2015. május 13., szerda

                                         20.Rész


~V szemszöge~

Reggel arra ébredtem,hogy valaki ölel.Egy illető akinek kellemes női illata van.
-Viki?
-Hm..?-bújt jobban hozzám
-Elengednél?-kértem halkan és megsimítottam az arcát és erre elfordult tőlem
-Yesss!-nyújtottam magasba a kezeim
A fürdőbe mentem,belenéztem a tükörbe...
-Ahj..Kim Taehyung,mit csináltál már megint?-tapogattam a homlokomon éktelenkedő dudort 
-Most te kimondtad a neved?-jött a hang egy álmos fejű lánytól
-Jó reggelt!-köszöntem
-Neked is!-csoszogott közelebb-Te jó ég veled meg mi történt?Jah..jó..tudom..bocsi,nem akartam..
-Ezt te okoztad?-kérdeztem úgy,mintha nem tudnám
-Nem emlékszel?-kerekedett ki a szeme
Talán,ha azt mondom,hogy "nem" akkor megbocsájt és nem lesz rám dühös a tegnap estei viselkedésem miatt..nem is tudom,mitől voltam olyan..
-Nem!-nyögtem ki
-Köszönöm..-mondta halkan és megölelt
Ha így jobb lesz,akkor miért érzek bűntudatot?Nem érdekel..ha megtudná,hogy emlékszek,talán sosem bocsájtana meg nekem..
-Hol van az elsősegélykészlet?Le kéne kezelni a sebed..
-Lenn a konyhában.-leszaladt
Leültem a kád szélére és gondolkoztam...
-Lehet,hogy nem is lenne gond belőle..lehet,hogy nem haragudna...de,ha mégis,akkor nem tudnék többet a szemébe nézni... 
Feltűnően sokáig van...lehet,hogy a srácok már faggatják?
Nyugisan  lesétáltam,leértem a konyhához,mikor hangos sikolyt hallok....Berohantam és láttam,hogy Viki leakar zuhanni,de szerencsére ott voltam és elkaptam.
-Azért nem kéne miattam meghalnod...-mosolygok
-Hee?-nyitotta ki a szemét
-Hülye gyerek!-leraktam és kinyitottam a szekrényajtót ahol a készlet van..-Máskor jobban vigyázhatnál.-zártam vissza az ajtót-Még a végén nem leszel nekünk..-szabad kezemmel végig simította arcát-és akkor ki fog felfordulást okozni?
-Köcsög!-csapta le a kezem magáról
-Fuhuhuuuu...ezt megkaptad drágaság!-nevettek a többiek
-Rohadjatok meg!-nevetett
Kivett egy gyümilét a hűtőből és zsürcsölni kezdte...
-Hee,nem kéne esetleg felöltözni...-szólt rá Hopi
Felrohant volna,de valaki kopogott,így az ajtónak vette az irányt....

~Viktória szemszöge~
Reggel úgy keltem,hogy melegem van,kiakartam takarózni,de kezem megakadt egy kemény és egyben puha valamiban..
-Viki?!-suttogott
-Hm?bújtam jobban hozzá...akármilyen melegem is van olyan kényelmes
-Elengednél?-kérdezte a párnám....várjunk csak a párnák nem beszélnek,akkor ez V lehet. Gyorsan eszméltem és elengedtem....
Fel kéne kelniiii...-győzködtem magam-....ahj..nem akarok.. 
Nagy nehezemre felültem és feltápászkodtam.Elindultam a fürdőbe..
-Ahj..Kim Taehyung,mit csináltál már megint?-halottam ahogy V a tükörképéhez
-Most te kimondtad a neved?-esett le,hogy kimondta a nevét..
-Jó reggelt!-köszönt
-Neked is!-arrébb araszolgattam-Te jó ég veled meg mi történt?-kiáltottam fel meglepődve-Jah..jó..tudom..bocsi,nem akartam..-ugrott be az este
-Ezt te okoztad?-kerekedett ki a szeme
-Nem emlékszel?-kerekedett ki a szemem,ahj...hála istennek,hogy nem emlékszik,mondjuk akkor se haragudnék rá,ha igen és szándékosan viselkedett volna úgy múltkor....az amnézia fura dolgokat művel az emberrel.
-Nem!-válaszolta halkan
-Köszönöm..-motyogtam a leghalkabban,hogy nem hallja meg..megöleltem örömömben...még is jobb így neki,hogy nem emlékszik
-Hol van az elsősegélykészlet?Le kéne kezelni a sebed..-kérdeztem aggódóan
-Lenn a konyhában.
Lerohantam és betrappoltam a konyhába,ahol a fiú vagy a széken vagy a konyhapultom ültek és egy tabletre meredtek.
-Fiúk!-kiáltok rájuk,hogy észre vegyék a létezésem
-Tessék!-feleltek egyszerre egy hatra pillantás erejéig 
-Hol van az elsősegélykészlet?
-Ott,a legfelső szekrényben-mutatott Hope az előttem lévő óriási bútorra
-Aha..-bámultam felfele-Hogy a fenébe fogok én oda jutni?-gondolkoztam...-Meg van!
Felmászta a pultra és onnan pedig átléptem a szekrénysorra...Már nyitnám ki a szekrényt,mikor kapcsolok,hogy a fejem útban van..hátrébb hajoltam,de túl késő volt..elvesztettem az egyensúlyomat és zuhanni kezdtem.Behunytam a szemem és vártam,hogy kioltódjon életem,de ekkor kezeket éreztem meg magam...
-Azért nem kéne miattam meghalnod...-vigyorgott

-Hee?-nyitottam ki egyik szemem
-Hülye gyerek!-letettét kinyitotta az időközben visszacsapódott szekrényajtót és kivette a készletet..ch..neki könnyű nem ő a törpe-Máskor jobban vigyázhatnál.-zártam vissza-Még a végén nem leszel nekünk..-egyik kezével végig simította arcom-és akkor ki fog felfordulást okozni?-vigyorgott ilyen:"beszoptad vigyorral"
-Köcsög!-csapta le a kezét arcomról
-Fuhuhuuuu...ezt megkaptad drágaság!-nevettek a többiek
-Rohadjatok meg!-vigyorogtam,ilyen:"ha nem kedvelnélek titeket,akkor halottak lennétek vigyorral"
Kivettem egy gyümilét a hűtőből és zsürcsölni kezdtem,mivel semmi kész kaja nem volt és majd éhen haltam...
-Hee,nem kéne esetleg felöltözni...-kiált rám Jin
Fel akartam rohanni,de meghallottam,hogy kopogtam így oda siettem.Megigazítottam magam és ajtót nyitottam.
-Jó reggelt!-köszönt rám egy férfi-A kisasszony Viktória Elizabeth Best?
-Igen,mért?
-Ezt önnek hoztam!-nyújtott át egy csomagot
-Ó,köszönöm.
-Akkor itt legyen szíves aláírni..-nyújtotta felém az átvételi lapot,amit azon nyomban aláfirkantottam -Köszönöm..további jó napot!-meghajolt és elment
-Mi az?-jöttek oda a fiúk,akik észre vették,hogy élek
-Nem tom!-csóváltam a fejem
Kibontottam nem valami nagy csomagot,amiben....

