24.Rész

~Viktória szemszöge~

Valaki kopogott.lerakta a "kajám" és oda sétáltam,mert csak én nem voltam lusta felkelni a puha kanapéról.Kinyitottam és ekkor egy ismerőssel találtam szembe magam....kit,már a boltban is láttam....

-Yoyo?!Te meg mit keresel itt?-kérdeztem meglepődve
-Mért nem veszed fel a telefont??-lépett be
-Mert esetleg...fogalmam sincs hol van....tényleg a telóm...
-Ezt keresed?-jött le RapMon a lépcsőn kezében az említett eszközzel 
-Hol volt?
-Fent az ágyon..csörgött így lehoztam...-és kezembe nyomta
-Hogy került ez fel oda,nem is voltam fent...-elmélkedtem
-Gondolom valamelyik barom vitte fel.-mondta megvető pillantásokat mérve RapMon-ra 
-Ez meg mit keres itt?-jött le V is 
-Jöttem Vikiért,aki megígérte,hogy nálam alszik..-rám nézett
-Ó...tényleeeg..-kaptam fejemhez
-Nem megy ő sehova!-húzott el a közeléből Suga,addig észre se vetem,hogy létezem,most meg véd....nagyon utálhatják Yoyo-t..nem baj legalább megszabadulok tőlük egy picike időre,hisz gondolom,nem akarnak velem jönni..ugye?
-Ezt nem te mondod meg....-mondta mérgesen Yoyo
-Oda megyek ahova akarok...nem ti fogjátok megmondani..
-De igen!-halottam a hangot hátam mögül
-De Katt..most mért nem?
-Egyedül te nem mész sehová...
-Dehogy nem...éveken át leszartál nagy ívben...de most,hogy itt vagyok elkezdtél anyáskodni...képzeld leszarom mit mondasz.....Nem vagy ANYA..-kiáltottam rá  és kirohantam a bejárati ajtón.Kiszálltam a liftből és egyenesen az aulába rohantam.
-Hééé!Várj már meg!-rohant hozzám Yoyo
-Mennyünk!
-Rendben.-elmosolyodott és a kocsihoz mentünk
A sofőr el vitt egy ki-bebaszotúl nagy és gyönyörű házhoz..nem is házhoz,hanem villához..
-Megérkeztünk úrfi..-parkolt le a sofőr...úrfi? B+ de gazdagok lehetnek,mondjuk ez a házon is látszik

-Na gyere,megmutatom a szobád és természetesen a házat is..
Bementünk.Én csak bámulni tudtam olyan 
modern és szép volt minden
-Ez itt a nappali..általában itt töltöm a szabadidőm,már mikor itthon vagyok...
-Amúgy,hogy kerültél olyan távol az otthonodtól?
-Hát apámnak mindenhol vannak ismerősei akikkel jóba vagyok és így bejártam a világot.
-Egyedül?
-Nem..avval a csajjal akit mutattam.
-Jah..-perverz mosoly húzódott számra,nem is tudom miért..
-Nem is gondolj olyanokra...unoka nővérem...
-Aha..így már más..-mosolyogtam
-Na gyere megmutatom a házat..-fogta meg csuklóm és húzott maga után
Végig mentünk egy hosszú folyosón tele ajtókkal,amik mögé betekintést nyertem.Volt ott mozi szoba,sok háló,játékterem,kondi, és még sok már luxus....
-Itt is vagyunk.-álltunk meg egy vörös ajtó előtt... levette a kulcsot a félfáról és benyitott..
-Waah..ez azt modern..-beljebb sétáltam-mi ez a folt?-néztem le a vöröses foltra a szőnyegen
-Semmi...csak bor...volt egy buli és nem jött ki belőle...-mintha nem nem ez lenne az igazság 
-Ez lesz a szobám?
-Jah..-bólintott-Folytathatjuk a felfedezését a háznak?
-Persze?-mintha,nem akart volna tovább abban a helységben maradni....ahj...csak én vagyok paranoiás.Visszazárta az ajtót,mintha nem akarná,hogy valami kijöjjön.....
Folytattuk felfedező utunkat..megnéztük a kertet,ami valami valami eszméletlenű hatalmas..
ameddig csak elláttam ott csak fák és különféle bokor szobrok voltak...
-Nézd!-mutatott felfele a házra-Pont erre néz majd az erkélyed.
-Juj..ez szupi.-vigyorogtam
Elindult a kert felé én pedig utána.Végig mentünk a járóköves úton,ami elvezetett egy nagy fához
-Miért nincs levele,se virága?
-Mert a lelke beteg...meg kell gyógyítanom...-mintha nem is nekem mondaná,hanem a fához beszélne-Hiszel a szellemekben?-rám nézett..végre..súlyos baja van...agyilag...
-Ugye nem nevetsz ki,de igen...vagyis nem a szellemekben,hanem a természetfeletti erőkben.
Ezt amit most mondok nem sokan tudják...de néha látok furcsa dolgokat..sztem csak egy buzi mellékhatása a gyógyszernek amit szedtem,de néha álmodok is olyanokkal,akik már nincsenek az élők között...-nem szólalt meg nézett egy pontra mögöttem,mintha állna mögöttem valaki..hátra néztem,de sehol senki..
-Hm..ez fura..-erre Yoyo csak egy lágy mosoly engedett arcára és rám nézett,nem mögém
-Mennyünk vissza.-mosolygott és visszaindultunk 
Megmutattam még a  márványkövet úszómedencét..aztán mentünk a konyhába..vacsizni,
hisz elment az idő még végig jártuk ezt a hatalmas házat...
Megkajáltunk...Még szerencse,hogy amerikai stílusú személlyel eszek,így megtudom enni például a törtkrumplit és valamilyen furcsa szószt hozzá..ami nagyon ízlett...végre normálisan tudtam enni..Majd mentem lefeküdni..hamar elnyomott az álom ennyi mászkálás után..

