31.Rész

~Viktória szemszöge~ 

Akkor vettem csak észre,hogy nem vagyunk teljesen egyedül.
Én csak ott álltam a medence szélén,vártam mikor jön fel végre...de nem így történt...
Eltelt talán pár perc is,de nem jött a felszínre.A többiek aggódni kezdtek,ahogy én is.
-Be kéne ugrani érte,nem?-tette fel a kérdést Suga,amit már rég meg kellett volna tenni
-Várj!-kiáltottam fel és a medence szélére térdeltem,nyújtottam a kezem,hogy majd megfogja,de az a kéz,nem az övé volt.Megragadott és berántott.Akkor vettem csak észre,hogy ki a kéz tulajdonosa,Isabell volt.
Kapálóztam,küzdöttem,ahogy csak tudtam,de hasztalan volt minden próbálkozásom...túl erősnek bizonyult. Éreztem,hogy elfogy a levegő a tüdőmből és lassan megtelik megtelik.Egy erős lökést éreztem,majd éles fájdalom hasított koponyámba.Azt hittem az életem elért a végere...
Végig futottak az agyamon az eddig történt dolgok.Miért érzem azt,hogy én vagyok a hibás és hogy én vagyok a rossz?Sok embert megbántottam,főként azt akit a legjobban szeretek...S,mit nem tehetek jóvá.
A pilláim egyre nehezebbnek éreztem,melyek lassan lecsukódtak,de még láttam ahogy Isabell a kezét nyújtja felém,mi vöröslik a véremtől,majd elsötétült minden...

Egy házban ébredtem ami,fel volt szerelve luxusabbnál luxusabb dolgokkal...
-Ismerős ez a hely...én már jártam itt..-gondolkodtam hangosan,mire egy nő átrohant rajtam,nagyon furcsa érzés volt,egyszerre fájt és cikizett...
-Nem,hiszem el,hogy megcsaltál!Méghozzá egy kiskorúval.-üvöltözött a nő,aki nem más volt,mint Isabell
-Ha már valaki nem tesz boldoggá,legalább ő megtette...-mondta a lehető leglenézőbben az férje
-Undorodom tőled!-elrohant volna,de vissza rántotta és az indulat hevében pofon csapta,mitől a földre esett
Ekkor valaki,megfogta a vállam,Isabell volt,vagy is a szelleme.
-Sajnálom,hogy ezt kellett átélned.
-Én is.-mondta
-Te meg mióta tudsz beszélni?!
-Mindig is tudtam csak Yoyo előtt nem akartam,nem tudtam volna megállni,hogy nem mondja el neki,hogy mi történt aznap este,mikor a halálom is bekövetkezett.Nem akarom,hogy még egy ember halála nyomassza.
-De akkor velem,miért nem beszéltél?
-Sh! Inkább nézdd,túl fájdalmas lenne elmesélni a történteket.
-Ugye tudod,hogy a médiából és minden pletykalapból a te sztorid fog folyni,ha megtudják.
-Jaj és vajon honnan tudnák meg?-tette fel cinikusan a kérdést-Te nem mondod el,mert nem mondod el SOHA.-nyomatékosította a végét
-Épp ideje lenne végre lerántani a leplet a mocskos kis titkaidról..-áll fel a padlóról 
-Sosem,hittem,hogy pont TE fogsz elárulni.
-Az érzés kölcsönös..
-Anya.-fordultak a hang irányába
-Tessék kincsem!-mondta mosolyogva
-Nem tudok aludni.-dörzsölgette szemét a maciját ölelő ki Yoyo
-Olvassak mesét?
-Igee!-nyújtotta ki karjait azt jelezve,hogy vegye fel,Isabell odasétált és ölébe vette,majd felvitte a szobába
A férfi elővette telefonját és tárcsázott egy számot,oda sétáltam,hogy halljam,mit beszélnek.
-Figyelj!El kéne tenni egy személyt láb alól...
-Mikor?
-Még ma,megoldható?
-Az attól függ...
-A pénz nem akadály..tudod.
-Rendben.
-Hánykor?
-Éjfél után...nem lesz gond,ugye?
-Ismersz...senki nem fog rájönni,hogy mi történt valójában..
-Be kellene törni?Hitelesebb legyen
-Mintha rabló gyilkosság lenne..
-Pontosan,majd csinálok egy kis felfordulást
-Jó,de a gyerekekkel mi lesz?
-Gyerekek?
-Igen,kettő is van.
-Majd megoldom,ha esetleg felkelnének,beadok nekik egy kis altatót és meg van oldva.
-Rendben.Nyitva hagyok egy ablakot az emeleten.
-Jó,de az a lényeg,hogy ne legyél otthon.
-Jó,ezt megoldom.Aztán ne csalódjak.-és evvel a mondattal szétkapcsolt
-Nem hisze el,hogy képes volt megölni csak azért,mert feltette a karrierjét.
 -A többit,pedig már láttad...Ideje újra élni..-a vállamra rakta mindkét kezét és minden elsötétült..ismét.