2015. május 5., kedd

                                                             19.Rész


~Viktória szemszöge~

-Mi van?!-dühösen kicsaptam az ajtót,amire ő csak ott állt szótlanul kikerekedett szemekkel
-Mi van!?-ismételtem önmagam 
-Semmi csak..-nyelt egyet-Látom még nem végeztél-végig nézett rajtam,megfogta a derekam és magához húzott.

-Mit szeretnél tőlem?-kérdeztem ironikusan 
-Olyan gyönyörű vagy..-másik kezét arcomra tette és végig simította azt-Szeretlek!-megakart csókolni,de kezeim megállították,ahogy arcán landolt egy nagy csattanás következtében.
Úgy tűnt ez a lépés volt a legrosszabb amit tehettem...hozzá nyomott a falnak,megragadta kezeim és fejem felé szorította,ami fájt,nem hittem volna,hogy ennyi erő van benne...
-MÉRT NEM SZERETSZ?-üvöltött rám
-Kapsz három másodpercet,hogy elengedj!-válaszoltam szemrebbenés nélkül
-VÁLASZOLJ!-továbbra is csak üvöltött
-Hát jó,nem hagysz más választást!-gyomorszájon térdeltem,s mikor elengedett megfogtam a fejét és belevágtam a falba,tudom,hogy kicsi brutális voltam vele,de a helyzet nem adott más lehetőségek...V elájult...nem tudtam mit tenni ott ültem mellette és megvártam még felébred,nehogy már el mennyek valakinek is szólni,minek is az.....mondjuk jobb is,hogy nem szóltam,hiszen úgy is én lennék a hibás...
-Amíg ez itt játssza a hullát,addig felöltözöm.-gondolkodtam hangosan és felkaptam a fürdőköpenyem 
Oda sétáltam az ágyhoz,lehúztam róla az egyik takarót és avval betakartam V-t,leültem mellé és csak várta és vártam.A nagy várakozásba belefáradtam és elaludtam.

~V szemszöge~
Mikor  hazaértünk nem éreztem magam valami jól.Fájt a fejem és cseppet szédültem is.
-Kimentem a konyhába egy pohár hideg vízért,hát ha az segít.-gondoltam magamban és így itt tettem..
Kivettek a kedvenc bögrém,a csap alá tartottam és megnyitottam a csapot..aztán lassan belekortyoltam.A szédülés egyre rosszabb lett,homályosult minden,megtámaszkodtam a konyhapultban..Letettem a poharat,de annyi is volt az erőm,mert amint letettem a lábam összerogyott és a poharat magammal sodorva a földre estem és elsötétült minden...
Egy kórházban ébredtem fel..Nem tudtam,hogy kerültem ide és ebben az volt a legrosszabb,hogy azt sem tudtam,hogy én ki vagyok..
Az ágyamra egy lány volt leborulva,aki láthatólag aludt.
Elmélkedtem,megpróbáltam visszaemlékezni a történtekre,de semmi...nem ment...
A lány egy nagyon hangos sikítás közepette ébredt fel.
-Faszom,azt akarod,hogy megsüketüljek?!
-V!-öleltem meg
-Igen..de az ki?-kérdeztem érdeklődve,talán én?

-Ójaj...nem emlékszel semmire,mi?
-Valahogy úgy...annyit tudok,hogy valami V-nek hívnak..mert az előbb így szólítottál..
-Aha..szóval azt sem tudod,hogy én ki vagyok....
-Nem...-lehajtottam a fejem és elkezdtem birizgálni a kezemet-Nem emlékszem semmire,hogy kerültem ide?
-Elmesélem,de előbb megbocsájtasz  egy pillanatra..-kimentem a folyosóra

-Éljen így legalább megtudhatom tőle,hogy mi történt..ez az!-gondoltam magamban
A szép lány perceken belül visszajött.
-De fasza gyerek vagyok!-vigyorogtam
-Jah..az..-vigyorgott ő is
-Akkor te a barátnőm vagy,hogy a testi épségemet is kockára teszem miattad...
-Nem,dehogy..fúj..még az kéne!-akadtam ki,hogy tud ilyet feltételezni?Istenem...
-Jól van na..nem kell leharapni a feje-
-Itt vagyunk!-rontottak be sok ismeretlen velem egy korú fiú 
-V,tudod,hogy ők kik?
-Nem...kéne?-rántottam meg a vállam

Az idegenek még beszéltek az orvossal,aki azt mondta amnéziás vagyok...aha..szóval ezért nem emlékszem semmire..
-V öltözz,kint megvárunk!-adta a parancsot egy hidrogén szőke fiú és el is tűntek
Felöltöztem és szinte kirobbantam az ajtón avval a mondattal,hogy:
-Mennyünk!
Lementünk az autóhoz és  percek alatt egy szállodához értünk..Jó kis helynek tűnt..bejeb érve még inkább..a liftből kiszállva egy hosszú folyosó várt minket,hát persze,hogy a végén van a mi ajtónk..miért is nee?
Amint beléptem rajta elkerekedett a szemem..az a nagy lakás,hogy lehet egy ilyen nagy lakkosztály egy szállodában?
A lány akinek a neve Viki lehet,hogy ezt honnan tudtam,nem tudom...na mindegy..felmentünk a "szobánkba".
-Jaj,de fáradt vagyok!- ugrott bele az ágyba
-Most én veled alszok?-kerekedett el a szemem észlelve,hogy nincs még egy ágy..leültem az ágyra
-Sajna..
-Hee? Annyira nem vagyok rossz pasi..-háborodtam fel,mit képzel ez magáról..ch..
-Az amnéziád se változtat a beképzeltségeden.-kiröhögött
-Tudod ki neked a beképzelt!-rá akartam vetni magam,de gyorsabb volt...felpattantam és elkezdtünk kergetőzni.De az a nő,nem meg botlik én meg pont ráestem..

