2014. szeptember 14., vasárnap

6.rész

                                                        ~Jimin szemszöge~

Mint minden szabadnapunkon NEM csinálunk semmit.Most is így történt,nézzük a tévét mikor valaki kopog.Mivel senki nem volt hajlandó felállni szokás szerint a kis maknae-t basztattuk,hogy nézze meg ki az? Aztán oda küldtem Suga-t is,aki látszólag jobban bánit az emberekkel,hisz be imitált egy vad idegent a házunkba.Amint megláttam e gyönyörű lányt odamentem köszönni.
-Szia cica,mi szél hozott ide?-vagy nem koreaiul vagy csak meglepődött,hogy ilyen helyes vagyok-elmélkedtem magamban 
Szegénykém azt se tudja hova keveredett.
-Ki az?-kérdezte üvöltve J-hope
-Egy csaj!-üvöltöttem vissza,aki egy másodperc alatt ott termett mellettem.
-Szia,a nevem J-hope.
-Szia....én Katt-t keresem,de azt hiszem rossz helyen járok...szóval én megyek is....-megfordult,hogy ott hagyjon minket,de ekkor meglátta a lépcsőn álló managerünket és V-t.
-Viktória?!-ó hát szóval így hívják,de gyönyörű név....
-Növérkém!-szaladt oda hozzá
-Növérkém?-hogy lehet egy ilyen kaliberű csaj Katt húga,hisz még csak nem is hasonlítanak.....lesokkoltam...annyira,hogy nem is hallottam miről veszekednek,majd csak annyit vettem észre,hogy Viki úgy követi V-t,mint egy palotapincsi.
Annyira aranyos ez a lány.....várjunk csak..miért gondolok én ilyenekre?Az nem lehet,hogy beleszerettem első látásra,hisz nem is ismerem.......á ez hülyeség.-győzködtem magam
Eszmecserémet RapMo csodálatos ötlete törte meg..
-Fogadjunk,hogy nem fogja kibírni...
-Az biztos...-remélem,így lesz
-Fogadjunk?
-Fogadjunk.-adta a kezet Kookie
-Aki veszít az csinál mindent a többiek helyett 1 hétig.-adta a feltételt Suga.
-Rendben.-csapott bele RapMo
-Úgy is kifogja..-motyogta Kookie
-De nem szabad megtudnia se V-nek se a csajnak.-adtam a tanácsot
-Mit nem szabad megtudnia a csajnak?-ez is pont ilyenkor jön
-Azt eszeltük ki,hogy nem fogjuk engedni neki,hogy rá jöjjön,hogy mi vagyunk a BTS...-ennél jobbat nem tudtam volna kitalálni?
-Ilyen hülyeséget is rég hallottam...és elárulnátok,hogy hogyan akarjátok ezt véghez vinni?
-Azt még nem tudjuk...és nem hülyeség..gondolom te se akarod,hogy sztár ként tekintsen rád?
-Nem..de..na jó benne vagyok..-adta be a a derekát és elkezdte azt az idétlenül aranyos mosolyát vagy vicsorgását amitől a lányok többsége elalél.



~V szemszöge~

Ott hagytam Viktóriát aludni és vissza mentem a többiekhez akik kitalálták e csodálatos ötletet,hogy nem szabad megtudnia Vikinek a kilétünket.Hogy hogy fogjuk ezt elérni,nem tudom.A  délután többi részében semmi más érdekes nem volt csak annyi,hogy szétuntuk a fejünket.Így gondoltam  egyet olyan 10 fele,hogy megyek aludni.
-Csá,srácok-felálltam nagy nehezen a kanapéról-elmentem aludni.-elindultam a lépcső felé
-Oké,de aztán nem tenni semmi rosszat..-miért kell rögtön ilyet feltételezni rólam?
-Nem áll szándékomban ráugrani,ha erre célzol?-elbambultam
-Jah,persze,még hogy nem....hiszem már most a lányról fantáziálsz..-ezt most sértésnek vettem
-Jaj,ugyan már ismerhetnéd V-t..ő nem fantáziál hanem cselekszik..és ráugrik Viktóriára.-elkezdtek röhögni ami kicsit rosszul esett..nem is vagyok ilyen..
-Forduljatok fel!-és felrohantam a lépcsőn
-Jól van V,tudod,hogy csak szívjuk a véred...-kiáltott utánam Jin
-Leszarom!-adtam egyszerű és dühös választ
Miért érint ennyire rosszul ez a dolog,hisz semmit nem szoktam magamra venni...fúú,de felbaszták az agyam...-ennek hatására berontottam a szobába elfeledkezve arról,hogy ott alszik valaki.