-Viktória!
-Viki!Térj magadhoz!-hallottam a kétségbe esett hangokat,de arcokat nem láttam,próbáltam kinyitni a szemeim,de nem tudtam.
Küszködtem,végül meggyőztem magam,hogy nekem igen is élnem kell,olyan sok mindent meg kell még tennem,olyan sok mondani valóm van még...Így nem érhet véget..Nem,még nincs végé.Hallod,neked még élned kell!-és ekkor egy fojtó érzés kapott el,mitől köhögni kényszerültem.Végre kitudtam,nyitni szemeim,végre újra láthattam őket,akikről azt hittem,örökre csak a múltjuk része maradok,egy emlék...semmi más.
-Viktória!-kiáltottak fel égszerre megkönnyebbültem,valamiért én is megkönnyebbültem.
-Azt hittem,meghaltál..-borult sírva a nyakamba Jina
-Nem kell pánikolni,még élek.-mosolyogtam,miközben próbáltam felállni 
-Azt hittem,hogy...-ölelt magához-Ne ijessz így rám SOHA többé!-szorított az ölelésen
-Ígérem!-sosem hittem volna,hogy ilyen mély nyomot fog benne hagyni valaki..-Sajnálom...
-erre a mondatomra csak értetlenül nézett-Sajnálom,hogy annyi fájdalmat okoztam...és..hogy miattam,ennyi ba-fejeztem volna be,mikor ajkait enyémhez tapasztotta...nem tudtam,mit reagáljak...most dühös legyek vagy boldog?Melegség öntött el,nem akartam,hogy véget érjen...Úgy tűnt minden tökéletes...
Hideg cseppeket éreztem meg testemen minden részén,egyre sűrűbben.
-Áááá, nem már esik.-kiáltotta el magát Jina és beszaladt a házba.
-Anyúú!-sikította J-hope és már bent is volt
-Megijedt a hangos dörgéstől...de kis gyáva..-nevettem
-Ideje lenne be menni.-mormogta 
-Csak nem félsz?!
-Nem,csak féltelek...
-Oh,de cukkancs vagy.-nyávogtam,mire ő felkapott az ölébe és bevitt

                                                       30.Rész

~V szemszöge~

Jó elmondom,de nem fogod megérteni....az van,hogy...fontos van neked én nem akarlak elveszteni...és nekem ez nagyon nehéz,hogy én...szeretlek téged...de te...-ekkor már minden száll szakadt és az idegesség szomorúsággá váltott át-de te...-nem bírtam tovább,ha gyávaság
ha nem túl férfias,de a könnyeimet már nem tudtam visszatartani...
-Jaj..ne sírj...-megölelt és én visszaöleltem,de ekkor egy rossz érzés fogott el...ami nem más volt,mint a tudat,hogy csak barátként tudd szeretni engem..
-Mindent meglehet változtatni,ha nagyon akarjuk....-suttogta lágyan a fülembe-Naa,de mindegy is-távolodott el-gyere mennyünk,mert a végén még beindul a fantáziájuk.
-Már elengedték azokat...mikor nem hagytál kimenni...na már akkor vége volt mindennek.-elnevette magát,mire én is elmosolyodtam
-Jó,akkor borzoljuk még egy kicsit a kis agyukat.-megfogta a kezem és ki sétáltunk,de megtorpant...-Benne vagy,hogy játszunk egy kicsit?-nézett rám nagy szemekkel
-Mivel a fiúk mindig azt mondják,hogy nem lesz barátnőm...szóval..jah benne...-vigyorogtam mint a tejbe tök-De meddig?
-Nem tudom,még valamelyikőnk el nem szólja magát...vagy csak addig még rám nem veted magad..-nevetett és elfutott,utána futottam,már majdnem elkaptam,de végül csak a törölközője akadt a kezembe
-Ahj! VÁRJ MÁR MEG!-kiáltottam utána,de szerintem nem is hallotta.Mire én odaértem ő már egy napozó ágyban feküdt.
-Héé...valakinek csörög a telója!
-Enyééém!-pattant fel és felkapta az eszközt 

~Viktória szemszöge~

Megnéztem a telefon kijelzőjét..."ismeretlen szám".
-Ó..bocsi ezt fel kell vennem..-gyors lépésben elsétáltam a lehető legmesszebbre a többiektől..
-Haló! Ki az?
-Nem tudod,hogy én ki vagyok,de tudom ki vagy....-mondata a férfi hang köszönés helyett  
-Mit akarsz tőlem?-tudom,hogy kezeljem ezeket a helyzeteket..történt mát ilyen máskor is..
-Ó semmit..én nem...csak figyellek és tudomásom van minden lépésedről...
-Még is ki vagy te??-nem mintha érdekelne,de na..ez ilyen alapvető kérdés..
-Egy személy,aki megfog látogatni egyszer...Ja és tetszik ez a zöld fürdőruha ..szexi vagy benne.-és szétkapcsolt....
-Ki a faszom lehetett ez?-néztem a telefonra  
Vajon hallja amit mondok?Mindegy is az...nem mutathatóm,hogy félek..még jó,hogy járttam színjátszásra,így tudom leplezni az érzelmeimet...
Megfordultam és visszamentem a többiekhez.
-Ki volt az?-jötek a kérdések amint visszaértem
-Téves szám volt.-huppantam le a napágyra 
-Jah,persze...nekem te csak nem hazudj!-ahj,tudtam,hogy Jina nem fogja bevenni....a fiúk még el is hinnék,de ő túl jól ismer...hisz szintem minden nyarat együtt töltünk,ki gondolta volna,hogy ő Yoyo testvére..sose mesélt róla..sőt le is tagadta,hogy van tesója..
-Nem tudom...-nyögtem ki 
-Mit mondott?
-Csak egy telefonbetyár volt...mondta kicsit mosolyogva,hogy minél hitelesebb legyen...nem akarom,hogy tudják...még a végén bajuk eshet miattam.... 
-De utálom őket..-nevette el magát
-Ezen mi olyan vicces?-nézett bambán ránk Kookie
-Mi is csináltuk ezt..elég sokszor...és hát Amerikában nem pont a leglegálisabb dolog...és volt olyan pechünk,hogy pont velünk szembe jött az az ember akit felhívtunk....
-Uuu,és mi lett?
-Semmi,mert kiderült,hogy az egyik osztálytársunk anyukája és csak azért nem hívta a zsarukat,mert Maja korrepetálta a lányát...jó nyár volt...-emlékeztem vissza
-De még milyen..
-Hé ezt figyeljétek!-törte meg a beszélgetésünkbe V hangja,amint a medence felé fut,majd elmerül...de nem jön felszínre...
Akkor vettem csak észre,hogy nem vagyunk teljesen egyedül....
  