Az orrunk pont összeért,felakartam kelni róla,de a testem nem engedelmeskedett... így csak  bámultunk egymás szemébe.A testem önálló életre kelt és  már csak azt vettem észre,hogy megcsókoltam.Ekkor kinyílt az ajtó és valaki meglátott minket.Viki kirohant rajta és körülnézett aztán visszajött és becsaptam az ajtót.
-Ahj!- csúszott le rajta
-Mi baj?Talán,hogy megpusziltalak?-szégyeltem magam
-Igen is meg nem is..ahj..ebből holnap milyen nagy balhé lesz...mindent a fejemhez fognak vágni...ahjjj..nem akarom!-dőlt mellém az ágyba
-Sajnálom,de nem bírtam ki..olyan szép vagy..-valottam be
-Te hallod maga? Te jó ég..te nem ilyen vagy..állj leee..te ennél sokkal..
-Sokkal mi?-kerekedett ki a szemem és érdeklődve figyeltem,hogy mit akar mondani 
-Ezt hagyjuk..
-Na nem! Ha elkezdted akkor fejezd be!
-Jó,de értsd félre..
-Oki.-mosolyodtam el és egy párnát kaptam az ölembe,hogy minek..nem tudom..
-Te sokkal cukibb,kedvesebb,hülyébb...-bepirultam-és én nem úgy tekintek rád,mint akibe szerelmes tudnék lenni,hanem,mint egy sosem volt bátyra...ugye megérted?
-Aha..persze..-ez a válasz szíven csapott
-Nyugi van reméljük,hogy nem azoknak a szerencsések közé tartozol akik emlékeznek arra,hogy miket tettek,mondtak az amnézia alatt.
-És ezt te honnan is tudod?-nem értettem,hogy mit is akart evvel a mondattal mondani
-Én is voltam amnéziás majd nem 2 hétig...
-Emlékszel,hogy mi történt az alatt?
-Nem.Megyek fürdeni,így fél 11 fel.-terelte a szót
-Jó,de siess..-utasítottam

Bement,én meg hatra dőltem,becsuktam a szemem és elnyomott az álom.
Mikor felébredtem,még Viki nem volt kint..így felkeltem és az ajtóhoz sétáltam 
-Vikiii!-dörömböltem 
-Mi van?!-nem épp vidáman kicsapta az ajtót,én meg csak ott álltam és néztem a szinte meztelen testét
-Mi van!?-ismételtem önmagam,erre feleszméltem
-Semmi csak..-nagyot nyeltem-Látom még nem végeztél-végig néztem rajta..ahj..tudom,hogy ilyenkor mit gondol az ember,de ez most más volt valami fura és nem csak annyi,hogy akarlak..hanem valami más..

A testem ismét magától cselekedett,mintha tudná,hogy mit kéne tennem vagy legalább is mit akarnék tenni..
Megfogtam a derekát és magamhoz húztam.Ő csak kérdően nézett rám..kezemet arcára helyeztem és megsimítottam...súgni szerettem volna neki valamit,de erre meg pofon vert,evvel a tettel felidegesített,kezeit fej fölé szorítottam.
-MIÉRT NEM SZERETSZ?!-csúszott ki a számot és a mondat...
 -Kapsz három másodpercet,hogy elengedj..-fenyegetett
-VÁLASZOLJ!-azt akartam,hogy tényleg elmondja,hogy mi az oka,nem pedig egy hülye hazugságot mondjon...
-Hát jó,nem hagysz más választást!-gyomorszájon térdelt,elengedtem..megmarkolta a hajam  és a fejemet  belevágta a falba,ami nagyon fájt és nagy pukli lesz majd rajta....elájultam....
Reggel arra ébredtem,hogy...

2015. április 26., vasárnap

                                  18.Rész

~Viktória szemszöge~
-Faszom,azt akarod,hogy megsüketüljek?!
-V!-öleltem meg
-Igen..de az ki?-erre a mondatra kikerekedtek a szemeim