2014. szeptember 6., szombat

5.rész

                                                
~Viktória szemszöge~ˇ

-Nővérkéd?-kérdezték vissza kórusban
-Igen Katt a nővérem-rá néztem-aki nem említette,hogy 7 fiúval él együtt.
-Bocsi,de nem tudtam,hogy hogy mondjam el hisz nem is ismerlek annyira és nem tudtam,hogy akkor is ide jöttél volna ha ezt megtudod.
-Mi? Szerinted pár buzis beállítottságú fiú az utamba állhat,ha rólad van szó?-enyhen felhúztam magam a hülyeségén 
-Nyugi van csajszi!-fogta meg a vállat a szőkeség
-NE ÉRJ HOZZÁM!-förmedtem rá aztán megbántam..hisz nem ők tehetnek róla,hogy Katt felhúzott agyilag teljesen
-Jó van na..hátrált
-Ahj...minek kellet idehívni ezt az idegbeteget?-kérdezte a 'legkisebb'
-Jól van..na!-be durciztam és leültem a bőröndömre
-Amúgy is hol fog aludni? Hisz mindenkinek van szobatársa...csak V-nek nincs..-mindenki elkezdett amolyan perverzen mosolyogni
-Nem,nem nem!-tiltakozott
-Hát pedig kénytelen leszel,mert mindenkinek meg van már a szobatársa csak neked nem....-jelentette ki nővérem
-Nem és nem...és ha nem lenne világos ..NEM! Amúgy se akarna velem aludni senki...-elhalkult
-Méé ne?-kérdeztem rá
-.....-pislogott avval a nyönyörű fekete szemeivel
-Figyi...nem mintha te lennél "almaim pasija"-mutattam az idézőjelet-még csak nem is vagy az esetem....de 22 óra repülő út után akárhol képes lennék elaludni....-adtam a választ
-Jó,akkor ez el van döntve Viki veled alszik és tunk-tum.

 -Jól van..meg se szólalok!-felém fordult-Gyere megmutatom a 'szobánkat'.-megfogta a bőröndömet és elindult fel a lépcsőn majd végig a folyosó szerűségen.





-Itt is vagyunk!-megállt a legutolsó  ajtónál,kinyitotta nekem az ajtót.
Belépve láttam csap,hogy milyen nagy is a szoba.
-Wá,de nagy!mentem beljebb-de hol van az én ágyam?
-Se hol!-le dőlt az ágyra
-Csak nem azt mondod.....
-De igen.
-Veled kell aludnom?
-Jaja.
-Ne már!-toporzékoltam
-Szerinted én miért elleneztem?
-Már értem..-ledőltem és is V mellé
-Amúgy a nevem Kim Tae Hyung,de csak V az új szobatársad.-nyújtotta felém a kezét
-Viktória Elizabeth Best..szobatárs.-belecsaptam
-Szép név.
-Kösz.Mindenki ezt mondja.
Mivel elég fáradt voltam ezért elmentem 
fürödni és át öltöztem pizsibe.
Oda tántorogtam az ágyhoz és szó szerint beledőltem.
-Remélem estem nem fogsz rám ugrani..
-Ezt inkább én kérdezhetném,hisz én vagyok a lány..
-Csak figyelmeztetlek!
-Oké,nem teszem-vigyorogtam-de te se.
-Nem áll szándékomban.-vigyorgott-ha ilyen jó fej maradsz akkor jól ki fogunk jönni.
-Nem ismersz még engem...
-Most félnem kéne?
-Lehet.
-Megyek,mert a fiúknak még a végen hiányozni fogok.
-Nem hiszem.-kiöltöttem a nyelvem
-Ki tudja milyen perverz gondolataik támadtak..-elgondolkozott
-Na jó menny!
-Jó éjt!-és kiment a szobából
Rögtön elnyomott az álom.