                                                     29.Rész

~Viktória szemszöge~

Amint kiléptem a konyhából velem szemben megjelent ő....
-Bazdmeg...mi lenne,ha nem hoznád rám a szívbajt.?!
-Te meg kihez beszélsz?-érdeklődött Jina
-A drága anyátokhoz...-néztem rá,majd vissza a Nőre-Mit akarsz tőlem és miért pont én?
-nem válaszolt csak Yoyora nézett-Szóval ő az oka?!-bólintott-De miért kellek én hozzá?-elkezdett mutogatni,először nem értettem,majd leesett,hogy ezek kézjelek...olyanok,mint a némáknál...-Szóval azt akarod,hogy fordítsak neked?-megint csak bólintott...-Honnan tudtad,hogy tudok veled beszélni?-Yoyo,kutatott utánad...ez meg mit jelentsen?-néztem rá
-Szerinted miért voltam veled olyan közvetlen?
-Te mindvégig tudtad,hogy ide jövök,de honnan?
-Na ezt nem tudtam....sejtettem...
-És mit tettél volna,ha nem jövök el?
-Elraboltattalak volna...
-Hát kösz,hogy csak így megosztod velünk..-ez a gyerek egy pszichopata,nem gondoltam,hogy ilyen azt hittem normális...de nem...nem akarok többé a közelében lenni...amint kiszabadulok innen..biztos,hogy messziről elkerülöm
-A fia egy pszichopata..-fordulta a Nő felé-nem tudom a nevét..
-Isabell...
-Szép név...
-Köszönöm-és elmosolyodott
-mit akar tőlem?!Mire kellek én?
-Segítened kell a gyerekeimmel beszélni...
-De akkor miért akar megszállni?
-Mert személyesen akarom elmondani Jina-nak amit Yoyo megígértetett velem
-Mi volt az Yoyo?!-néztem rá
-Már nem emlékszem
-Biztos... mikor ott sírtál a sarokban...és anyud megvigasztalt..na még mindig nem rémlik?!-mordultam fel a végére
-Nem,de te honnan tudsz erről?
-Ő mutatta nekem...-mutattam anyjára 
-Ez bizalmas volt...
-Sajnálom,de ez volt az egyetlen lehetőség,hogy Viki megtudja,hogy miért kell a teste...
-Mi olyan jó ebben a testben?!-nevettem...érdekes most mindenki csak a testemről tud beszélni és egy kicsit jól esett ebben a helyzetben a vidámság
-Mert nem mindenki olyan erős,mint te...
-Érthető..-gondolkodtam el..igaza van....3x olyan erős az immunrendszerem,mint egy normális emberré-Hm...de akkor se világos...na jó mindegy TE az ÉN testemre ne nagyon számíts...mert nem kapod meg...-erre a mondatra Isabell eltűnt...-Ha tudtam,hogy csak ennyi kell,hogy eltűnjön,akkor már hamarabb megmondtam volna-
-Védelmi protokoll visszavonása...-szólt közbe a hang a falból...az ajtókról és ablakokról lassan felemelkedtek a vasrétegek 
-Hál' az égnek..na én tűzök haza!-mondta Jin
-Hééé ez tök horrorisztikus volt...-vigyorgott Suga
-Haha..-grimaszolt Jimin-Na tűnjünk el innen!
-Én nem megyek sehova!Nem azért jöttem ide,hogy szellemekkel trécseljek,de láttátok már a medencét,nem,kár,mert engem ott találtok..-elindultam az ajtó felé
-Várj!-húzta vissza a vállam RapMon
-Még szép,kint árnyékban is 200fok van és nálatok meg nincs medence..
-Ez igaz...na fiúk?
-Irány a medenceeee!-és Kookie már rohant is az ajtóhoz
-Hó,hó...először át kéne öltözni,nem?
-Na jó...-mindenki előhalászta a fürdő cuccát  és átöltöztünk,mivel Jina és én nem nagyon akartunk a fiúkkal öltözni,így felmentünk a fürdőbe.Pár perc múlva készen is voltunk,nagyon nagy szerencsém,hogy az összes ruhám elhozták...mert nem igazán tudtam volna elképzelni a víz melletti hűsölést,a kedvenc bikinim nélkül.
 Gyorsan lementünk a fiúkhoz a konyhába...
-Minek van rajtatok törülköző,ha pár perc múlva úgy is leveszitek?-értetlenkedett Suga
-Rajtad nincs is semmi?!-kerekedett ki V szeme,istenem,de hülye..ahj...
-Pánt nélküli ..észlény...