-Ójaj...nem emlékszel semmire,mi?
-Valahogy úgy...annyit tudok,hogy valami V-nek hívnak..mert az előbb így szólítottál..
-Aha..szóval azt sem tudod,hogy én ki vagyok....
-Nem...-lehajtotta a fejét-Nem emlékszem semmire,hogy kerültem ide?
-Elmesélem,de előbb megbocsájtasz  egy pillanatra..-kimentem a folyosóra és felhívtam Rapit..
-Hallo?!-vette fel egy ilyen "mi a fasz akarsz,hogy felköltöttél" hangon
-V felébredt!-hadartam el
-Az szuper!
-De...
-De..mi?
-Nem emlékszik semmire és senkire..amnéziás..
-Az fasza..
-Hát az...
-Ébresztem a srácokat és megyünk hozzátok..-és avval szétkapcsolt
Visszamentem V-hez és elmeséltem neki,hogy került ide..amire csak annyi volt a reakciója,hogy:
-De fasza gyerek vagyok!-vigyorodott el
-Jah..az..-mosolyogtam
-Akkor te a barátnőm vagy,hogy a testi épségemet is kockára teszem miattad...
-Nem,dehogy..fúj..még az kéne!-akadtam ki,hogy tud ilyet feltételezni?Istenem...
-Jól van na..nem kell leharapni a feje-
-Itt vagyunk!
-V,tudod,hogy ők kik?-kérdeztem érdeklődően
-Nem...kéne?-rántott egyet a vállán 
Katt is megérkezett az orvossal,aki megvizsgálta..
-Hát..van egy rossz hírem-húzta a száját-ez amnézia és nem lehet megállapítani,hogy rövid tavú vagy hosszútávú..lehet,hogy pár nap,de lehetnek hetek,hónapok vagy akár évek is..
-Istenem..-szörnyülködött nővérem
-És most mi lesz?!-kérdezte megszeppenve Kookie 
-Annyit tudnak tenni,hogy haza mentek és leültök beszélgetni vele..mást nem nagyon lehet ilyen esettben tenni..-mondta kedvesen Dr.Chen
-Hát..jó..V,öltözz,addig kint megvárunk.
Pár perc sem telt el és jött is..
-Mennyünk!-jött ki az ajtón 
Kimentünk és beszálltunk a kis fekete furgonban.Mire a szállodához értünk és felmásztunk a lakkosztályhoz  10 óra lett...így mindenki elment aludni.Mi se tettük másképp.
-Jaj,de fáradt vagyok!- és ugrottam egy hasast az ágyban
-Most én veled alszok?-ült le az ágyra egy üres helyre amit nem én foglaltam el
-Sajna..
-Hee? Annyira nem vagyok rossz pasi..
-Az amnéziád se változtat a beképzeltségeden.-nevettem
-Tudod ki neked a beképzelt!rám akarta vetni magát,de gyorsabb voltam nála és felpattantam és ebből kialakult egy fogócska szerű. Megbotlottam és a földre estem,mivel V nem vett időben észre,hogy a földön fetrengek így rám esett,ami nem volt valami kellemes érzés.Olyan jól rám esett,hogy az orrunk pont összeért a szívem a torkomban dobogott,nem tudtam mit kéne csinálni,nem voltam még ilyen helyzetben...csak bambultunk  egymás szemébe és csak azt vettem észre,hogy szájon puszil...Ekkor nyílt az ajtó..mikor máskor ....
gyorsba  lelöktem magamról és az illető után szaladtam..megállta az ajtó előtt,körbenéztem,de semmi..eltűnt..visszamentem és becsaptam az ajtót.
-Ahj!-nekitámasztottam a hátam  és csúsztam rajta
-Mi baj?Talán,hogy megpusziltalak?
-Igen is meg nem is..ahj..ebből holnap milyen nagy balhé lesz...mindent a fejemhez fognak vágni...ahjjj..nem akarom-dőltem le idő közbe az ágyra
-Sajnálom,de nem bírtam ki..olyan szép vagy..
-Te hallod maga? Te jó ég..te nem ilyen vagy..állj leee..te ennél sokkal..
-Sokkal mi?
-Ezt hagyjuk..
-Na nem! Ha elkezdted akkor fejezd be!
-Jó,de értsd félre..
-Oki.-mosolygott és egy párnát tett az ölébe
-te sokkal cukibb,kedvesebb,hülyébb és én nem úgy tekintek rád,mint akibe szerelmes tudnék lenni,hanem mint egy sosem volt bátyra...ugye megérted?
-Aha..persze..-szomorodott el 
-Nyugi van reméljük,hogy nem azoknak a szerencsések közé tartozol akik emlékeznek arra,hogy miket tettek,mondtak az amnézia alatt.
-És ezt te honnan is tudod?
-Én is voltam amnéziás majd nem 2 hétig...
-Emlékszel,hogy mi történt az alatt?
-Nem.Megyek fürdeni,így fél 11 fel.
-Jó,de siess..
Besétáltam a fürdőbe.Meg álltam a mosdókagyló előtt és rátámaszkodtam..
-Ahj..nem kellett volna elmondanom...olyan hülye vagyok...-leöltöztem fehérneműre és beálltam az óriási tükör elé. -Az én hibám volt...nem keltett volna veszekednek vele..neki volt igaza..sosem bocsájtom meg magamnak,akár milyen kicsi is voltam...-végig simítottam a tetoválásaimat amelyek eltakarják azokat a szörnyű hegeket..




Épp egy tánc versenyről  jöttünk haza felé YongGuk-val aki egy olyan apa pótlék volt,mivel az igazi sok dolga volt és sosem volt itthon úgy,mint anya...így ő vigyázott rám,méghozzá úgy,hogy sosem vette le a szemét rólam vagy hagyott magamra,így 24 órás figyelmet kaptam és nemcsak a betegességem miatt...
A verseny napján rossz idő volt,esett az ónos eső,köd volt....a kamionos nem látott minket,mi se őt mire észre  vett minket és megpróbált volna fékezni,addigra megtörtént a szörnyűség ....Ő meghalt,mert engem védett én pedig kórházba kerültem...nem valami egyszerű sérülésekkel...négy bordám eltört és majdnem bele fúródott a tüdőmbe,a jobb lábon nyílt törés volt,a műszerfal egyik darabja beágyazódott a derekam jobboldalába és emiatt el kellett távolítani az egyik petefészkem...a műtét alatt is nagyon sok vért veszítettem,így egy hónapig kómába kerültem,felébredésem napján semmire nem emlékeztem...emiatt és a gyenge szervezetem miatt sokáig ott tartottak..és ebben a legszebb az volt,hogy a kamionost csak 8 évre ítélték el ittas vezetés miatt..Apa és pár orvos és gyógyszerész ismerőse kifejlesztettek egy úgy mond "szuper gyógyszert" ami valljuk be nem pont legálisan  történt...sok gyógyszer egyvelegéből megszületett egy csont- és immunerősítő szérum,amit mindennap háromszor kellett szednem..éveken keresztül...aminek nem volt kellemes a mellék hatása-hatásai,ha kicseleztem az orvost aki mindennap jött hozzánk,akkor a szívem rakoncátlankodott és elképesztően fájt.Plusz rémálmaim voltak  amiben saját magam elől menekültem egy kórházban....Az életem nem volt valami tündérmese a baleset után....az emlékeimet mintha kitörölték volna....a személyek akiket szerettem,nem voltak többé csak ismeretlenek,akik ismernek és szeretnek engem...A világ legrosszabb dolga az volt az egészbe,hogy Yoi és Angel iránti érzelmeim felcserélődtem és tönkre tettem a kapcsolatomat velük...
Amint vissza tértek az emlékeim,már nem tudtam megakadályozni azt a gyűlöletet amit Yoi szívében szítottam a tetteim visszafordíthatatlanok voltak és úgy kellett élnem,hogy a "szerelmem" utál..


-Vikiiii!-hallottam a dörömbölést és V hangját az  ajtó mögül,ami visszahozott a valós életbe
-Mi van?!-dühösen kicsaptam az ajtót,amire ő csak ott állt szótlanul kikerekedett szemekkel
-Mi van!?-ismételtem önmagam 
-Semmi csak..-nyelt egyet-Látom még nem végeztél-végig nézett rajtam és megfogta a derekam és magához húzott.


2015. április 7., kedd

17.rész,part II.