2014. augusztus 28., csütörtök

4.rész

    ~Viktória szemszöge~

-A gép röpke 8 és fél óra múlva megérkezik Seoul-ba addig is kérem élvezzék a repülést.
-Nyaahh...de jó már csak 8 óra,éljen..
-Ó,de kár pedig annyira élvezem a társaságod.
-Hát..őőő...izé..erre most mit lehet mondani?-zavarba jöttem
-Csak azt ígérd meg,hogy fogunk még találkozni..-nyújtotta oda a kisujját 
-Rendben!-nagy mosollyal kísérve akasztottam a kisujjam az övébe amitől elkezdtünk röhögni.Olyan volt mintha 5 évesek lennénk,de nem baj...mert néha tényleg 5 évesnek érzem magam.

Röpke 8 és fél óra múlva.....

-Utasaink!Köszönjük,hogy velünk utaztak és reméljük legközelebb is minket választanak.
-Jaj,de jó!-nyújtózkodtam,majd felálltunk.
Leszálltunk visszakaptuk a csomagjainkat.
Nagyon cuki lehettem a kis cuki pink bőröndömmel.
A csarnokban elővettem a telóm és elkezdtem visszakeresni,hogy vajon hova kell mennem.
-Történetesen mit is keresel?-megugrottam az ijedségtől
-Jaj észre se vettem,hogy itt vagy...amúgy a gps-em be krepált és most nem tudom,hogy fogok eltalálni a JW Marriott Hotel-ba.
-Én is arra megyek,elkísérhetlek?
-Tényleg,azt nagyon megköszönném.
-Jó csak felhívom a sofőrt..
Így is tett pár perc múlva a reptér előtt egy hatalmas limuzin állt amitől egy icipicit lehidaltam.
-Na végre,hogy itt vagy..-beszállt-ne jössz?
-Ja...de..-eszméltem fel és beszálltam.
-Amúgy azt még nem is kérdeztem,hogy te minek jöttél Seoul-ba?
-A nővéremet jöttem meglátogatni aki manager egy cégnél.
-Aha és hol?
-Nem tudom ez benne az érdekes.
-Szóval tök egyedül jöttél a világ másik részére meglátogatni a nővéred aki annyit nem árult el,hogy hol dolgozik..
-Pontosan.-bólogattam
-Az szép..
-Jah..
Kb. negyedóra múlva megérkeztünk a szállodához.Bekísért a hallba.
-Na akkor én megyek vigyázz magadra..-nyomott egy puszit a homlokomra és megölelt.
Ahhoz képest,hogy kevesebb egy napja ismerem nagyon közvetlen pont mint én.
-Szia!-elköszöntem és beszálltam a liftbe ahol a rádióból egy nagyon klassz koreai fiú banda egyik száma szólt.Nagyon megtetszett,de nem volt időm végig hallgatni,hisz csak a 13 emeletre mentem.Kiszálltam és újra elővettem a telefonba elmentett címet.A sok ajtó közül megkerestem a 49.-et.Bekopogtattam és egy nagyon cuki fiú nyitott ajtót aki szerintem nálam is fiatalabb lehet.
-Szia..öö...én Katt Best-t keresem..
-Szia!-jött oda egy vörös hajú fiú.Ó,de jó többen is vannak...
-Mit ácsorogsz ott,gyere be!-imitált beljebb a vörös amit elfogattam.
Csak beljebb láttam,hogy többen is vannak pontosan 5-en..ja nem 6-an vettem észre a konyha szerűségből kilépő hidrogén szőke hajú srácot aki látszólag meglepődött,mert kiköpte a szájában lévő folyadék szerűséget.
-Szia cica,mi szél hozott?-ugrott mellém egy valamivel világosabb hajú fiú.
Megnéztem a telefonon a címet és nem,nem tévedtem el jó helyen járok...lehet,hogy elköltözött?-fordultak meg ezek a gondolatok a fejemben
-Ööö.....-meg se tudtam szólalni nem is tudtam mit kellene ilyen helyzetekben mondani.
-Ki az?-üvöltött a kanapén felrengő csávó.
-Egy csaj!-üvöltötte vissza neki az engem "le cicázó" srác.Ennek se kellet több,mert erre a mondatra felpattant és oda spintelt hozzánk.
-Szia a nevem J-hope..-na végre valaki aki volt hajlandó elárulni a nevét
-Szia..én Katt-t keresem,de azthiszem rossz helyen járok...szóval inkább megyek is.-fordultam meg,hogy elhúzzam a csíkot,de ekkor megláttam nővérkémet és a mellette álló nagyon helyes narancsos hajú srácot.
-Viktória?!-kerekedtek ki a szemei szerintem azt hitte,hogy csak holnap jövök
-Nővérkém!-szaladtam oda hozzá miután átküzdtem magam a fiú özönön
Megöleltem.
-Nővérkéd?-kérdezték vissza kórusban

2014. augusztus 26., kedd

3.rész

  Eközben a BTS házban.......