~Yoyo szemszöge~

Vikivel körbe jártuk a házat..már csak egy szoba maradt ki..méghozzá az övé...Nagyon rég nem járt senki abban szobában..nem is nagyon tudtak bemenni,hisz Ő nem engedte be őket..
Csak én mehettem be..még a drága kishúgom Jina se...Mindig én voltam anya kedvence..
talán ez lehet az oka...
-Itt is vagyunk.-álltam meg az ajtó előtt... levettem a kulcsot a félfáról és benyitott.. és bementem
-Waah..ez azt modern..-belépett,csoda,hogy be engedte...éreztem én,hogy Viki különleges
-mi ez a folt?-nézett le a padlóra
-Semmi...csak bor...volt egy buli és nem jött ki belőle...-nem tudtam jobbat kitalálni..miért,mit kellett volna mondanom...Ó nyugi itt ölték meg az édesanyám és azóta is jelen van az életemben 
-Ez lesz a szobám?
-Jah..-bólintottam-Folytathatjuk a felfedezését a háznak?
-Persze?
Visszazártam az ajtót,nem mintha egy ajtó megakadályozná,hogy ki jöjjön..
Folytattuk utunkat..megmutattam a kertet..ami a kedvenc részem az egész birtokban
ameddig csak elláttam ott csak fák és különféle bokor szobrok voltak...
-Nézd!-mutattam az erkélyre-Pont erre néz majd az erkélyed.
-Juj..ez szupi.-mosolygott
Elindultam a virágoskert felé
-Miért nincs levele,se virága?
-Mert a lelke beteg...meg kell gyógyítanom...-néztem a fára..ami már megjelent egy kis rügy,amit Viki biztosan nem vett észre,de nekem nagyon is fontos,mert azt jelenti,hogy valamit jól csinálok..nagyon régóta nincs semmilyen jel arról,hogy az anno terebélyes és csodálatos cseresznye élne..de még talán van remény...-Hiszel a szellemekben?-rá néztem..látszott rajta,hogy nem érti miért kérdem
-Ugye nem nevetsz ki,de igen...vagyis nem a szellemekben,hanem a természetfeletti erőkben.
Ezt amit most mondok nem sokan tudják...de néha látok furcsa dolgokat..sztem csak egy buzi mellékhatása a gyógyszernek amit szedtem,de néha álmodok is olyanokkal,akik már nincsenek az élők között...-nem szólaltam meg...ekkor megjelent anya és egy lágy mosoly küldött nekem...biztató jelként,hogy jól csinálom..ennek örömére én is elmosolyodtam
-Hm..ez fura..-Viki hátra nézett,de akkor eltűnt
-Mennyünk vissza.-mondtam lágyan és visszaindultunk 
Még megmutattam medencét..aztán a konyhába vitt utunk...ahol Park már tálalt..Nem nagyon szeretem az Ázsiai kaját,nem bírja a gyomrom..így vagy európai vagy amerikai kaja van,ha itthon tartózkodom..

~Viktória szemszöge~

Valami neszre ébredtem.Felültem.A félhomályban csak egy árnyat láttam aki épp az erkélyajtóhoz tart,s kinyitja.. a szél hidegsége átjárta testem..
-Ki vagy te?-keltem ki az ágyból-Mi akarsz tőlem?-nem válaszolt,mire kiértem az erkélyre az árny eltűnt...de feltűnt egy másik...egy nő volt az..ki a kert kapunál állt
-Hölgyem!-kiáltottam utána,hogy máshogy szólítsak meg egy olyan nőt,kit nem is ismerek..?

Rám nézett,elmosolyodott és elindult a labirintus kertbe..
Felkaptam a pokrócot és elindultam a kijárat,
majd a kert felé...
A nőszemélyen egy fehér ruha volt,amely picit szakadt és koszos volt..sötét haja fel volt kontyolva.
-Asszonyom.-szólítottam meg,de elfutott,be egyenest a labirintusba..
Utána futottam,követtem,ahogy csak tudtam,mikor utolérhettem volna ő eltűnt...Egyedül botorkáltam az útvesztőben.Mikor végre kiértem a fánál találtam magam...
A nő ott ült a padon..így leültem mellé...
Felemelte kezét,azt jelezve,hogy fogja meg.
-Biztos?-erre csak bólintott,megfogtam jéghideg kezét.....

                                     23.Rész

~Viktória szemszöge~

Megvártam,hogy el mennyen a furgon és azonnal útirányt változtattam a kórház felé...
A portán útba igazítottak,hogy hol van Dr.Chen...megköszönte és felmentem a 4. szintre.... hát persze,hogy a lift karbantartás alatt van és fel kellett lépcsőznöm...
Bekopogtam,de semmi választ nem kaptam így benyitottam...épp telefonált..
-Szia!-köszöntem 
-Szia!-köszönt vissza és mutatta,hogy foglaljak helyet a fotelben
Ez olyan fura kiskorom óta ismerem,de Dr.Chen-nek,de tegezem...érdekes..
-Tessék..mi baj van?-fordult felém letéve telefonját az asztalra 
-Megint az tört rám...de most nincs is kiváltó oka....
-Talán a mama halála se?
-Honnan tudsz róla?
-A kollégám kezei közt halt meg...mindent megpróbált,de nem tudta megmenteni...
-Természetes halált halt....nem?
-Ige...de a gyógyszeres kezelések elmaradása miatt..
-Akkor még is mi történt?
-Valaki fizetett Jong-nak,hogy hanyagolja el...
-Hol van most?-pattantam fel mérgesen 
-Börtönben...3 héttel ezelőtt derült ki ez az eset ..
-Miért nem tudtátok megmenteni a nagyit?-fakadtam sírva
-Na gyere..magához ölelt-Az állapota a kritikus szinten volt..nem tudtuk tovább húzni...így SongMi kérésére lekapcsoltuk a lélegeztető gépről.-hangja olyan nyugodt és lágy volt,mintha nem is hatotta volna meg,hogy meghalt...bár orvos látott elég halál esetet már..
-Ő kérte?
-Igen....nem akart tovább szenvedni...inkább ezt a módszert választotta..
-Ezt választotta...és rám nem is gondolt.....az szép....nincs is más rokonom..-belegondoltam..hogy mennyire egyedül hagyott mindenki és nincs egyetlen hozzám tartozom sem..a könnyek utat törtek maguknak és keserves sírásba kezdtem
-Na..nyugodj meg..mi mindig itt leszünk...-felemelte állam-Nora és én mindig itt vagyunk neked-letörölte könnyeim-Nincs kedved velünk vacsorázni ma,amerikai kaját is ehetünk,ha szeretnéd..
-Nem lehet..nem hagyhatom egyedül V-t,mert a többiek megölnék szegényt.-elmosolyogtam a végét
-Rendeben,de ha velünk szeretnél valamikor enni akkor csak egy telefon és jöhetsz.
-Oké,köszönöm...-nagyon rendes egy ember,mindig is az volt-Tényleg...elmondod,hogy mi bajom van..
-Szeded a gyógyszert?
-Nem...jó pár éve nem..
-Talán egy mellék hatás?-mondta kérdően és oda sétált egy nagy szekrényhez,lenyomott egy trófeát és a fal megnyílt ő pedig besétált...
-Waaah..mint egy kém film..-ámultam el,ekkor ő kisétált egy sárga paksamétával a kezében
-Na itt ez a te kartonod...-dobta le az asztalra
-Ó szuper!-örültem meg és nyúltam érte,de lecsapta kezem
-Nem,biztos,hogy látnod kéne....
-De én akarooooom-nyígtam,mint egy ovis aki nem kap cukrot
-Oké.-nevetett-Na akkor nézzük-kezdte el lapozni
Oda álltam mellé,de nekem ez kínai volt..talán még azt is jobban értem,mint ezeket az orvosi szakszavakat...
-Aha!-mondta hangosan,amire én arrébb ugrottam ijettemben,ő meg úgy nézet rám,mint egy idiótára
-Mi aha?
-Meg van...vagy nincs,de lehet,hogy ez a baj...mikor ettél utoljára..normálisat?
-Kb. két napja..-gondolkoztam el
-Akkor ez a baj...érzékeny vagy....
-Hee?-néztem rá hülyén
-Tudom,hogy hülyeségnek hangzik,de ez van...ha nem eszel például pár napig akkor a szervezeted át áll egy kitartó üzemmódra és nem fogad el szilárd táplálékot.
-Szóval joghurton kell élnem?
-Így is mondhatni...de csak addig még ez a folyamat be nem fejeződik...
-Értem.-bólogattam,mint aki érti miről van szó-Na,akkor én megyek is vásárolni,fel kell tankolnom könnyű kajákkal.-elköszöntem és indultam is vissza a szupermarketbe 
A polcok közt sétálva megpillantottam egy ismerős személyt..Oda sétáltam volna,ha nem jön oda hozzá egy nagyon szép lány...nem akartam már zavarni..így inkább megkerestem a joghurtos pultot.
-Na ez aztán választék..-motyogtam magam elé,mikor megláttam a kilométer hosszúságú polcot
Gyorsba lekapkodtam számomra "finom" ízeket és indultam is a pénztárhoz.Kifizettem és indultam is.Épp,hogy ki értem az ajtót megcsörrent a telóm.