                                             
-Gyerekek!Azonnal  gyertek V rosszul van!-rontott be RapMon. 
-Mi történt?!
-Nem tudjuk..kiment a konyhába,bevenni egy fájdalomcsillapítót,mert fájt a feje és összeesett.-mesélte a történteket miközben lesiettünk.
V-t már vitték a mentősök...azt sem tudtam,mi van..csak álltam ott és próbáltam felfogni a eseményeket
 -Nyugi,nem lesz semmi baj..-mondta Jin
-Nem!-ellöktem magamtól  elhagytam a lakást,Jin követett..berohantam a liftben és megpróbáltam magamat nyugtatni,de nem volt haszna.Mire leértünk a mentő autó elindult a kórházhoz ...Elkezdtem futni..nem is tudtam hol van a kórház,de futottam és futottam...nagy nehezen utolértem..megkapta a vállát és visszarántott. Az érzelmek csak úgy kavarogtak bennem..a dühömet elnyomta az aggódás és elkezdtem sírni és megölelt..ami különös képen jól esett..
-Nyugodj meg!Nem lesz baja..remélem..-mondta szelíden 
-Sajnálom!-az én hibám volt ott kellett volna lennem vele,de az önzőségem,miatt most...
-Nem tehetsz róla..-simogatta a fejem..
-De igen..-motyogtam
-Ahjj,ne beszélj hülyeséget!-csattant fel-De inkább menjünk..a többiek már biztosan ott vannak.
-Jó.-válaszoltam...Jin-el elindult a jó úton én pedig csak követtem.Bementünk a kórházba és megkérdezte,hogy hova vitték V-t. Egy  nővérke segített nekünk és oda vezetett, megköszöntük és bementünk.A többiek ott ültek az agynál.Oda szaladtam,megpróbáltam visszatartani a könnyeimet,de ahogy ott feküdt..az mindent megváltoztatott és elszakadt a húr..sírtam,szinte már bömböltem,mint egy ovis.A többiek vigasztalgattak,de volt sok értelme.Nem sokára jött az orvos..
-Viktória?-felnéztem rá és megláttam egy régi ismerőst..letöröltem a könnyeim  és oda mentem megölelni.
-Dr. Chen..Mi baja van?-néztem aggódva rá,nem érdekel,hogy milyen rég nem láttam már..most V állapota sokkal fontosabb volt..
-Nem súlyos,csak egy kis méreg volt a szervezetében,de szerencsére csak kis mértékben volt,mert ha nagyobb mértékben jut a szervezetében akkor már nem tudunk rajta segíteni azonnal meghal.
-De hogy került bele..-nem tudtam befejezni a mondatot -Cobra...és van egy kis vágás a bal karján..annyi bővel elég volt,hogy bele kerülj.
-Fel fog épülni?-néztem aggódóan az ágyon fekvőre
-Persze,de az eltart egy darabig,még a szervezete befogadja és legyőzi a mérget.
-És ez meddig tart?-kérdezte Katt
-Azt nem tudni,lehet hogy pár óra,de lehet hogy pár napba is beletelik. 
-Pár nap?!Az lehetetlenség..9-re LA-ben kell lennünk!Nem lehet ezt a folyamatot valahogy esetleg felgyorsítani??-kérdezgette Kookie-
-Sajnálom,de nem..-mondta és távozott
-Na jó,honnan ismered az orvost és még is,hogyan fogjuk ezt megoldani?!-mutatott RapMon V-re-
-Dr.Chen-t régről ismerem,apukám munkatársa volt és az orvosom is..
-Apud is az volt..akkor..?
-Igen,de apa sebész volt nem orvos orvos..-mosolyogtam,mert nem tudtam magam kifejezni 
-Aha..
-Fiúk,nem szeretném ezt mondani,de haza kell menünk...
-Mert?
-Mert holnap koncert és fáradtok lesztek.
-De katt!-nyafogott Jimin.-Még csak 8 óra van..amúgy sem aludnánk még..akkor meg?
-Nincs kifogás!Igaza van!Főleg,hogy te nem is akarsz reggelente felkelni..-adta a parancsot a leader 
Még ők eszmecserét folytattak,hogy ki nem tud reggel felkelni időben..addig én azon gondolkoztam,hogy milyen koncertről van szó..Az elmélkedésből Katt kiáltása zavart fel.
-Elég legyen!Haza megyünk és mindenki elhúzz aludni!
-Most azt mondod,hogy hagyjuk itt V-t?!
-Majd én vigyázok rá..-mosolyogtam-és azonnal hívlak titeket,ha felébred.
-Azonnal!-mondta Rapi és eltűntek
Nem hittem,hogy ilyen könnyen beleegyeznek...Hmm..jobb ez így..senkinek sem kell a veszekedés,már mára.Itt maradtam egyedül..ahj..de utálom a kórházakat...mindegy most nem számít V a fontos!-gondolkodtam el egypár dolgon
Közelebb húztam az egyik széket az ágyhoz és lehuppantam rá.
-Ez az én hibám,ha nem reagálom annyira túl a Jin-es dolgot akkor nem vágtak volna meg és nem feküdnél itt..-gondolkodtam hangosan,mint egy hülye
-Viki..-nyöszörögte V amire felpattantam.
-Tessék!-ültem le az ágyra.
-Viki...
-Igen?!
-Én..-forgolódott.
-Mond..mit szeretnél?-mondtam kedvesen,nem mintha számítani,hisz úgysem hall engem..
-Én..sz..sz...szeret..szeretlek.-motyogta.
Lesokkolva ültem vissza a székre.Hogy mondhatta ezt,jó tudom,hogy nincs tudatánál,de akkor is..hogy fordul meg ilyen abban a hülye kis fejében?Most erre mit kéne mondnom?
A fejemet lehajtottam az ágyra..és a fáradság erősebb volt nálam,elnyomott.

Egy kórházban voltam....sehol nem volt senki.Elindultam a folyosón,mikor megláttam egy síró kislányt,oda mentem..
-Mi a baj?-nem válaszolt csak mordult egyet és elszaladt,én pedig utána,de szem elől vesztetem..tovább kerestem,de semmi..végül beértem egy folyosóra ami tele volt ajtóval,de mindegyik zárva volt csak egy nem...bementem,nem tehetem mást..a szobában nem nagyon volt valami is..Egy kopott ágy és avval szemben egy nagy tükör.Oda sétáltam és megigazítottam a hajam,mert bevallom őszintén olyan voltam,mint egy oroszlán..
-Így már jobb.-álltam elégedetten 
-Viki..-hallottam a hangot a hátam mögül,hátra fordultam,de senki nem volt ott...visszafordultam.
-Szia!-mondta az alak a tükörben és behúzott..
Sikítottam és felébredtem.