~V szemszöge~

Lesétálok a lépcsőn a konyhához valamit enni,de valami szúrta a szemem...Junkook,telefon már megint.Oda sétáltam hozzá.
-Mit csinálsz?
-Twitter...miért?
-Semmi....-úgy tettem mint ha vissza mennék oda ahonnan jöttem,de nem,kikaptam a kezéből a telefont és elrohantam ő természetesen üldözőbe vett engem..
-Add vissza!!-kerget a nappaliból a konyhába majd vissza..
-Nem adom így is sokat van nálad...elromlik az a csepp eszed is ami van...
-Akkor is ad vissza!-kap a kezem felé,de gyorsabb vagyok nála és kikerültem így ő elesett,de nem volt sokáig a földön.Felpattant és ismét üldözőbe vett.Fel akartam futni a lépcsőn,de valaki utamat állta..
-V!-kaptam a fejem a menedzserünkre Katt-re
Katt nézése:

-T-tessék?!-nagyot nyeltem,néha nagyon ijesztőn tud nézni mint most is.
-Ad neki vissza.-hangja tekintélyt parancsolt neki.
-V,úú..most bajban vagy!-szólt a kanapéról Jin
-Ad neki vissza.-ismételte magát
-Nem,mert nem akarom,hogy ezen az egy szabad napunkon is a buzi telójával foglalkozzon...
-Ott a pont V.-helyesel Jin
-Pont ez az...szabad napja van mint nektek..a nektekről jut eszembe hol vannak a többiek?
-Suga,Jimin és Hope elmentek a boltba.
-Miért nem szóltatok?
-Mert mindig olyan keményen dolgozol és nem akartak felébreszteni és "olyan cukin alszol" címszóval együtt...-mondta a konyhából kilépő RapMo
-Annyira szeretlek titeket ti hülyék..-elérzékenyült
Itt a pillanat,hogy elszökjek már indultam volna meg ,de Katt megkapta a kezemet amiben a telefon volt..
-Azt hitted elfelejtettem?-kivette a kezemből az említett tárgyat
-Tessék Kookie..-oda adta neki és homlokon puszilta a kis maknae-t
-K-köszönöm..-elpirult
Annyira nyálas...
-Ez a dolgom,hogy megoldjam a problémáitokat és intézzem a dolgaitokat.
-Megjöttünk!-ordított Jimin az ajtóból
-Hurrá!-pattant fel a kanapéról
-Mik ezek a szatyrok?-érdeklődött Katt
-Boltban is voltunk,mert Jin megkért minket..
-Vigyétek a konyhába összedobok valamit...
-Éljen,mert ha csipkerózsikán múlna éhen halnánk..-nem tudom miért mondta
-V!-vágott tarkón RapMo-Hogy mondhatsz ilyet?
-Semmi baj...haragszik rám...nem veszem magamra.Majd ha lenyugodtál akkor szeretnék veled négy szemközt beszélni.
-Jó akkor várhatsz jó pár évet....-nem haragszom rá,de na ha ő azt hiszi akkor nem fogom meggyőzni az ellenkezőjéről
-V,azonnal takarodj fel Katt-hez!!-üvöltött rám Suga
-Mi a fasz bajod-
-Kuss és tünjél felfele..mielőtt felképelek!
-Miért ilyen fasz ma mindenki?-mormogtam felfelé a lépcsőn
Be se értem az ajtón a "tanácstermünkbe"Katt azonnal letámadott.
-Mi bajod van ma?Mér kell mindenkibe belekötni,ha?
-Semmi..-tereltem a szót és kiléptem az ajtón,de vissza rántott az ajtót pedig kulcsra zárta a kulcsot pedig a melltartójába rakta el,mondjuk ott biztos,hogy biztonságban van
-Nem mész sehová,addig még el nem mondod ,hogy mi bajod van...
-Semmi...-leültem az ágyra-amúgy is mit érdekel az téged?-hátradőltem
-Mert esetleg a menedzsered vagyok és nem csak nekem okozol evvel problémát,hanem magadnak is,hisz mióta ilyen vagy sokkal nehezebb téged kontrolálni.
-Nem tudom...-kezemet a szemem elé rakta,hogy a nap sugarai ne bántsák-sohasem éreztem még ilyet..-vallottam be 
-Honvágy?
-Nem az más.-felültem és a padlót bámultam-olyan mintha valaki hiányozna az életemből...-rá néztem-fogalmad sincs,hogy miről beszélek,igaz?
-Ki hiányzik?-leült mellém
-Szerinted,ha tudnám akkor is ilyen lennék?-förmedtem rá
-Semmi baj,majd megoldjuk..-rám mosolygott
-Rendbe.-megölelt-köszi,hogy számíthatok rád..-szorítottam az ölelésen,mert eszembe jutott anyukám,hiszem ha valami bajom volt mindig vele beszéltem meg.
-Öö...-elvált tőlem
-Mi van?-néztem kérdően rá
-S-semmi...csak nem tudom,hogy adagoljam be nektek,hogy a húgom idejön...
-Mi?-felpattantam-és erről még csak most szólsz?
-Igen,mert nem tudtam,hogy mondja el..
-Na és mikor jön?-érdeklődtem
-Ma....-kikerekedtek a szemeim,hogy tudott egy ilyen fontos dolgot eltitkolni előlünk?
-Máris megyek és elmondom a többieknek...-megindultam,de megkapta a kezem és vissza húzott
-Ne,ne,ne azt akarom,hogy meglepetés legyen nekik..
-Oké,megőrzöm...
Visszamentünk a többiekhez akik az ajtóban álltak egy nagyon szép lánnyal együtt.