-Szia,hol vagytok?
-Csá,már elindultunk,kb.pár perc és ott vagyunk érted.-hogy V nem tud normálisabban beszélni,még csá...dikk,mi van evvel?
-Oki szia!-szétkapcsoltam

Tényleg pár perc volt és itt voltak értem,beszálltam és hazának vettük az utat.
-Na milyen volt a fotózás?
-Ööö..jo..-nyögte ki Jungkook kifelé bámulva,hát ez aztán nagyon nagy élmény beszámoló volt a fiúk felől,de ha nem mondják,akkor nem...nem fogom őket faggatni,nem érdekel engem az annyira...
Haza értünk én a konyhának vettem az irányt a sok-sok finomságommal.
-Mér vettél ilyen sok baba kaját?-jött oda hozzám Jimin
-Nem baba kaja,hanem joghurt.
-Tudom én,de bébi kajának hívom..-ugrott fel a konyhapultra
Az ő segítségével,kicsivel hamarabb végeztem.Egy kivételével az összeset betuszmákoltam a hütőbe..csoda,hogy bele fért..
Kikaptam egy kanalam a fiókból,felkaptam a nyamit és a kanapénak vettem az irányt.
-A kajámat nem eszed,de ezt a tartósítószerekkel tömött pépe igen..hát szép.-raplizott Jin
-Nem áll szándékomban megbántani,de csak ezt tudom megenni,anélkül,hogy visszajöjjön.
-Aha..persze..-kapta fel a vizet és felment
Valaki kopogott.lerakta a "kajám" és oda sétáltam,mert csak én nem voltam lusta felkelni a puha kanapéról.Kinyitottam és ekkor egy ismerőssel találtam szembe magam....kit,már a boltban is láttam....

                                        22.Rész


~V szemszöge~

Összeszedtem az össze bátorságom és feltettem "A kérdést"...
-Viki...mi lenne akkor,ha egy személy hazudna neked azért,hogy mert nem akar megbántani?
-Hm..nem tom..valszeg haragudnék rá,mert nem szeretem,ha hazudnak,főleg akkor,ha közel állnak hozzám....úgy is mondhatjuk,hogy a hazugságnál jobban nem utálok semmit...
-Értem..
-Miért kérdezted ezt,van valami baj?
-Nem nincs...-szedd össze magad és légy férfi-csak...
-Mond.-elmosolyodott-Emlékszel mi?-kikerekedett a szemem,olvas a  gondolataimban
-Igen...kérlek ne haragudj...amúgy meg honnan tudtad?
-Kicsit fura volt,mikor megkérdeztem,hogy "nem emlékszel?" és elég lassan kaptam rá választ,meg kicsi másabb vagy,mint voltál...sokkal aranyosabb...
-Vágom...-vigyorogtam
-Gyere menjünk le...-nyújtotta fel kezét,mint mikor egy kisgyereket hív az anyja,hogy jöjjön 
Lementünk. Jin épp kezelte Jimin "sérülését"
-V,nem szeretnél valamit mondani?-lökött közelebb hozzá Viki
-Jimin...én sajnálom...
-Egy héti házimunka átvállalása kiengesztelne.
-Oh,annyira nem sajnálom...-erre Rapi tarkón vág
-Jo...jo...bevállalom...
-Na akkor ki megy ma boltba Jinnel?-érdeklődött a leaderunk
-Én...de csak akkor,ha a csaj is jön,mert kiváncsi vagyok Jin kiakadására,mikor elküldi a halál faszára Vikit...-mutatott Hope Vikire
-Ha Jin engedi,akkor nekem nyolc...-Jin megrántotta vállát és már mentek is