-Faszom,azt akarod,hogy megsüketüljek?!
-V!-öleltem meg
-Igen..de az ki?-erre a mondatra kikerekedtek a szemeim

2015. március 22., vasárnap

17.rész,part I

                                        ~Jin szemszöge~
Szegényke csak sírt,nem tudom,miért,de érzem,hogy az én hibám volt ez az esett.....
J-hope vigasztalgatta..én is megpróbáltam..ami csak szította a tüzet köztünk.Hál' istenek,hogy a fiúk hazajöttek és nem kellett elmondanom..amit J-hope amúgy is tud,ő az egyetlen aki tudja a titkom és az egyetlen aki nem mondja el senkinek,mert akkor a többiek utálnának,de nem is tudnék ellene semmit tenni,hisz nem az én hibám....
Még a fiúk beszélgettek Viki-vel,addig én elvonultam a konyhába és összedobtam valami egyszerűt,hogy ne haljunk éhen.Mikor kész lettem visszamentem hozzájuk..Viki V nyakába ugrott én meg kihúztam magam,mert tudtam,hogy pillanatokon belül és leszek a porondon.
Na igen beigazolódott a gyanúm,a fiúk nekem estek,de mielőtt kiolthatták volna az így is szerencsétlen életem Katt leállította őket...
-Fiúk!Elég!
-Mi van?!-kérdeztek vissza egyszerre,mint szoktunk
-Mi a vita tárgya,megint?
-Én.Hiba volt ide jönnöm..sajnálom!-csattant fel Viki,mielőtt valaki megszólalhatott volna
-Ez mi volt?-érdeklődött Katt
-Sok minden történt a próbák után...-szegeztem le fejem
-Srácok..elég a kertelésből ..mondjátok el..
-Ki kezdi?-kérdezte Rapi...senki sem szólalt meg-Hát jó akkor én...Na az van hogy Jin és Viki összevesztek és Viki elszaladt a parkban...V hívogatta,de nem vette fel,sötétedett így elmentünk megkeresni..azon kívül semmi nem volt..csak annyi,hogy Vikit majdnem megölte egy Vörös Herceges fószer.
-Micsoda?!-képedt el Katt-Jin,de miért veszekedtetek? 
-Elmondtam a véleményem róla...
-Jaj..te is tudod,hogy nem származik semmi jó abból,ha kinyilvánítod a véleményed...csak sírás..vagy düh.-mondta szelíden,érdekes azt hittem letépi a fejem,de nem.."lehetett volna eszed,hisz te vagy a legidősebb" vagy "hogy lehetsz ennyire felelőtlen?" gondoltam,ilyeneket fog mondani,de nem...valami nagyon jó történhetett,hogy ha egy ilyen eset miatt sem haragszik,hisz köztudott,hogy akkor mindegy,hogy mit csináltál,ha jó kedve van leszarja..nagyon ritkán van ilyen..túlságosan is..
-Milyen jó hírt kaptál már,hogy nem üvöltesz velünk,mint a fába szorult féreg?
-Ohh..semmi..csak az,hogy megyünk Los Angelesbe a K-Con-ra!
-Waoo!!
-Szuperrr!
-És mikor lesz?
-9-10-a.
-Basszus az mindjárt itt van..hisz 6.-a van...
-Akkor már 8-án repülünk is?
-Igen.
-Minden szuper,de mi lesz az előző témával?-horkant fel V
-Jin..felmegy és addig nem jön le míg meg nem beszélték a problémákat..oké vagy nem mentek addig sehova míg a K-con nem lesz!
-Hogy mi?!-kérdezték egyszerre a többiek felháborodottan
-Van más választásom?-tettem fel a költői kérdést -Nincs!-vágta rá egy kicsit indulatosabban
Felmentem,de megálltam az ajtó előtt és gondolkodtam,hogy mit is mondjak majd,de a kezem cselekedett és kopogott..
-Tűnj el!-hallottam a csodálatos "gyere csak be,szívesen látlak" hívást -Nem meg mondtam,hogy tűnj el,nem akarok beszélgetni?!-kiáltott rám,de nem érdekelt
-Mert szerinted én beszélni akarok veled?-csattantam fel
-Akkor meg-
-Felzavart..-vágtam közbe..tudtam,hogy ha hagyom beszélni akkor csak a veszekedés lesz megint 
-Miért?
-Azt mondta Katt,hogy addig nem mehetünk sehova,míg ki nem békülök veled.
-Hát akkor,nem mentek sehova egy darabig,mert én nem békülök ki veled,az biztos.
-Ahhjjj..-hanyadt vágódott.-Miért vagy ennyire makacs?
-Még jó,majdnem megöltek miattad,még jó,hogy nem békülök ki veled.
-Azért nem volt ennyire vészes,mert nem történt semmi.
-Hát..kösssz..
-Kérdezhetek valamit?
-Nem!-tudtam,hogy bármit is válaszolok akkor is megkérdezi.
-Miért jöttél ide,ha nem akartál?
-Régóta elakartam jönni Koreába..a szüleim rábeszéltek,hogy menjek és látogassam meg Katt-et..szinte már akaratoskodtak..-megszeppent..nem is gondoltam,hogy nem is akart jönni
-Miért nem mész vissza?-érdeklődtem
-Hiányzott Katt..és már csak ő van nekem..aki ténylegesen a rokonom..
-Aha..
-Miért haragszol rám?Mit csináltam,ami miatt utálsz?
-Azt-mondtam voltam el a dolot
-Gyerekek!Azonnal  gyertek V rosszul van!-rontott be RapMon....az ütő megállt bennünk..

-Mi történt?!-rohant oda Viki én is követtem a példáját
-Nem tudjuk..kiment a konyhába,bevenni egy fájdalomcsillapítót,mert fájt a feje és összeesett-mondta a történetet miközben lesiettünk 
V-t már vitték  a mentősök..Viki azt se tudta mi van csak állt könnybe lábadt szemekkel.
Megöletem,és érdekes nem lökött el magától...furcsa..
-Nyugi,nem lesz semmi baj..
-Nem!-ellökött magától és sietősen elhagyta a lakást,követtem..még szerencse hogy 2 lift van a szállodában,mert nem nagyon szerettem volna 13 emeletet lefutni..mire leértünk a mentő autó eltűnt...Elkezdtünk futni..nem is tudja hol van a kórház,de fut...nagy nehezen utolértem..elkaptam a vállát és visszarátotam. Láttam a szemében a düh és az aggódás keverékét.Elkezdett sírni és megölelt ...te jó ég mi történt vele? 
-Nyugodj meg!Nem lesz baja..remélem..
-Sajnálom!
-Nem tehetsz róla..-tényleg nem tehet róla,hogy V rosszul lett
-De igen..
-Ahjj,ne beszélj hülyeséget...De inkább menjünk..a többiek már biztosan ott vannak.
-Jó.-elindultunk a jót úton..hamarabb odaértünk,mint hittem.. Bementünk és megkérdeztük hova vitték V-t. A nővérke nagyon segítőkész volt és oda vezetett minket,megköszöntük és bementünk.A többiek ott ültek az agynál.Viki odarohant és elkezdett bömbölni..szegény lány.A többiek vigasztálgaták,de volt sok értelme.Pár perc múlva jött az orvos..
-Viktória?-a lány felnézett és oda ment megölelni..honnan ismeri az orvost?
-Dr. Chen..Mi baja van?
-Nem súlyos,csak egy kis méreg volt a szervezetében,de szerencsére csak kis mértékben volt,mert ha nagyobb mértékben jut a szervezetében akkor már nem tudunk rajta segíteni azonnal meghal.-Mi a szar hogy kerülhetett méreg a vérebe?-gondoltam magamban 
-Milyen méreg és mégis,hogy került a vérében?
-Cobra...és van egy kis vágás a bal karján..annyi bővel elég volt,hogy bele kerülj.

