-Oké!-vágtuk rá egyszerre
-És mi lenne az?
-Hogy nem sikítotok...-mondta a világ legkomolyabb arcával,amire a mi reakciónk,egy nagy nevetés zuhatag volt..
-Hát ez nagyon jó volt..
-Hát jó..-lehúzta kezéről a fehér kesztyűt,amit eddig sose vett le a jelentétünkben ezelőtt
-Az meg mi?-érdeklődtem,a kezén lévő ábráról
-Ez egy nap szimbólum...kiskoromba mamám sokat mesélt a szellemekről,démonokról...mai napig nem értem,miért tette ezt,de mikor anya meghalt..megértettem..elkezdtem nyomozni,hogy mi ez a jel? Kiderült,hogy ezt a jelet régen arra használták,hogy megvédjék a gyerekeket a "rosszaktól"...
-Igen és?-törte meg a sztorit Jimin
-Anya szelleme ott van a házban és Viktória a célpontja...
-Jaj..ugyan már szellemek nem léteznek...
-Ezt akkor mond,ha nálunk aludtál...
-Miért kell neki Viki?-tette fel a logikus kérdést V
-Azért,mert kell a teste neki...
-Megakarja szállni?-pislogott V
-Igen..
-Akkor miért nem Yoyo-t?
-Mert ő fiú...és engem nem tud a jel miatt...holnap gyertek el hozzánk és meglátjátok,hogy nem vagyok bolond...-mondta és elment
-Kookie,a volt barátnőd meghülyült..-nevetett Jimin
-Majd meglátjuk,holnap...-mondta V
-Te elakarsz menni oda?-kérdeztem
-Igen...ha ez a valami tényleg Viki-t akarja,akkor abba lesz egy kis beleszólásom...
Mindenki elment csinálni a dolgát amit abbahagyott...majd lassan aludni is..