~Vitrória szemszöge~


Tudtam,hogy V emlékszék...túl fura volt az utóbbi kis időben.....Lementünk a többiekhez és kiderült,hogy nekem is vásárolni kell mennem...méghozzá Jinnel...
Felmentem felvettem valami könnyed ruhát,mert meleg van,ami egy amerikás crop topból és egy sortból állt. 
A bevásárlóközpontban csak mentem Jin mellett és toltam a kocsit...Hope-val jó elbeszélgettek...Jin elugrott még valahova elhozni valami Kimcsit vagy mit.
Mi ott maradtunk...kettesben
-Látom jó barátok vagytok...-mosolyogtam rá
-A legjobbak...ővele állok úgy a csapatból,hogy ha kell az élemet is rábízom...
-Hm..akkor gondolom mindent megosztotok egymással...
-Igen..többnyire 
-Akkor azt is tudod,hogy miért haragszik rám?-lassan elindultunk...nagyon lassan
-Igen...
-És mi az?-megálltam
-Nem szereti,ha a tulajdonát fenyegetik....nagyon nem..
-És mi az a dolog?
-Nem mondom el...csak egy pusziért...
-Jó...nem is olyan fontos..úgy is rá jövök...
-Ezt most vegyem fenyegetésnek?
-Is-is...
-Jó,akkor legyen harc..-nevetett,ahogy én is
Jin visszaért és mentünk kifizetni a cuccokat amit "vettünk"...a jó sok dolgot...és haza mentünk...
-Naaaa végreee!-kiálltja el  magát Jungkook,mikor belépünk az ajtón 
-Igen,Kookie..meg..de most segíts már-a kis maknae kikapott egy szatyort a kezéből
-Ilyen sok cuccot vettetek?
-Aham..kell a kaja..eggyel többen vagyunk és így nem kell éhezők viadalát vívni az uccsó tál kajáért...reméljük holnapután még lesz belőle-elgondolkodott
-Itt ilyen gyorsan fogyna a kaja?
-Mért mire számítottál,fiúk vagyunk..-ment el mellettem Suga,olyan lenézően mondta..fuu ez az ember..de felrúgnám
-Jó van na...meg se lehet kérdezni?
-Dikk,ennek meg mi baja?-nézett Jinre
-Hülye szegény..
-Hülye neked édesanyád kutyája....
-Joongit,te csak hagyjad békében...
-Joongi a kutyád neve?
-Bocsi Joongi,de még előtted kaptam..-nevetett
-Ok cső...-és elhúzott mellette,de úgy hogy majd nem fellökött
-Suga meg mióta ilyen?
-Nem tom Kookie..de segítesz főzni?
-Ha szabad...-és egy nagy vigyorral Jin mellé állt
-Megjöttem!-kiáltott egy ismerős hang,ami nem másé volt mint Katt-é
-Szia...-köszöntötték egyszerre..túl sokszor egyszerre beszélnek..meg kell szoknom 
-Na mi jót csinálnak az én fiaim?-kérdezte nevetve Jimintől
-Felelsz vagy mersz..
-Óóóó én is játszhatok?-örültem meg a játéknak,mint egy óvodás a nyalókának
-Aham,csüccs fel.-paskolta meg RapMon
-Na ak felelsz vagy mersz?-szegezte nekem a kérdést Suga,igen ő is játszik,pedig azt hittem,hogy felment..hm...
-Hm...most először lelelek.-mosolyogtam
Szegénykék nem tudják,hogy a vetkőzős verziónak én vagyok a királynője....kár,hogy ez most nem olyan
-Naaa..akkor..hm..valami kínosat...-elnevettem magam
-Mi az?-értetlenkedett 
-Tőlem nem lehet kínosat kérdezni..nem is lehet zavarba hozni..na jó csak akkor,ha az a személy jelent nekem valamit..
-Höh..ok..akkor szűz vagy még?-kaján vigyort vágott ehhez a kérdéshez
-Sugaaa!-vágták egyszerre tarkón
-Nem illik ilyet kérdezni egy lánytól..
-Nem baj fiúk,ha így játszunk,akkor játszunk..-elmosolyogtam és összefonta a karjaim mellkasom előtt-Mér,ha igen elvetted volna?-röhögtem a többiekkel együtt,ő meg csak égett
-Héj,komolyan kérdeztem...csak egy kérdés...
-Szerinted kisfiam az vagyok?-felvontam egyik szemöldököm
-A stílusodat leszámítva...nem.
-Telitalálat.-még jó,hogy jártam színészetre is...így legalább megtanultam az érzelmek alkalmazását..
-Gyááá!-képedtek el
-Ki volt..az..az első?-kérdezte félénken V
-Most azt kéred,hogy elmeséljem?
-Igen?
-Na jó..részeg voltam szerelmi csalódás ért és a bosszú hajtott és ez lett a vége...egy jó tanács ne igyatok Wihsyk és Vodkát keverve...fuuuhuuu..akkor lesz ám hatása,de nem csak az nap,hanem másnap is..-elnevettem magam...remélem beveszik...lécci 
-Ok.-bólogatnak
-Kész a kaja..-üvöltötte el magát a konyhából Kookie
-Fiúk siessetek..fotózásra kell menni!-jött le a lépcsőt RapMon
-Oké!-válaszoltak egyszerre,mi más...hát persze,hogy egyszerre mi is mindig ezt csináljuk a csajokkal
-Fotózás?-esett le,hogy mit mondott RapMon
-Ijáj...már mint..ő....izé...-jött zavarba 
-Nyugi nekünk is szokott lenni...
-Tényleg?-kapta felém fejét
-Aham..sokszor megyünk fotózásra,mert némely táncversenyre kérik a "portfóliót"-mutatta a kezemmel az idézőjelet és leültem az asztalhoz
-Na és mi jót főzött a mi séfünk és a kis kuktája? 
-Bibimbap.
-Aha...nyuuuu...azt imádtam kiskoromban.-mondtam elmosolyodva 
Mindenki szedett magának,mivel én vagyok a "hölgy" így én szedtem elsőnek és meg kellett várnom a többieket...
-Na akkor jó kaját!-mondta Jin
Beleharaptam és jó ízűen ettem,mikor elkapott a hányinger és nem tudtam bent tartani....Mivel nem akartam elvenni az étvágyukat így gyorsba beszaladtam a konyha melletti kis fürdőbe és kiköptem...
-Nem hiszem el,hogy megint kezdődik....nem akarok megint kórházban kerülni...-motyogtam magamban,mikor bejöttek a többiek
-Mi baj van?
-Jin mit tettél a kajába?-mordult rá Jimin
-Semmit nem tettet..csak...ahj..hosszú ezt így elmondani...inkább mennyetek vissza és egyetek...
Visszamentek,ettek és mentünk is...
-Kiraktok a szuper marteknél?
-Igen,de miért..mit felejtettél el venni?
-Semmit csak akarok egy kis nasit,meg nem állok az utatokba a fotózás alatt.-mondtam és beszálltam a kocsiba
Pár perc alatt ott voltunk.Elköszöntem és kiszálltam..
Megvártam,hogy el mennyen a furgon és azonnal útirányt változtattam a kórház felé...

                                         21.Rész

~Viktória szemszöge~

Kibontottam,a nem valami nagy csomagot,amiben egy levél volt nagyon-nagyon kicsikére összehajtva,amiben ez állt:
                                                            
                                                              Drága Elizabeth!