2015. február 16., hétfő

16.rész

                                   ~Jin szemszöge~

Véget ért a próba.Számom nem volt olyan meglepő,hogy én megyek a boltba..mint mindig.
Sajnálatos módon a drágaság is csatlakozott hozzá,pedig Namjoon is nagyon jól tudja,hogy nem szeretem,ha valaki velem jön..inkább vagyok magamban és a gondolataimmal.Na mindegy..sok esélyem úgyse lett volna,hisz ő a leader."Megvettük" a dolgokat és már jöttünk is haza.Kiértünk,nem is szeretem a csaj,nemhogy még én beszélgessek vele,így csendben mentem az úton,mikor megszólal és árassza a hülyeségét.Egy kis ideig tűrtem,de nem sikerült tovább elnyomnom a vágyat,hogy kiosszam,így hát megtettem..Be kell vallanom nem igazán tudtam,jutott el az agyamig,hogy mit is mondok,de mikor sírva elrohant rá jöttem...Nem mentem utána remél,hogy nemsokára vissza jön..de nem így lett,már ott jártam a szállodánál,mikor elgondolkoztam azon,hogyha valami történik vele akkor az az én hibán lesz-e? Gyorsan elhessegetem ezeket a gondolatokat és bementem...a liftben is csak azon gondolkoztam,hogy hogy fogom elmondani a fiúknak,főleg V-nek,hogy elvesztettem a csajt.Kiszálltam,végigmentem a folyosónkon.Mikor benyitottam:
-Nah,végre,hogy itthon vagy!
-Mi tartott ilyen sokáig?!
-Ahjj,mindjárt éhen halok!-jöttek az "isten hozott Jin,köszönjük,hogy szokás szerint hoztál kaját nekünk,hogy ne haljunk éhen" köszöntések
-Hol van Viki?-kérdezte kikerekedett szemekkel V,én kerültem a szemkontaktust,így bementem a konyhába és elkezdtem pakolni.
-Tényleg,hol a csaj?-folytatta Namjoon,mire én csak pakoltam továbbra is.
-Hé,te süket vagy?!
-Jah,igazán mondhatnál már valamit...
-Összevesztünk és elszaladt..-válaszoltam a leghalkabban.
-Összevesztettek?Még is min?
-Ahjj..be nem állt a szája és meg leoltottam,és elmondtam a véleményem róla,meg,hogy nem kedvelem,erre ő felkapta a vizet és elszaladt...-sosem éreztem még magam ennyire hanyagnak,nem kellett volna..olyan hülye vagyok.-gondoltam magamban.
-Istenem,hogy lehetsz ennyire egy balfasz Jin?!-akadt ki Hope.
-Suga meg Kookie se szereti,de akkor sem vágják a fejéhez,bazdmeg!-folytatta Jimin,V meg meg sem tudott szólalni csak ült a kanapén.
-Na jó,mindenki nyugodjon meg!Nincs semmi baj!
-Még is,hogy?-nézet fel V,sosem láttam még úgy nézni,mint ha megakarna ölni,mindenkit.
-Hívjuk fel!-adta az ötletet Jungkook.
-Kinek van meg a száma?
-Basszus!
-Nekem!-mondta V
-Még is honnan van meg?
-Kiírtam a telefonjából,mikor nem volt nála.
-Rafinált!
-Hívd!-kiáltotta Jimin.
Felhívta,de nem vette fel,na jó most lesz végem! Legalább egy jó órán át csak hívogatta,de semmi.Ez idő alatt bealkonyodott.
-Faszom!-csapta földhöz a telefonját.
-Nyugi,megkeressük!-adta oda V-nek Rapi a dzsekijét és a többieknek is..
-Én is mehetek?-tettem fel halkan ezt a kérdést,mindenki V-re nézett..
-Gyere..-nyögte ki egy ilyen megöllek itt helyben hangon,elég ijesztő volt
-Én is felkaptam magamra valamit és elindultunk.Végig jártuk parkot és környékét,de nem sok sikerrel jártunk,egyre jobban hibáztattam magam.Kerestük és kerestük,szinte bejártuk negyed Seoul-t.
-Hé!Hallottátok!?-állít meg minket V.
-Mit is?-csend lett.
-Ez Viki lesz!-hallottunk meg mi is a segélykiáltást.
-Gyertek!-futni kezdtek.
-Várjatok!-kiáltottam utánuk.
-Mi van?!
-Ez a Vörös Herceg területe..és tudjátok mi történik ha valaki erre felé téved..nem hogy mi is úgy járjunk,mint..Lia..-elszomorodtam a végére.
-Igaz..pont itt történt..ebben a sikátorban..-szomorodott el Suga is.
-Akkor itt van egy mellék út ami a sikátor mögé vezet.
-Tényleg?!
-V te menj arra,mi meg megpróbáljuk elterelni a figyelmét míg te átmászol a falon.-mondta Rapi.
-Oké!-és befutott a kis közön.
-Gyertek!-intett Suga.
-Most mi lesz?-álltunk tétlenül a sarkon
-Valamelyikünk bemegy és eltereli a figyelmét..
-Vállalom!-mondtam,hisz nem tehetem mást miattam történt ez..és akár mennyire is utálom nem hagyhatom meghalni..
Bementem és meg álltam,annyira voltam tőlük,hogy hallottam mit mond neki az az ember.
Oda kiáltottam,amire felfigyelt.
-Na és azt hogy fogod elérni,hogy ne öljelek meg téged is?!-kaptam a választ.
-Ó..én sehogy,de mi igen!-a többiekre néztem akik mellém álltak.
-Fiúk!-szaladt volna hozzánk,de a támadója elkapta és egy kést szorított a nyakához.
-Ha egy lépessel is közelebb jöttök megölöm a csajt!
Rapi hátul állt így küldött V-nek egy üzenetet,hogy mehet,amit látszólag megkapott,hisz már a falon állt,s leugrott...hm..jó halk lehetett,hogy nem vette észre.
Kicsavarta a kezét,még Viki hozzánk szaladt.Amíg a többiek ellátták a baját,amiből ismét balhé lesz,mint anno Lia miatt...Én és J-hope haza vonszoltuk Vikit.