2014. augusztus 24., vasárnap

2.rész

                          ~Viktória szemszöge~
Yoyo:

-Hé,jól van!?-rázott fel az álmomból a mellettem ülő nagyon aranyos fiú.
-Igen....csak rémálmom volt....
-Így már értem a magadban beszélést....-zavarba jöttem
-Na aggódj nem foglak faggatni.-rá mosolyogtam-amúgy a nevem Yoyo.
-Az enyém Viktória.-kezet nyújtottam 
-Szép név.-elfogatta 
-Köszi!-mosolyodtam-és kihez utazol Seoul-ba?
-Az apámhoz....haza hívott,de minek...pedig olyan jól elvoltam New York-ban.
-Akkor,miért LA-ben szálltál fel?-vontam fel az egyik szemöldököm
-Volt egy kis dolgom az egyik barátnőmmel.
-Aha egy kis dolgom....-perverz mosoly
-Jaj,nem-nem....az esküvőjükre jöttem.
-Jaj,de cukik...-mutatott képet a telóján-mióta ismered a csajt?
-Hmm....ja egy suliba jártunk mind a hárman...
-Akkor ez olyan tini románcból alakult ki?
-Jaja....anyámnak köszönhető,hogy megismertem Gigit.
-.....
-Ő volt a bébicsőszöm....-szégyellte magát
-Hány éves voltál?
-9. szülinapomat tartottuk az nap mikor balesettett szenvedett és meghalt.
-S-sajnálom....
-Én,nem.-hangja határozott volt
-De miért?
-Sosem volt itthon,mindig csak utazott úgy mint az apám.
-Miért,haragszol rá,hisz csak miattad tette.
-Nem értem...-felvonta egyik szemöldökét,mire én elmosolyodtam
-Hisz csak azért nem volt veled sose,mert dolgozott,hogy neked ne keljen semmiben hiányt szenvedned.
Bárcsak ilyen szerencsés lehettem volna....
-Miért jó az,hogy soha nemvolt velem szinte nem is ismertem....
-Neked legalább volt anyád és apád....-könnybe lábadt a szemem
-Ne haragudj...sajnálom.
-Nem kell nem tettél semmi rosszat...-letöröltem a könnyeim
-H-hogy történt?-kérdését alig hallottam
-Az apám orvos volt anyukám pedig az asszisztense volt.....valamilyen konferencia szerűségről jöttek haza felé mikor óriás vihar volt és az autó irányíthatatlanná vált és belezuhantak a szakadékba.....az óta utálom a viharokat....-kifelé néztem az ablakon
-Bocsásd meg,hogy felhoztam...-bűnbánóan lehajtotta a fejét
-Semmi baj...végre tudok  beszélni róla sírás nélkül...-elmosolyodtam
-Akkor jó!-vigyorgott
Melegséggel töltött el a mosolya...nem hittem volna,hogy egy vad idegennel ilyen jól el lehet beszélgetni is.Még nagyon sok témát felhoztunk amiből kiderült,hogy sok közös van bennünk.
Kedvenc színe a kék,szereti a kosárlabdát és  korcsolyázni is tud és van egy Puncs nevű Rottweiler.
Beszélgetésünket a stewardess zavarta meg:
-A gép röpke 8 és fél óra múlva megérkezik Seoul-ba addig is kérem,hogy élvezzék a repülést.