   Szörnyű hírt kell közölnöm,a hőn szeretett nagymamád SongMi,elhalálozott.Állapota évek óta súlyos volt,de úgy tűnt küzdd elenne és jobban lett,de állapota visszaesett.A rák túl erősnek bizonyult szerettünknek és most végleg elszakította tőlünk.
  Végrendelete arról tanúskodik,hogy téged jelölt meg örököseként,mint egyetlen vér szerint leányunokáját.Halálos ágyán feküdve csak annyit kért,hogy juttassam el hozzád e igen ritka és felbecsülhetetlen értékű brill berakású smaragd gyűrűt,amelyet még ő viselt az eljegyzése napján.Hord egészséggel és becsüld meg,hisz ez volt  a legértékesebb SongMi számára.

Ui.:Wong-Song kávéház,augusztus 12.  10:00                                Szeretettel:
                                                 D.A.D 
                                                                                 
-Wah..de gyönyörű!-nyújtotta kezét az ablak felé Jimin, amiben az "én gyűrűm" volt
-Hééé! Adod ideee?!-kikaptam volna kezéből,ha nem rántja el-Naaa,de most komolyan..add ide!-komolyodtam el
-Vedd el,ha tudod!-elfutott.
Kergetőztünk,de nagyon gyorsan szaladt így szem elől vesztettem
-Hol az a nyomorult??-váltottam Halk-ba,annyi különbséggel,hogy nem lettem óriási és zöld

-Fent!-mondta higgadtan RapMon a kanapén ülve a többiekkel
-Héé!Várj!-kiállt utánam Suga
-Válassz halk módszert a kigyilkolására,mert fáj a fejem....-halkult el
-Oki!-felrohantam
-Hol vagy..te..te gyökér?
-Itt!-halottam hátam mögül a hangját és berántott a szobába
A rántás ereje oly nagy volt,hogy a földre estem 
-Na hajlam...ki vagy te?-zárta kulcsra az ajtót
-Mi van?-tápászkodtam fel
-Jaaaj,nem játszd itt a hülyét...
-De kajak nem tudom,hogy mi van....-magyaráztam a szitut
-Honnan van?-nyújtotta felém az ékszert
-A nagymamámtól?
-Aha..perszeee..ki a csávó?
-Te tényleg hülye vagy!-csóváltam fejem
-Aha,majd pont a nagyidtól kapsz gyűrűt,ennyire hülyék nem vagyunk..
-Figyelj!Elmondok neked valamit....-mondtam nyugodtan és leültem az ágyra
Leült mellé.....némán ültünk egymás mellett,nem tudtam,hogy kéne megfogalmaznom,hogy SongMi nagyitól kaptam búcsú ajándéknak....nem hiszem el,hogy nincs többé....most....hogy lesz tovább..? Ki fog nekem tanácsokat?Ki lesz a támaszom? Elválasztott minket a fél világ,de mindig segített nekem...minden hétvégén beszéltünk és most...most..nincs többé....az egyetlen rokonom...akit ismerek és aki tartotta velem a kapcsolatot...akit igazán szerettem....meghalt..
-Mért sírsz?-meresztett rám bociszemeket 
-Semmi...-fordítottam el fejem és könnyeimet kezdtem el törölgetni
-Sajnálom,hogy neked estem...csak...nem szeretném,ha egy fiú miatt itt hagynál minket...
-Ugye tudjátok,hogy én augusztus végén haza megyek?
-Gondoltuk,hogy nem maradsz sokáig...-elszomorodott-Na,de elárulod,hogy kitől van?
-A nagymamámtól kaptam búcsú ajándékban....mielőtt meghalt volna...ez az ő eljegyzési gyűrűje volt...és nekem adta....kiskoromba mindig elkértem,hogy felvehessem...és most meg kaptam...-elmosolyodtam az emlékeken
-Hogy hívták?
-Park SongMi.
-Alacsony,fekete rövid hajú és világos barna szemű?
-Igen,mért?
-Szerettem Park nénit....
-Ismerted?-törölgettem még mindig könnyes szemeim
-Igen..a nagyszüleim mellett lakott...nagyon kedves volt...
-Köszönöm...tudod...ő volt az utolsó ismert rokonom....-mosolyogtam kínomban
-Ne légy szomorú...-fogta meg kezem-mi mindig itt leszünk,ha szükséged van valamire.... 
-Oki...-mosolyogtam
-Ki írta a levelet,ha szabad tudni,ha már nem egy srác??
-Nem toooom...egy rokon?
-Egy rokon?
-Igen..talán..kiskorom óta kapok leveleket egy titokzatos D.A.D-től....mindig ír valami fontosat....évente kétszer kapok tőle levelet....egyet augusztus 7.-e körül....másikat pedig pontosan 11.-én a szülinapomon....de kajak..mindig...talán ő az egyetlen élő rokonom..-elgondolkodtam...a könnyek csak gyűltek a szememben
-Jaj,ne sírj már megint...-ölelt magához
-Olyan gyenge vagyok... 
-Dehogy...sírni emberi dolog.
-Nem azért...annyi sok csalódás ért,hogy megfogattam többet nem sírok nyilvánosan...nem akarom,hogy sajnáljanak ....kicsi nagyon elegem van belőle,hogy mindenki csak sajnál és gyengének hisz,esetlennek-
-Ezt fejezd beeee!-szakított közbe egy ordítással
-Rendben..de naaa...-
-Semmi na,legyél olyan boldog mint szoktál...akkor sokkal szebb vagy..-hajtotta le fejét így nem látta,hogy elpirultam
-Köszönöm...-rá mosolyogtam ő pedig vissza
-Amúgy nem kellene  esetleg...nem tom..esetleg felöltöznöd?-nézett végig rajtam
-Jó...csak lemegyek inni..kiszáradtam.-nevettünk
Felpattantam és rohantam a lépcsőn.
-Hej,veled meg mi történt?-kérdezte V mikor a hűtőhöz értem
-Mert?-pislogtam értettlenül
-Te sírtál?Miért? Jimin...-és már rohant is fel
-Héé!-kiáltásomat meg se hallotta

~Jimin szemszöge~

Hátra dőltem az ágyon és gondolkoztam...
Hogy lehet,hogy SongMi nénike meghalt...pedig olyan aranyos volt és kedves..hogy történhetett ez...rég nem voltam már a nagyszüleimnél,vajon ők,hogy vannak...meg kellene  látogatni őket..ahj..de annyi dolgom van...nem hagyhatom cserben a fiúkat...
-Jimin!-rontott be V
-Mizu?-ültem fel,ekkor éles fájdalom hasított arcomban,amit V ökle okozott 
-Neked meg mi bajod van velem?-pattantam fel
-Te köcsög!-ragadta meg felsőm
-Mit műveltem,hogy megakarsz ölni?
-V,állj le!-csapta hirtelen pofon Viki
-Ennek meg mi baja van?
-Nem tudom,de jól vagy?-tette arcomra kezét
-Igen...de V-nek komoly pszichés problémái vannak..
- V mi ütött beléd?
-Én...én...nem tudom...-elrohant
-Gondoltam,hogy ez lesz...-mormolta Viki és utána szaladt