-Jah...
-Miért mit hittél,nyolc fiú jelenlétében,majd pont nudizni fogok?
-Ennyire hülye is csak te lehetsz!-védett meg Jina 
-Jó van na,senki nem kérdezett!-förmedt rá V...ennek meg mi baja van????
-Mennyetek ki lécci...
-Oké!-és mosollyal az arcukon kiindultak
-Á,á,V te maradsz!-húztam vissza 
Mikor kimentek én és bezártam az ajtót és neki kezdtem a mondandómnak.
-Mi bajod van?!
-Nekem,semmi.
-Aha,látom,nagyon furcsa vagy mióta itt vagyunk..olyan ellenséges...
-Ne is!
-De is!Na mi baj van?-álltam közelebb hozzá
-Nem akarod tudni...csak utálnál...
-Dehogy is...-simítottam végig csupasz karját,ne értem,miért jött az a gesztus,de nem baj,ha így elmondja,nem lehet olyan szörnyű,ugye?
-Jó elmondom,de nem fogod megérteni....az van,hogy...

                                         28.Rész

~Viktória szemszöge~
Nagyon meglepődtem,mikor kiderült,hogy mindenki eljött értem...mert "aggódnak"
Épp a konyhába mentem volna,de meghallottam,ahogy Jimin is V beszélgetnek...és pont rólam....hogy mi van? Ez nem lehet..nem..nem hiszek a fülemnek...az szép..szóval csak egy báb lennék egy ....szellemnek...
-Na,mi volt ez a nagy tanácskozás?-bementem a konyhába,mert nem bírtam tovább,hogy rólam beszélnek...de pont akkor fejeződött be...és az fáj a legjobban,hogy pont V nem mondta el nekem...ha szeretne,akkor elmondta volna...
-Semmi...-sütötte le szemeit
-Mindent hallottam...-összefontam karjait,evvel jelezve,hogy mond el kis köcsög
-Óh,és haragszol?-áááá,dehogy..megtudnálak fojtani...
-Elmondtad volna?-tettem fel a legegyszerűbb kérdést,a világon leghiggadtabban hanglejtéssel..ilyenkor érik meg a színészi kurzusok 
-Nem...-sütötte le szemeit..ismét...
-Akkor igen...-kiszaladtam a konyhából-YOYO!-üvöltöttem el magát,mire mindenki az aulába rohant.-Miért nem mondtad el?-megálltam vele szembe 
-Mert....nem akartam,hogy elmenj...-hebegett
-Hát ezt elbasztad..-kiindultam volna az ajtón,de becsapódott
-Yoyo,mi ez?-szaladt hozzá Jina
-Jina?! Te mit keresel itt?-kerekedett ki a szemem barátosném láttán...
-Ti ismeritek egymást?-tette fel  világ leghülyébb kérdését az álnok kígyó,V
-Ja,mé?-nem akarok vele beszélgetésbe elegyedni...jobb ha nem...neki lesz így jobb...
-Biztonsági protokoll bekapcsol!-mondta egy hang és megszólalt egy sziréna és lezáródott minden ablak és ajtó,min bejött volna a természetes fény...nagyon rossz sejtésem van...
-Azért ezt nem kellett volna...- ebben a percben jobban haragudtam rá,mint V-re...
-Nem én voltam...-
-Jaj,ne hazudj már...mert felképellek.-kapta meg Jina a felsőjét és kicsit fel is emelte 
-Kajak,nem én voltam..ilyen messzire nem mennék...és még is mi hasznom származna,hogy ők is itt vannak?!-elengedte,hát igen a mi hatásunk,hogy ilyen lett...bár sztem jót tett neki..
-Igaz..de akkor ki volt?-kérdezte ijedten Hope
-Nem tudom,de van egy sejté-elkezdtek vibrálni a fények,majd minden elsötétült.
-Fiúk..ez nem vicces...nagyon nem...-picikét bepánikoltam..nem sok mindentől félek,de egy nagy sötét szoba és egy szellem aki a testemet akarja....icipicit ijesztő...
-Valami hozzám ért!-sipítozott Jina-Fiúk ez kurvára nem vicces...
Egy hideg fuvallat borzongatott meg...
-Érzitek ezt?!
-Mit?
-Valami meg-valami elkapta a bokám,nagyon hideg volt...szorítása pedig nagyon erős... szinte már elszorította a vérkeringésemet...mielőtt teljesen elzsibbadt volna..elengedte...picit megkönnyebbültem...
-Búúú!-ugrott mellém egy ijesztő személy,amitől sikításba kezdtem
-Nyugi...csak én vagyok..találtam lámpát..-mint kiderült csak Jina volt,aki a zseblámpának a fényét arcára irányította...így érte el a félelmetes hatást.... Kicsivel jobban éreztem magam mikor kiderült,hogy csak Jina,hozzá a frászt másra..
Egy erő a földre taszított és elkezdett húzni,mire én csak sikítani tudtam..
-Viki!
-Viktória!
Megkapaszkodtam a félfában,de ekkor Jina rám világított,de nem bírtam tovább és elengedtem...Egy kemény tárggyal ütközött fejem,eszméletemet vesztettem..