2015. január 24., szombat

15.rész

                                        ~Viktória szemszöge~

Megpróbáltam elfutni,de elgáncsolt így a földre estem..letérdelt mellém és maga felé fordított,hogy lássam az arcát..Nem nézem 30 évesnél többnek.Lefogta a karjaim.. Megpróbáltam küzdeni,ami sikerült is..egy erőteljes rúgással lerúgtam magamról és gyorsan felpattantam a földről és futottam,amerre csak tudtam..leginkább a most már ijesztővé vált parkból.Nagy nehezen végre kiértem egy útra..Mikor befele futottam,nem tűnt ilyen hosszúnak..-gondoltam. Az úton épp nem volt senki,kihalt volt,ahhoz képest,hogy egy fő út.
Tovább futottam,közben hátra-hátra pillantottam,nem-e követ,de pechemre igen.Megpróbáltam lerázni,így kerülőutat kerestem,remélve,hogy nem tévedek el.Lekanyarodtam egy kis közön futottam át,bekanyarodtam,pont egy sikátorba... Visszaakartam menni,de az üldözőm ott állt utamat állva és felém közeledett.Kétségbe estem,nem tudtam,mit fog tenni velem,de mikor előrántott egy kést,rájöttem...
Segítségért kiabáltam,de nem láttam értelmét...Ott állt előttem..megsimította a késsel az arcom. Nem tudtam megszólalni az óriás gombóctól a torkomban.Láttam rajta,hogy tetszik neki a helyzet...gusztustalan ez a férfi,főleg avval a perverz mosollyal az arcán.
-Ha jó kislány leszel,akkor...talán életben,hagylak.-súgta a fülembe kihangsúlyozta a "talán" szót,ami csak azt jelenti "nincs esélyed,hogy túléld" .
-Mit akar tőlem?-nyögtem ki.
-Téged!-kirázott a hideg.
-Azt majd meglátjuk!-halottam egy hangot egy férfitól kicsit messzebb.
-Na és azt,hogy fogod elérni,hogy ne halj meg,te is..-fordult a fiú irányába.
-Ó..én sehogy..de mi igen..-állt még vagy 5 fiú mellé.
-Fiúk!-kiáltottam el magam,mikor leesett,hogy ők azok.
Elakartam futni,de elkapott és a nyakhoz szorította a kést.
-Ha egy lépéssel is közelebb jöttök a csajnak vége!
-Arra kíváncsi vagyok!-hallottam V hangját a fal felő.l
A férfi meglepődésében elengedett és V kicsavarta a kezéből a kést...oda futottam a többiekhez. 
-Jól vagy?-kérdezte RapMon.
-Igen.
-Srácok vigyétek haza,mi elintézzük ezt a szemetet!-mondta Jin-nek és J-hope-nak
Hope ide adta a dzsekijét,hogy ne fázzak...nem akartam elmenni onnan,de a fiúk erősebek,így haza ráncigáltak. A sírás kerülgetett,de mire beértünk a lakosztályba eleredtek a könnyeim.
-Jaj,nyugi Viki nem lesz semmi baj..ügyesek ők megoldják.-vigasztalt Hope,átölelt ami egy kicsit segített lenyugodni.
-Tanultak verekedni..nem lesz bajuk!-mondta Jin.
-Még,hogy nem lesz baj!Hogy mondhatsz ilyet,ha te nem lennél akkor most nem lettem volna ilyen helyzetben és nem kellet volna megmenteni!
-Nem én tehetek róla,hogy nagy a szád!
-De nem is én kezdtem,hanem te!
-Egy faszt én!
-Jin fejezd be!
-De hisz ez a kis kurva csinálja a balhét!-mutatott rám.
-Nem én tehetek róla,hogy utálsz..
-Nem is tudod mennyire..-dünnyögte. 
-Még is mi bajod van velem?
-Csak az.-megérkeztek a többiek.
-V!-ugrotta a nyakába.-Jól vagy?-majd kijavítottam.-Vagytok?
-Igen!Nem esett bajunk..-mondta Jimin.
-Nem úgy mint annak a fasznak!-folytatta Suga.
-Megöltétek?
-De hogy..csak elláttuk a baját..
-Akkor jó..
-Jin te egy akkora egy nyomorék vagy!!-esett neki V.
-Te akkora egy ááá-estek neki,amitől egy picit rosszul éreztem magam.
-Fiúk!Elég!-kiáltott rájuk Katt.
-Mi van?-kérdezték egyszerre.
-Mi a vita tárgya,már megint?
-Én!-vágtam rá,még mielőtt megszólalhattak volna-Hiba volt ide jönnöm..sajnálom..-felszaladtam a szobába,becsaptam az ajtót és elkezdtem bömbölni,mint egy óvodás.
Oda támolyogtam az ágyhoz és belezuhantam.A számhoz szorítottam a párnám,hogy tompítsam a sírásom.
Mikor már nem akartam megfullasztani magam a párnában,valaki kopogott.
-Tűnj el!-erre benyit.-Nem meg mondtam,hogy tűnj el,nem akarok beszélgetni?!
-Mert szerinted én beszélni akarok veled?-jött a válasz Jin-től.
-Akkor meg-
-Felzavart..-vágott közbe.
-Miért?
-Azt mondta Katt,hogy addig nem mehetünk sehova,míg ki nem békülök veled.
-Hát akkor,nem mentek sehova egy darabig,mert én nem békülök ki veled,az biztos.
-Ahhjjj..-hanyat vágódott.-Miért vagy ennyire makacs?
-Még jó,majdnem megöltek miattad,még jó,hogy nem békülök ki veled.
-Azért nem volt ennyire vészes,mert nem történt semmi.
-Hát..kösssz..
-Kérdezhetek valamit?
-Nem!-tudtam,hogy bármit is válaszolok akkor is megkérdezi.
-Miért jöttél ide,ha nem akartál?
-Régóta elakartam jönni Koreába..a szüleim rábeszéltek,hoy menjek és látogassam meg Katt-et..szinte már akaratoskodtak..
-Miért nem mész vissza?
-Hiányzott Katt..és már csak ő van nekem..aki ténylegesen a rokonom..
-Aha..
-Miért haragszol rám?Mit csináltam,ami miatt utálsz?
-Azt-
-Gyerekek!Azonnal  gyertek V rosszul van!-rontott be RapMon.