~V szemszöge~

A fiúkkal csak lustálkodtunk a nappaliban,még Viki és Jimin ölik egymást,gondoltuk megoldják....de én valahogy aggódtam Viki miatt...mi van,ha Jimin megbántja valamivel?
Tudom milyen érzéketlen és nyers tudd lenni néha...
A nagy videó játékban megszomjaztam,így a konyhának vettem az utam...
-Hej,veled meg mi történt?-kérdeztem aggódva
-Mert?-pislogott
-Te sírtál?Miért? Jimin...-felrohantam
Tudtam,hogy megint megbántja,tudtam...
-Jimin!-berontottam
-Mizu?-ült fel,ekkor ökölbe szorítottam kezem és lecsaptam vele arcára
-Neked meg mi bajod van velem?-pattant fel
-Te köcsög!-megkaptam pulcsiját
-Mit műveltem,hogy megakarsz ölni?-értetlenkedett 
-V,állj le!-pofon csapott,de miért,hisz én csak meg akarom védeni
-Ennek meg mi baja van?-mutatott rám Jimin
-Nem tudom,de jól vagy?-tette arcomra kezét
-Igen...de V-nek komoly pszichés problémái vannak..-mutatott rám
Igaza van...mi ütött belém?Sosem bántottam még senki a bandából,akkor most mi volt ez? 
- V mi ütött beléd?-üvöltött rám Viki
-Én...én...nem tudom...-kezemre néztem és elrohantam
Berohantam a szobánk fürdőjébe és el kezdtem zokogni...te jó ég..nem vagyok önmagam..mit tettem??
-V!-ütötte az ajtót valaki-Gyere ki,kérlek!
-Mit akarsz?
-Beszélgetni veled...
-Nem akarok...
-Tudom min mész keresztül...-erre kikerekedett a szemem....ő talán megtudja magyarázni,hogy mi bajom van...
-Nyisd ki az ajtót...-nagy nehezen felálltam és kinyitottam..ekkor két kéz fonódót körém
-Már azt hittem soha nem nyitod ki..
-Sajnálom....én csak megakartalak védeni tőle...
-Semmi baj...tudom....
-Mi történik velem?-eredtek el ismét könnyeim
-Na gyere...-leültetett a kád szélére és bezárta az ajtót-Már is elkezdett kékülni..-fogta meg kezemet és egy vizes törölközőt csavart rá..-Ne sírj..nem lesz baj...úgy is megvédelek...-mosolygott
-Elmondod?-néztem fel rá
-Na figyelj..őszintén én sem tudom,hogy mi az oka...de amnézia után az emberek érzelmileg instabilok...szóval..ez normális,hogy dühöt,szomorúságot vagy esetleg  túlnyomó szeretetet érzel emberek iránt,akik iránt nem...
Összeszedtem az össze bátorságom és feltettem "A kérdést"....

                                         20.Rész


~V szemszöge~

Reggel arra ébredtem,hogy valaki ölel.Egy illető akinek kellemes női illata van.
-Viki?
-Hm..?-bújt jobban hozzám
-Elengednél?-kértem halkan és megsimítottam az arcát és erre elfordult tőlem
-Yesss!-nyújtottam magasba a kezeim
A fürdőbe mentem,belenéztem a tükörbe...
-Ahj..Kim Taehyung,mit csináltál már megint?-tapogattam a homlokomon éktelenkedő dudort 
-Most te kimondtad a neved?-jött a hang egy álmos fejű lánytól
-Jó reggelt!-köszöntem
-Neked is!-csoszogott közelebb-Te jó ég veled meg mi történt?Jah..jó..tudom..bocsi,nem akartam..
-Ezt te okoztad?-kérdeztem úgy,mintha nem tudnám
-Nem emlékszel?-kerekedett ki a szeme
Talán,ha azt mondom,hogy "nem" akkor megbocsájt és nem lesz rám dühös a tegnap estei viselkedésem miatt..nem is tudom,mitől voltam olyan..
-Nem!-nyögtem ki
-Köszönöm..-mondta halkan és megölelt
Ha így jobb lesz,akkor miért érzek bűntudatot?Nem érdekel..ha megtudná,hogy emlékszek,talán sosem bocsájtana meg nekem..
-Hol van az elsősegélykészlet?Le kéne kezelni a sebed..
-Lenn a konyhában.-leszaladt
Leültem a kád szélére és gondolkoztam...
-Lehet,hogy nem is lenne gond belőle..lehet,hogy nem haragudna...de,ha mégis,akkor nem tudnék többet a szemébe nézni... 
Feltűnően sokáig van...lehet,hogy a srácok már faggatják?
Nyugisan  lesétáltam,leértem a konyhához,mikor hangos sikolyt hallok....Berohantam és láttam,hogy Viki leakar zuhanni,de szerencsére ott voltam és elkaptam.
-Azért nem kéne miattam meghalnod...-mosolygok
-Hee?-nyitotta ki a szemét
-Hülye gyerek!-leraktam és kinyitottam a szekrényajtót ahol a készlet van..-Máskor jobban vigyázhatnál.-zártam vissza az ajtót-Még a végén nem leszel nekünk..-szabad kezemmel végig simította arcát-és akkor ki fog felfordulást okozni?
-Köcsög!-csapta le a kezem magáról
-Fuhuhuuuu...ezt megkaptad drágaság!-nevettek a többiek
-Rohadjatok meg!-nevetett
Kivett egy gyümilét a hűtőből és zsürcsölni kezdte...
-Hee,nem kéne esetleg felöltözni...-szólt rá Hopi
Felrohant volna,de valaki kopogott,így az ajtónak vette az irányt....