-Minden a te hibád!-üvöltötte a kislány
-Nem igaz! Nem én tehetek róla,hogy anya meghalt!
-De igeeeeen!
-Nem!-a kisfiú sírva rohant szobája egyik sarkába
Lábait mellkasához húzta és ráhajtotta fejét..Keservesen sírt,mikor megjelent a Nő és megsimította haját,felkapta fejét és boldogan látta anyját.
-Azt mond-ta az én-hibá-m....-sírásától alig érthetően-nem akar-tam...sajnálom...-a Nő csaj elmosolyodott és átölelte-Mond meg neki,hogy nem én voltam..-a Nő köddé vált

Egy másik helyszínre kalauzolt el...

Yoyo a cseresznyefa alatt ült és a fához beszélt.
-Tudom,hogy az én hibám volt...sajnálom..de minden olyan gyorsan történt..és-nem tudta befejezni,mert í könnyei utat törtek és keserves zokogásba kezdet..Ám ekkor megjelent a Nő és átöleltem,a fiúnak egy mosoly jelent meg arcán...-Sajnálom..én annyira saj-mutató ujját szájára tette,evvel jelezve,hogy elég..nem beszéljen többet...

-Viktóriaaaaa!
-Viki,ébredj feeeel!-hallottam az ismerős hangokat

Lassan nyitottam ki pilláim,hogy megszokjam a fényt...a fényt?
Gyorsan felültem.
-Hál' istenek,hogy jól vagy!-ölelt át V
-Mi bajom lenne?!-ráztam le magamról
-Te jó ég a fejed...vérzik.-homlokomhoz kaptam,éreztem a meleg folyadékot,mi sebemből szivárgott
-Hol az elsősegélycsomag?-nézett kétségbeesetten Jin Yoyo-ra
-Itt a konyhában..-előkereste,addig V segített felállni,mi most kicsi nehezebben ment...a lábaimban alig volt erő,összeakartak rogyni alattam...szörnyű érzés volt...felültetett a pultra és Jin ellátta sebem...a többiek elhagyták a helységet,nem is értem miért...
-Miért aggódsz?-emelte rá tekintetem
-Mert nem akarom,hogy még egyszer bajod essen....
-De meg változott a viselkedésed velem kapcs...
-Nem akarom,hogy Jimin szomorú legyen..
-Mi van?
-Jimin oda van érted..így ha megőrzöm a biztonságod akkor nem lesz szomorú...
-Értem..de miért olyan fontos neked ő?
-Ő az egyetlen aki megért és mindig ott van,ha kell.....olyan,mintha a testvérem lenne..
-Aham...-nem értem...miért olyan fontos neki..jaj,ugyan már azt hiszi beveszem ezt a szöveget? Ch..kinek néz ez?
Ellátta sebem..Amint kiléptem a konyhából velem szemben megjelent ő....