Eközben a BTS házba........




2014. augusztus 20., szerda

1.rész

                                                           ~Viktória szemszöge~

-Viki!Viki!Kelj már fel!Lekésed a repülőt...-erre a mondatra kipattantak a szemeim és felültem amennyire csak tudtam a rajtam ülő szobatársamtól.


Emy
-Hány óra van?
-11 lesz 5 perc múlva.
-Te jó ég!Lekésem a repülőt!-pattantam ki az ágyból rajtam ülő barátnőmet lelökve rólam.
-Ezt mondtam...-dünnyögött  
Gyorsan össze pakoltam a ruháim és a cipőim.Na jó mindent csak belehánytam a bőröndbe.
-Indulhatunk?
-Egy pill...-felkaptam a táskám és elindultam felé.-Teló,pénztárca,fülhallgató,útlevél,jegy.-mormoltam.-Most már igen....-vigyorogtam rá
Mivel a lakásunktól nagyon messze van a reptér ezért hamarabb indultunk,de még így is majd egy órát utaztunk még kocsival is.
-Megérkeztünk-állította le a motort 
-Jaj,de jó már a-annyira unatkoztam.
-Na,de siess lekésed...-ki szállt.
-Várj meg!
Emy sosem volt az a kemény lány mint amit mutat mindenki felé.Igazából nagyon aranyos,felelősség teljes és gondoskodó.
Beértünk a csarnokba:
-Kérjük utasainkat,hogy a pontban 12:30-kor induló Seoul-i  járatra kezdjék el a beszállást.
-Itt az idő!-könnybe lábadt a szemünk
-Annyira fogsz hiányozni!-megölelt
-Majd videó chatelünk...-váltam el tőle 
-Rendben!
-Szia!!-integettem és elindultam a csekkoló kapu felé.
-Vigyázz magadra!-hallottam a távolból a jó tanácsát.
Lecsekkoltam a jegyem és beszálltam.
Sosem gondoltam volna,hogy ennyi év után "haza" megyek Koreába.Alig várom,hogy végre láthassam a nővéremet.Utoljára 9 éves koromban láttam őt mikor Yoi miatt elszöktem 
LA-be.Ennyi év után még mindig fáj az emléke.A nagy ábrándozásban valahogy elaludtam.

-Yoi,kérlek ne tedd ezt.Nem ő volt hanem én cs-csak azért mondta,hogy engem védjen.
-Ezt,hogy érted?-elengedte Angel-t.
-Én tettem tönkre a gitárod...-lehajtottam a fejem
-Miért?Miért törted össze?-közeledett felém.
-S-sajnálom,nem direkt volt,csak egy-
-Pedig bíztam benned,hogy teheted?-lendült a keze
-Nee..-üvöltött rá Angel,de késő volt.
Az ütéstől a földre estem.Csak akkor vette észre,hogy mit tett mikor a könnyeim az arcomon patakokban folytak.
S-sajnálom...én...nem akartam...-guggolt le hozzám,hogy segíteni próbáljon,de nem hagytam.
-Ne érj hozzám.-elhúzódtam
-De....de...-dadogott.
-Ennyi volt Yoi.....örökre megutált...örökre elveszítetted...tesó.-Yoi vállára rakta a kezét.
Yoi elszaladt Angel pedig felsegített....
-Ne aggódj,soha többé nem engedem,hogy bántson......nem engedem többet,hogy hozzád érjen.....-magához ölelt.
-Ígéred?-néztem a szemébe.
-Ígérem...-szorosabban ölelt magához.
-Szeretlek Angel!
-Én is..-és megcsókolt.

-Hé,jól van!?-rázott fel az álmomból a mellettem ülő nagyon aranyos fiú.