~Viktória szemszöge~
Reggel úgy keltem,hogy melegem van,kiakartam takarózni,de kezem megakadt egy kemény és egyben puha valamiban..
-Viki?!-suttogott
-Hm?bújtam jobban hozzá...akármilyen melegem is van olyan kényelmes
-Elengednél?-kérdezte a párnám....várjunk csak a párnák nem beszélnek,akkor ez V lehet. Gyorsan eszméltem és elengedtem....
Fel kéne kelniiii...-győzködtem magam-....ahj..nem akarok.. 
Nagy nehezemre felültem és feltápászkodtam.Elindultam a fürdőbe..
-Ahj..Kim Taehyung,mit csináltál már megint?-halottam ahogy V a tükörképéhez
-Most te kimondtad a neved?-esett le,hogy kimondta a nevét..
-Jó reggelt!-köszönt
-Neked is!-arrébb araszolgattam-Te jó ég veled meg mi történt?-kiáltottam fel meglepődve-Jah..jó..tudom..bocsi,nem akartam..-ugrott be az este
-Ezt te okoztad?-kerekedett ki a szeme
-Nem emlékszel?-kerekedett ki a szemem,ahj...hála istennek,hogy nem emlékszik,mondjuk akkor se haragudnék rá,ha igen és szándékosan viselkedett volna úgy múltkor....az amnézia fura dolgokat művel az emberrel.
-Nem!-válaszolta halkan
-Köszönöm..-motyogtam a leghalkabban,hogy nem hallja meg..megöleltem örömömben...még is jobb így neki,hogy nem emlékszik
-Hol van az elsősegélykészlet?Le kéne kezelni a sebed..-kérdeztem aggódóan
-Lenn a konyhában.
Lerohantam és betrappoltam a konyhába,ahol a fiú vagy a széken vagy a konyhapultom ültek és egy tabletre meredtek.
-Fiúk!-kiáltok rájuk,hogy észre vegyék a létezésem
-Tessék!-feleltek egyszerre egy hatra pillantás erejéig 
-Hol van az elsősegélykészlet?
-Ott,a legfelső szekrényben-mutatott Hope az előttem lévő óriási bútorra
-Aha..-bámultam felfele-Hogy a fenébe fogok én oda jutni?-gondolkoztam...-Meg van!
Felmászta a pultra és onnan pedig átléptem a szekrénysorra...Már nyitnám ki a szekrényt,mikor kapcsolok,hogy a fejem útban van..hátrébb hajoltam,de túl késő volt..elvesztettem az egyensúlyomat és zuhanni kezdtem.Behunytam a szemem és vártam,hogy kioltódjon életem,de ekkor kezeket éreztem meg magam...
-Azért nem kéne miattam meghalnod...-vigyorgott

-Hee?-nyitottam ki egyik szemem
-Hülye gyerek!-letettét kinyitotta az időközben visszacsapódott szekrényajtót és kivette a készletet..ch..neki könnyű nem ő a törpe-Máskor jobban vigyázhatnál.-zártam vissza-Még a végén nem leszel nekünk..-egyik kezével végig simította arcom-és akkor ki fog felfordulást okozni?-vigyorgott ilyen:"beszoptad vigyorral"
-Köcsög!-csapta le a kezét arcomról
-Fuhuhuuuu...ezt megkaptad drágaság!-nevettek a többiek
-Rohadjatok meg!-vigyorogtam,ilyen:"ha nem kedvelnélek titeket,akkor halottak lennétek vigyorral"
Kivettem egy gyümilét a hűtőből és zsürcsölni kezdtem,mivel semmi kész kaja nem volt és majd éhen haltam...
-Hee,nem kéne esetleg felöltözni...-kiált rám Jin
Fel akartam rohanni,de meghallottam,hogy kopogtam így oda siettem.Megigazítottam magam és ajtót nyitottam.
-Jó reggelt!-köszönt rám egy férfi-A kisasszony Viktória Elizabeth Best?
-Igen,mért?
-Ezt önnek hoztam!-nyújtott át egy csomagot
-Ó,köszönöm.
-Akkor itt legyen szíves aláírni..-nyújtotta felém az átvételi lapot,amit azon nyomban aláfirkantottam -Köszönöm..további jó napot!-meghajolt és elment
-Mi az?-jöttek oda a fiúk,akik észre vették,hogy élek
-Nem tom!-csóváltam a fejem
Kibontottam nem valami nagy csomagot,amiben....

                                                             19.Rész


~Viktória szemszöge~

-Mi van?!-dühösen kicsaptam az ajtót,amire ő csak ott állt szótlanul kikerekedett szemekkel
-Mi van!?-ismételtem önmagam 
-Semmi csak..-nyelt egyet-Látom még nem végeztél-végig nézett rajtam,megfogta a derekam és magához húzott.
-Mit szeretnél tőlem?-kérdeztem ironikusan 
-Olyan gyönyörű vagy..-másik kezét arcomra tette és végig simította azt-Szeretlek!-megakart csókolni,de kezeim megállították,ahogy arcán landolt egy nagy csattanás következtében.
Úgy tűnt ez a lépés volt a legrosszabb amit tehettem...hozzá nyomott a falnak,megragadta kezeim és fejem felé szorította,ami fájt,nem hittem volna,hogy ennyi erő van benne...
-MÉRT NEM SZERETSZ?-üvöltött rám
-Kapsz három másodpercet,hogy elengedj!-válaszoltam szemrebbenés nélkül
-VÁLASZOLJ!-továbbra is csak üvöltött
-Hát jó,nem hagysz más választást!-gyomorszájon térdeltem,s mikor elengedett megfogtam a fejét és belevágtam a falba,tudom,hogy kicsi brutális voltam vele,de a helyzet nem adott más lehetőségek...V elájult...nem tudtam mit tenni ott ültem mellette és megvártam még felébred,nehogy már el mennyek valakinek is szólni,minek is az.....mondjuk jobb is,hogy nem szóltam,hiszen úgy is én lennék a hibás...
-Amíg ez itt játssza a hullát,addig felöltözöm.-gondolkodtam hangosan és felkaptam a fürdőköpenyem 
Oda sétáltam az ágyhoz,lehúztam róla az egyik takarót és avval betakartam V-t,leültem mellé és csak várta és vártam.A nagy várakozásba belefáradtam és elaludtam.