                                        27.Rész

~V szemszöge~

-Aztaaaaa!-szálltam ki a kocsiból
-Wao!-követték a példám
-Nem is mondtad,hogy ilyen gazdagok..-sétáltunk az ajtóhoz
-Biztos elfelejtettem.-forgatta szemeit Jungkook,majd csengetett 
-Oh,már is itt vagytok.-nyitódott ki az ajtó
-Yoyoooo!-kiáltott testvérének,amit beléptünk
-Mi van már?!-jött ki a konyhából egy pohárvízzel kezében,s bele ivott-Ezek mit keresnek itt?!
-Én hívtam meg őket...
-Aha..
-Viki?!-kérdezte Jina
-Alszik gondolom...-rántott egyet vállán
-Megyek és felébresztem...Melyik szobában van?
-Anya...
-Á..értem..-hajtotta le fejét
Mi folyik itt,mintha nem is ismernék egymást....nem hiszem,hogy szeretik egymást,bár lehet annak is az oka,hogy nem is találkoznak...furcsa a kapcsolatuk,az tuti.
-Van egy ki baj!-rohant le a lépcsőn-Viki nincs ott..-lihegett
-Mi!?
-Nincs a szobában,de az erkély az nyitva volt...
-Váljunk szét és keressük meg..-hangja aggodalommal volt tele,de miért aggódik az én barátnőmért?
-Hope,Jin..tiétek az nyugati szárny,miénk a keleti.-adta ki a parancsot RapMon
-Mi Kook-val megnézzünk a kamerák felvételeit.-mondta Jina és maga után húzta
-Enyém és Suga-é az alagsor.-mondta Yoyo és eltűntek
Köztudott,hogy egyedül Suga nem gyűlöli Yoyo-t,a tettei miatt.
-Akkor enyém a kert...-hajtottam le fejem és elindultam.Nagy nehezen megtaláltam az ajtót,ami a kertbe vezetett-Hol kezdjem?-sóhajtottam,majd elindultam a kikövezett úton...
Nem kellett sokáig mennem,mire megláttam a földről tápászkodó Viki-t....az érzés leírhatatlan volt,hogy nincs baja..vagy is azt hiszem..
-Viki!-futott felém V és átölelt
-Te meg mit keresel itt?-bámult rám panda szemekkel,hát nem sokat aludhatott...
-Eljöttünk érted,na meg hoztuk a cuccaid is...és van egy jó hírem..itt maradunk veled.-hadartam el,miközben a házhoz visszaértünk
-Miért jöttetek utánam?-nézett rám érdeklődően
-Tudod,hogy utáljuk Yoyo-t...
-Igen és?
-Nem akartunk vele hagyni,még a végén...-mielőtt befejezhettem volna a mondatot a drága Jimin a nyakamba ugrott
-De jooo! Megtaláltad Viki-t.-mondta egy kényszer mosollyal és a konyhába ráncigált
-Még is mit csinálsz?Neked elmentek otthonról?-förmedt rám
-Mi bajod van?-vontam fel egyik szemöldököm
-Az,hogy majd nem elmondtad,hogy Viki veszélyben van...
-Pont ez lenne a cél..nem?
-De nem akarod halálra ijeszteni,ugye?
-Természetesen nem.....
-Akkor fogd be..-és ott hagyott....joga van tudni...még ha,
-Na,mi volt ez a nagy tanácskozás?-sétált hozzám az említett személy
-Semmi...
-Mindent hallottam...-fonta össze karjait mellkasa előtt
-Óh,és haragszol?
-Elmondtad volna?
-Nem...
-Akkor igen...-és kiviharzott a helységből-YOYO!-üvöltötte el magát,mire mindenki az aula szerűségbe rohant.-Miért nem mondtad el?-állt meg vele szembe
-Mert....nem akartam,hogy elmenj...
-Hát ezt elbasztad..-megfordult és kiindult volna az ajtó,ha az nem záródik be,ahogy a többi is
-Yoyo,mi ez?-szaladt hozzá Jina
-Jina?! Te mit keresel itt?
-Ti ismeritek egymást?-kerekedtek ki szemeim
-Ja,mé?
-Biztonsági protokoll bekapcsol!-mondta egy hang és megszólalt egy sziréna,evvel egy időben vas cucc borította az ajtókat és ablakokat,mik a külvilágba vezettek.
-Azért ezt nem kellett volna...-szólalt meg "most neked véged" hangon Viki
-Nem én voltam...
-Jaj,ne hazudj már...mert felképellek.-kapta meg Jina a testvére felsőjét
-Kajak,nem én voltam..ilyen messzire nem mennék...és még is mi hasznom származna,hogy ők is itt vannak?!-elengedte 
-Igaz..de akkor ki volt?-kérdezte ijedten J-Hope
-Nem tudom,de van egy sejté-elkezdtek vibrálni a fények,majd minden sötétségbe borult

                                          26.Rész

~V szemszöge~

WTF?! Mi van? Ez meg a faszról beszél?-tettem fel magamnak mikor az a hazug kurva elhagyta a lakásunkat.De mi van ha igaza van?....V te hülye vagy...szellemek nem léteznek..ez csak ez ostoba vicc,hogy oda mennyünk...de....ha még is..akkor....NEM...az nem engedem...
-Kookie,a volt barátnőd meghülyült..-nevetett Jimin és evvel kizökkentve gondolkodás menetemből..igen szoktam néha gondolkozni is....
-Majd meglátjuk,holnap...-mondtam,teljesen határozottan

-Te elakarsz menni oda?-kerekedettek ki Kook szemei-Igen...ha ez a valami...tényleg Viki-t akarja,akkor abba lesz egy kis beleszólásom...-mondotam ugyan olyan komolysággal,mint azelőtt 
-Te se vagy egy normális ember...szellemek..meg maga az ördög..és te a házába akarsz menni?-akadt ki RapMon
-Veled megyek...-nyögte,ki Jimin
-Egy frászt..nem mész te sehova!-raplizott Jin
-Ne aggódj,már..anya..nem lesz bajom...-nevetett el magát
-Na akkor meg van a csapat..V,hogy szabadítsa szerelmét,Jimin,mert szereti a paranormális helyzeteket...Kook,mert jobban ismeri a házat,mint a saját tenyerét...Jin,mert..ő Jin...Hop,mert a sikítás mindig kell..Sug...csak kell valaki,aki végig fapofával fogja mondani,hogy "ugyan már"....és én..mert nélkülem elvesznétek...ha nincs egy bátor és sármos vezetőtök...
-Aki hülye,mint a segg..-nevettem és arrébb ugrottam
-Na gyere csak ide!-vigyorgott rám Rapi és elindult felém,így futásnak eredtem
Mivel már,tisztára a hobbim része lett a fiúk elöli futás így nem fáradtam ki olyan hamar,mit a "bölcs vezetőnk",ki végül feladta... Amíg ő engem üldözött,addig mindenki visszament folytatni az elkezdett dolgát.....majd lassan ránk esteledett így aludni is..
Mindenki,már húzta a lóbőr,de én még mindig azon gondolkoztam,hogy mi van,ha már elkéstünk és ha már nem tudjuk megmenteni...örökké valaki más fog a szeretett nőm testében élni?Annyira sok a megválaszolatlan kérdés...
Mikor már majdnem sikerült elaludnom valaki kopogott...így oda csoszogtam az ajtóhoz
-Suga Hyung...már megint horkol és már beszél is...-mondta Kook párnáját ölelve
-Jo...gyere öcsi...-mondtam morogva..nem hiszem el,hogy már megint kezdődik..pedig már ez a szokása abbahagyódott vagy pár hónapja...
Kook behuppant az ágyamba,betakarózott és már aludt is...
-Hm..ez most gyors volt..sose aludt el még ilyen hamar...-motyogtam nagyon halkan..
Jobb is,hogy velem alszik,mert egyszerűen utálok egyedül aludni..alig alszom ki magam,ha nincs mellettem valaki...
Lefeküdtem én is és pár perc alatt el is nyomott az álom...