~V szemszöge~
Mikor  hazaértünk nem éreztem magam valami jól.Fájt a fejem és cseppet szédültem is.
-Kimentem a konyhába egy pohár hideg vízért,hát ha az segít.-gondoltam magamban és így itt tettem..
Kivettek a kedvenc bögrém,a csap alá tartottam és megnyitottam a csapot..aztán lassan belekortyoltam.A szédülés egyre rosszabb lett,homályosult minden,megtámaszkodtam a konyhapultban..Letettem a poharat,de annyi is volt az erőm,mert amint letettem a lábam összerogyott és a poharat magammal sodorva a földre estem és elsötétült minden...
Egy kórházban ébredtem fel..Nem tudtam,hogy kerültem ide és ebben az volt a legrosszabb,hogy azt sem tudtam,hogy én ki vagyok..
Az ágyamra egy lány volt leborulva,aki láthatólag aludt.
Elmélkedtem,megpróbáltam visszaemlékezni a történtekre,de semmi...nem ment...
A lány egy nagyon hangos sikítás közepette ébredt fel.
-Faszom,azt akarod,hogy megsüketüljek?!
-V!-öleltem meg
-Igen..de az ki?-kérdeztem érdeklődve,talán én?
-Ójaj...nem emlékszel semmire,mi?
-Valahogy úgy...annyit tudok,hogy valami V-nek hívnak..mert az előbb így szólítottál..
-Aha..szóval azt sem tudod,hogy én ki vagyok....
-Nem...-lehajtottam a fejem és elkezdtem birizgálni a kezemet-Nem emlékszem semmire,hogy kerültem ide?
-Elmesélem,de előbb megbocsájtasz  egy pillanatra..-kimentem a folyosóra
-Éljen így legalább megtudhatom tőle,hogy mi történt..ez az!-gondoltam magamban
A szép lány perceken belül visszajött.
-De fasza gyerek vagyok!-vigyorogtam
-Jah..az..-vigyorgott ő is
-Akkor te a barátnőm vagy,hogy a testi épségemet is kockára teszem miattad...
-Nem,dehogy..fúj..még az kéne!-akadtam ki,hogy tud ilyet feltételezni?Istenem...
-Jól van na..nem kell leharapni a feje-
-Itt vagyunk!-rontottak be sok ismeretlen velem egy korú fiú 
-V,tudod,hogy ők kik?
-Nem...kéne?-rántottam meg a vállam
Az idegenek még beszéltek az orvossal,aki azt mondta amnéziás vagyok...aha..szóval ezért nem emlékszem semmire..
-V öltözz,kint megvárunk!-adta a parancsot egy hidrogén szőke fiú és el is tűntek
Felöltöztem és szinte kirobbantam az ajtón avval a mondattal,hogy:
-Mennyünk!
Lementünk az autóhoz és  percek alatt egy szállodához értünk..Jó kis helynek tűnt..bejeb érve még inkább..a liftből kiszállva egy hosszú folyosó várt minket,hát persze,hogy a végén van a mi ajtónk..miért is nee?
Amint beléptem rajta elkerekedett a szemem..az a nagy lakás,hogy lehet egy ilyen nagy lakkosztály egy szállodában?
A lány akinek a neve Viki lehet,hogy ezt honnan tudtam,nem tudom...na mindegy..felmentünk a "szobánkba".
-Jaj,de fáradt vagyok!- ugrott bele az ágyba
-Most én veled alszok?-kerekedett el a szemem észlelve,hogy nincs még egy ágy..leültem az ágyra
-Sajna..
-Hee? Annyira nem vagyok rossz pasi..-háborodtam fel,mit képzel ez magáról..ch..
-Az amnéziád se változtat a beképzeltségeden.-kiröhögött
-Tudod ki neked a beképzelt!-rá akartam vetni magam,de gyorsabb volt...felpattantam és elkezdtünk kergetőzni.De az a nő,nem meg botlik én meg pont ráestem..
Az orrunk pont összeért,felakartam kelni róla,de a testem nem engedelmeskedett... így csak  bámultunk egymás szemébe.A testem önálló életre kelt és  már csak azt vettem észre,hogy megcsókoltam.Ekkor kinyílt az ajtó és valaki meglátott minket.Viki kirohant rajta és körülnézett aztán visszajött és becsaptam az ajtót.
-Ahj!- csúszott le rajta
-Mi baj?Talán,hogy megpusziltalak?-szégyeltem magam
-Igen is meg nem is..ahj..ebből holnap milyen nagy balhé lesz...mindent a fejemhez fognak vágni...ahjjj..nem akarom!-dőlt mellém az ágyba
-Sajnálom,de nem bírtam ki..olyan szép vagy..-valottam be
-Te hallod maga? Te jó ég..te nem ilyen vagy..állj leee..te ennél sokkal..
-Sokkal mi?-kerekedett ki a szemem és érdeklődve figyeltem,hogy mit akar mondani 
-Ezt hagyjuk..
-Na nem! Ha elkezdted akkor fejezd be!
-Jó,de értsd félre..
-Oki.-mosolyodtam el és egy párnát kaptam az ölembe,hogy minek..nem tudom..
-Te sokkal cukibb,kedvesebb,hülyébb...-bepirultam-és én nem úgy tekintek rád,mint akibe szerelmes tudnék lenni,hanem,mint egy sosem volt bátyra...ugye megérted?
-Aha..persze..-ez a válasz szíven csapott
-Nyugi van reméljük,hogy nem azoknak a szerencsések közé tartozol akik emlékeznek arra,hogy miket tettek,mondtak az amnézia alatt.
-És ezt te honnan is tudod?-nem értettem,hogy mit is akart evvel a mondattal mondani
-Én is voltam amnéziás majd nem 2 hétig...
-Emlékszel,hogy mi történt az alatt?
-Nem.Megyek fürdeni,így fél 11 fel.-terelte a szót
-Jó,de siess..-utasítottam
Bement,én meg hatra dőltem,becsuktam a szemem és elnyomott az álom.
Mikor felébredtem,még Viki nem volt kint..így felkeltem és az ajtóhoz sétáltam 
-Vikiii!-dörömböltem 
-Mi van?!-nem épp vidáman kicsapta az ajtót,én meg csak ott álltam és néztem a szinte meztelen testét
-Mi van!?-ismételtem önmagam,erre feleszméltem
-Semmi csak..-nagyot nyeltem-Látom még nem végeztél-végig néztem rajta..ahj..tudom,hogy ilyenkor mit gondol az ember,de ez most más volt valami fura és nem csak annyi,hogy akarlak..hanem valami más..
A testem ismét magától cselekedett,mintha tudná,hogy mit kéne tennem vagy legalább is mit akarnék tenni..
Megfogtam a derekát és magamhoz húztam.Ő csak kérdően nézett rám..kezemet arcára helyeztem és megsimítottam...súgni szerettem volna neki valamit,de erre meg pofon vert,evvel a tettel felidegesített,kezeit fej fölé szorítottam.
-MIÉRT NEM SZERETSZ?!-csúszott ki a számot és a mondat...
 -Kapsz három másodpercet,hogy elengedj..-fenyegetett
-VÁLASZOLJ!-azt akartam,hogy tényleg elmondja,hogy mi az oka,nem pedig egy hülye hazugságot mondjon...
-Hát jó,nem hagysz más választást!-gyomorszájon térdelt,elengedtem..megmarkolta a hajam  és a fejemet  belevágta a falba,ami nagyon fájt és nagy pukli lesz majd rajta....elájultam....
Reggel arra ébredtem,hogy...