Reggel,arra ébredtem,hogy még mindig mellettem van.... úgy látszik itt már csak a víz segít....na igen elég brutálisnak hangzik egy békésen csicsikáló gyereket nyakon önteni hideg vízzel,de ha hamarabb felkelek,mint ő akkor csak ez segít...
Lecsoszogtam a konyhába,mi elég sokáig tartott,mondjuk reggel van...nem számít most szabadnap...van.. vagy is annak indul....
-Reggelt!-mondtam a konyhában ülő pár fős társaságnak...-Többiek?
-Suga alszik...
-Ahogy Kookie is..-tettem hozzá és kivettem a hűtőből egy üveget
-Honnan veszed?
-Velem aludt..
-Már megint?-szörnyülködött RapMon-Suga-val,megint el kell beszélgetnem..úgy tűnik..
-Mi van velem?-kérdezte szemeim dörzsölgetve
-Már megint kezdődik...-hajtottam le fejét Jin
-Már megint kezded....horkolsz..-
-És beszél is..-tettem hozzá
-V te kussolj..jo?!
-Jo van na..ch-és visszamentem a szobámba,de elfeledkezve,hogy Kookie még alszik,becsaptam az ajtót..
-Hm.?!-ült fel ijedten 
-Bocsi..elfelejtetem,hogy itt vagy..-vakartam a tarkóm
-Nem baj..nyöszörögte egy ásítás közepette-köszi,hogy itt aludhattam..megint..-mormogta orra alatt 
-Szívesen,manó..-nevettem,amibe ő is bekapcsolódott-Na,pattanj és zsa öltözni..
-Jo,jo megyek..-elhagyta a szobát
Ránéztem telefonomra,hát ha kaptam egy üzit vagy valami hírt Vikiről..de semmi...egyre jobban féltem...
-És ha..ajh V ne is gondolj arra..nincs baj..-nyugtattam magam
-V,gyere indulunk!-csapta ki az ajtóm Suga
-Jol van..,de nem kéne bántani az ajtót..nem ártott ő neked..-Haha..na sipirc..-mutatott kifele
Lementünk az aulába,majd beszálltunk a furgonunkba..Pár perc alatt-Jungkook segítségével-oda is értünk..

                                          25.Rész

~Viktória szemszöge~

Felemelte kezét,azt jelezve,hogy fogja meg.
-Biztos?-néztem rá ijedten,erre ő csak bólintott,megfogtam jéghideg kezét.....

Egy csodaszép kertben termettem,egy gyönyörű cseresznye fa alatt.A fiatal nő alatta ült,s csodálta annak szépségét.
-Anya,nézd!-szaladt hozzá egy kisfiú valamivel a kezében
-Tessék kicsim.-kapta fel ölébe
-Nézd!-nyitotta ki tenyerét,miből kiszáll egy meseszép pillangó-Tetszett?
-Igen!-ölelte magához
-Anyaaaa!-nevetett egy kislány,aki egy férfi nyakában üldögélt
-Szia Drágám!-csókolta szájon a nőt,akkor ő lesz a férje....
-Szervusz!Mennyünk be,hisz alkonyodik...a férfi bólintott és bementek
Hirtelen este lett...különös.
Az esemény a házban játszódott,amit nagy és lélegzet elállító volt...
-Ismerős nekem ez a ház,mintha jártam volna benne...hisz ez Yoyo-ék háza-ugrott be-de akkor ezek a gyerekek Yoyo és a testvére? 
-Drágám,biztos,hogy be kell menned?-kérdezte aggódóan a nő,s rá adta a öltönykabátját 
-Igen Iseul,sajnos igen....sajnálom...kora reggel jövök.-szájon puszilta és kilépett az ajtón
-Vigyázz magadra!-kiáltott utána,amit már a férfi nem halott  
A nőre és a gyerekekre telepedett az éj.Az idő járás se kedvezett az álmatlan hölgynek,hogy álmatlanságát csillapítsa a konyhába ment tejért...
-Anyaaa!-kapta fel fejét a sikolyra
Felszaladt a kislány szobájába.
-Mi baj?!-csapta ki az ajtót,de láttam,hogy csak egy kis semmiség,hisz csak az erős széltől kinyílt ablak riasztotta fel,békés álmából-Semmi baj kicsim,csak a szél játszik a fantáziáddal.-visszazárta az ablakot és megnyugtatta a kislányt-Aludj!Jó éjt!
-Jó éjt!
Visszament szobájába,s nehezen,de elaludt.
A sötét árnyékból két kéz nyúlt felé,megragadta torkát és fojtani kezdte...még annyi erő volt benne,hogy egy utolsót sikítson és evvel felhívva magára a gyermekei figyelmet,akik azon percben a szobában teremettek.
-Anya!-futott a támadójához és megpróbálta megakadályozni,de ekkor egy egy pisztolyt fogott a kis Yoyo-ra,aki ettől megtorpant.A kislány ekkor,látva testvére tehetetlenségét a támadója hátára vetette magát,evvel összezavarva azt.Yoyo kikapta kezéből a fegyvert,ráfogta.
-Még is mit szeretnél csinálni,talán lelősz?-közeledett felé
-Igen.-kibiztosította a fegyvert
-Na majd meglátjuk!-hadakoztak,de ekkor a fegyver elsült
-Neee!-rohantak anyjához a gyerekek
-Én megmondtam...evvel a munkámnak vége..-mondta kielégülten és kiugrott az ablakon
-S-sajnálo-m,én nem..én nem akar-tam...-nyögte ki,miközben anyja sebéből ömlött a vér
-Hídd a mentőőőket,most!!-üvöltött rá húgára kétségbeesetten 
-Anyaaa!Maradj velem,kérlek...
-Yoyo..-emelte fel kezét a fiú arcához és megsimította-ez..nem...-nem tudta bejezni a mondatott...élettelen keze lehullt arcáról...


Reggel a kertben ébredtem.
-Most már mindent értek...de mit akarhatott neki mondani?-tápászkodtam fel
-Viki!-futott felém V és átölelt
-Te meg mit keresel itt?-bámultam rá boci szemekkel
-Eljöttünk érted,na meg hoztuk a cuccaid is...és van egy jó hírem..itt maradunk veled.-hadarta el,miközben besétáltunk a házba,szerencsére volt egy rövidebb út is,nem csak a labirintus  
-Miért jöttetek utánam?
-Tudod,hogy utáljuk Yoyo-t...
-Igen és?
-Nem akartunk vele hagyni,még a végén...-mielőtt befejezhette volna a mondatot Jimin ugrott a nyakába
-De jooo! Megtaláltad Viki-t.-és behúzta a konyhába

~Jungkook szemszöge~

Különösebben nem hatott meg,hogy Viki nincs velünk,de a többieket igen..
Én csak ültem a kanapén és játszottam a videojátékomon.Egyszer csak kopogtak.
-Nem akarja valaki kinyitni?!-ordítottam el magam,amire-mint máskor-senki nem figyelt
-Hogy ebben a házban,mindent nekem kell csinálni.-nyöszörögtem,miközben oda vánszorogtam az ajtóhoz
-Mi van már?!-mondattal nyitottam ki,de aki ekkor fogadott-Na rád nem számítottam...-ámultam el a lánytól,ki az ajtónk előtt álldogált
-Én is örülök!-ölelt meg,amit viszonoztam
-Annyira hiányoztál!-fúrta fejét mellkasomba
-Mit keresel itt?
-Yoyo-ról van szó...-elengedett
-Ez meg mit keres itt?-jött le Suga  a lépcsőn
-Neked is szia!-ölelte meg
-Mi járatban vagy kis csillag?
-Na igeen...húzta a száját..a többieknek is kell hallaniuk,amit most fogok mondani...-sejtelmeskedett 
Suga lehívta a többieket,addig mi beszélgettünk,sok mindent megtudtam...
-Jinaaa!-ugrott a nyakába Hopi
-Szia Hope!-mosolyodott el
-J-hope,engedd el..-elengedte-most én jövök..-vigyorgott és felkapta a kicsi és törékeny lányt
-Na mond...-ültünk le a kanapéra
-Egy valamit meg kell ígérnetek!
-Oké!-vágtuk rá egyszerre
-És mi lenne az?
-Hogy nem sikítotok...-mondta a világ legkomolyabb arcával,amire a mi reakciónk,egy nagy nevetés zuhatag volt..
-Hát ez nagyon jó volt..
-Hát jó..-lehúzta kezéről a fehér kesztyűt,amit eddig sose vett le a jelentétünkben ezelőtt
-Az meg mi?-érdeklődtem,a kezén lévő ábráról
-Ez egy nap szimbólum...kiskoromba mamám sokat mesélt a szellemekről,démonokról...mai napig nem értem,miért tette ezt,de mikor anya meghalt..megértettem..elkezdtem nyomozni,hogy mi ez a jel? Kiderült,hogy ezt a jelet régen arra használták,hogy megvédjék a gyerekeket a "rosszaktól"...
-Igen és?-törte meg a sztorit Jimin
-Anya szelleme ott van a házban és Viktória a célpontja...
-Jaj..ugyan már szellemek nem léteznek...
-Ezt akkor mond,ha nálunk aludtál...
-Miért kell neki Viki?-tette fel a logikus kérdést V
-Azért,mert kell a teste neki...
-Megakarja szállni?-pislogott V
-Igen..
-Akkor miért nem Yoyo-t?
-Mert ő fiú...és engem nem tud a jel miatt...holnap gyertek el hozzánk és meglátjátok,hogy nem vagyok bolond...-mondta és elment
-Kookie,a volt barátnőd meghülyült..-nevetett Jimin
-Majd meglátjuk,holnap...-mondta V
-Te elakarsz menni oda?-kérdeztem
-Igen...ha ez a valami tényleg Viki-t akarja,akkor abba lesz egy kis beleszólásom...
Mindenki elment csinálni a dolgát amit abbahagyott...majd lassan aludni is..